Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

378 270. országos ülés 1903 Holló Lajos: A kormány lapja is irta, az pedig hMatalos. Széll Kálmán miniszterelnök: HMatalos? Én nem adtam ki hMatalos tudósitást, sem sztenografikust. Nem is olvastam, akkor sem, azóta sem! Holló Lajos: A miniszterelnök ur megengedte, hogy ez félhMatalosan vagy bármiféle formában a »Budapesti Tudósitó« által kiadassák, azt a félhMatalos forrás közölte és a miniszterelnök ur csak akkor találja helyesnek azt megczáfblni, mikor ez itt felhozatik, de előbb elmulasztotta, hogy ebben az irányban kellő intézkedéseket tegyen. Három millió ember érdekében folynék ez a küzdelem . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt nem mondtam! Holló Lajos: Ha nem mondta, helyes, hogy ezt nem mondta, de mégis oly beszédet intézett a tisztviselőkhöz, mely őket belevonja az itt folyó politikai küzdelemnek bírálatába; ezt mondotta, és azt is mondotta, hogy a passzív rezisztenczia a t. miniszterelnök ur politikája, és ezt nem itt mondja, hanem a tisztviselőkhöz intézett beszédében, a kik pedig nem az ő prMát közegei, nem az ő prMát hatalmának terjesztői, hanem az államnak közegei. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát itt nem mondtam ? Holló Lajos: Ezeket egy miniszterelnöknek nyilvánosan a politikai karczoknak ilyen hevében a saját maga érdekében felhasználni egyáltalában nem lojális és nem alkotmányos dolog. És, hogy a most folyó küzdelemben a t. miniszterelnök ur a viszonyok helyes és tárgyilagos mérlegelésének képességet már elvesztette, azt mutatják épen a pártjában lefolyó események. A midőn egy pártárnyalat és egy pártnak egy előkelő vagy nem előkelő tagja . . . (Zaj a jobboldalon.) — bocsánatot kérek, itt nemzeti dolgokról van szó és az nem prMátkérdés, — azt az álláspontot védelmezi, hogy igenis ebbe az izgatott és bizonytalan helyzetbe az országot nem szabad tovább belevinni és a passzív rezisztencziával nem szabad megkötni az állami életnek összes folyamatát, hanem nemzeti engedmények által kell kielégíteni a nemzeti követeléseket, (Helyeslés a szélsobálóldalon.) akkor a miniszterelnök egész erejével szembeszáll ezzel az áramlattal és a helyett, hogy talán segítené, talán támogatná is, ezeket, mint önmaga ellen intézett inzultusokat tekinti. (Zaj a széls'óbalolda Ion.) Ha ezekkel szemben a miniszterelnök ur áll szilárdan a passzív rezisztenczia mellet, áll szilárdan a mellett, hogy a nemzeti követelményeket még saját pártjában is elnyomni akarja, ha azok felkelnek, ellenben látjuk, hogy az ő kormányzása alatt ezek a napi inzultusok folytonosan megismétlődnek, belevonatnak abba nemcsak a társadalom közegei, de a hadszervezetnek május Ik-én, csütörtökön. egyes részei is: ezek oly dolgok, a melyeket szó nélkül ebben a házban hagyni nem lehet, (TJgy van! TJgy van! a szélsobálóldalon.) és minden alkalommal, ha csak szerényen is, ha nem is készülünk az ilyen dolgokra és nem is várjuk azt, hogy ezek előadják magukat, — sajnos, önmaguktól adják elő magukat, — ha nem is erőteljes támadás, de felszólalás, visszautasítás és tiltakozás tárgyává kell tenni mindig, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mert az nem járja, hogy az ország ebben az irányban örökös inzultusoknak, örökös támadásoknak legyen kitéve

v (ügy van ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És ha ezek a tiltakozások L

ilyen szerény tónusban nem fognak eredményesek lenni, akkor kell erőteljesebb eszközöket is felhasználni, hogy ezek a visszaélések elvégre megszüntettessenek és a nemzetnek társadalmából és közéletéből kiirtassanak. (TJgy van! TJgy van! a szélsobálóldalon.) Ezeket voltam bátor napirend előtt elmondani. (Zajos helyeslés a szélsobálóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Gondolom, természetesnek fogja tartani az igen t. képviselőház, hogy én azokra, a miket Holló képviselő ur mondott, a magam részéről megtegyem azon kijelentéseket, a melyeket nemcsak a mondottaknak helyreigazítása és a ténybeli tévedések megczáfolása tesz szükségessé, hanem szükségessé tesz az is, hogy a magam részéről megokoljam, miért állítom és vallom, hogy Holló t. képviselő urnak teljességgel nincsen igaza. Először is a ténybeli rektifikácziókra térek. Az én t. képviselőtársam azt mondja, hogy nem tehető most már fel rólam a politikai higgadtságnak és a politikai mérlegelésnek az a mértéke, a mely szükséges, mert én elvesztettem a fejemet. (TJgy van! a szélsobálóldalon.) Hát, t. képviselő ur, legyen boldog, ha ezt hiszi, örömét nem zavarom; lehet az is, hogy valaki azt véli, hogy az^ én fejemet, melyet elvesztettem, megtalálta. Én ugy érzem, hogy azt még azon a helyen hordom és azzal a hűvös hőmérsékkel és higgadtsággal hordom, a mely —- gondolom — politikai kérdésekben sajátom. Én biztosithatom a t. képviselő urat, hogy én nyugalmamat, higgadtságomat, tárgyilagosságomat — mutatják az én nyilatkozataim ebben a képviselőházban — (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsobálóldalon.) el nem vesztettem, nem is fogom, bármi következzék be, elveszíteni, és csak azt óhajtanám, hogy a higgadtságnak, a türelemnek, a nyugalomnak, a nyugodt mérlegelésnek ugyanaz a mértéke, a melylyel én rendelkezem, irányítaná az ellenzéket is és Holló Lajos képviselő urat is. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hogy kettővel bizonyítja ezt. Az egyik az, hogy a tisztviselőkhöz én beszédet intéztem, a melyben először is azt kifogásolja, hogy ott fejtem ki a politi-