Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

270. országos ülés 1903 május ík-én, csülörlökön. 377 ilyen társadalmi, mondjuk a külföldi vendégek szeme előtt lefolyt ünnepélynek méltóságát, nyugalmát és fényét semmi esetre sem képes emelni. De ebben a dologban a tegnapi inczidensnél még egy sérelem is van, mert e társadalmi ünnepélybe bevonták a haditengerészet két hajóját. A haditengerészetnél pedig nem lévén ezredzenekar, itt a Gotterhaltének játszása reglementszerűnek egyáltalán nem tekinthető'. Mesterséges intézkedéseket kellett tehát tenni, hogy a tengerészeinek ez a két közege beilleszthető legyen a szokásos általános császári ünnepélyek programmjába. Ennélfogva a reglement ellenére kMezényeltek oda a közös hadsereg más ezredéből egy katonai zenekart és ez játszotta el ez alkalommal az udvar és a király jelenlétében a Gotterhaltét. Ennek a társadalminak nevezett és általam is társadalminak tartott ünnepélynek azután az a szoIvorú következménye lehetett volna, a mi örvendetesen nem állt be, hogy, mMel katonai szervezet lett belevonva az ünnepélybe, ha bármi inzultus éri a közönség részéről ezen szervet, rögtön kénytelen a visszaverésnek azon eszközét igénybe venni, a mely már messzemenő rendzavarást rejt magában. El is volt terjedve az a hit, hogy ha például egy kődobás érte volna a monitorokat, vagy azt a hajót, a melyiken a katonai zenekar volt, az reglement szerint köteles lett volna éles fegyverekkel azt visszaverni. (Mozgás jobbfelöl.) Nem akarom, t. ház, azon hangot használni, a mely a szenvedélyeket izgatja, mert az ilyen eset az ember vérmérsékletét annyira felkavarja, hogy önmagát kell az embernek visszatartani, hogy szenvedélyes kitörésre ne ragadtassa magát; de azt már határozott kívánságként kell kifejeznem, hogy kimérjék meg az országot, a nemzetet és társadalmat és ha nem lehet az ünnepélyt e nélkül rendezni, inkább ne rendezzünk ünnepélyeket, (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) mintsem hogy ezeket az inzultusokat folyton és folyton a nemzet szemébe vágják és a nemzetet folyton ezeknek eltűrésére kényszerítsék. 0 Felsége a király sokkal nagyobb mértékben adta alkotmányos érzületének és a nemzet érzületei iránti tiszteletének tanújelét a múlt évben, mikor a karusszel alkalmával megtudta, hogy a Gotterhalte játszása visszatetszést keltett, daczára, hogy személyesen részt vett az ünnepélyen, — a melyen magam is jelen voltam, — a másnapi előadásnál a Gotterhalte játszása elmaradt. Csak túlhajtott lojalitás tehát a rendezőség részéről, nem is egyezik meg ő Felségének akaratával vagy kívánságával az a régi, rossz, sablonszerű eljárás, hogy a hol a fejedelmi család egy tagja megjelenik, mindjárt ezzel a himnuszszal jöjjenek, tekintet nélkül az esetre és a nemzet érzelmeire. Én azt óhajtanám, hogy a miniszterelnök ur ennek erélyesebb eljárással vessen véget. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Hiszen látja, hogy az izgalmak e nélkül is túl KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XV. KÖTET. vannak fokozva. Igaz, hogy az ő politikai működésében most a dolgok higgadt mérlegelését várni nem lehet. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem! Holló Lajos: Azok a tények, melyek az ő kormányzatához az utolsó napokban fűződnek erősen arra vallanak . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyan micsoda? Holló Lajos: , . — majd megmondom, — hogy ő a tárgyilagos és elfogulatlan kormányvezetés mértékét elvesztette. (Mozgás a jobboldalon.) A tárgyilagos kormányelnök az országos tisztviselőknek hozzájövő küldöttségét nem használhatja fel pártpolitikai czélokra; (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) ezt csak az teheti, a ki elvesztette a fejét azon eszközök jogossága szempontjából, melyeket minden kormány használhat az állam tisztviselőMel szemben. (Igazi Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur jogosultnak tartotta, hogy azt mondja, hogy az »sMár küzdelem«, melyet ő folytat, s hogy elvárja, hogy a törvényhatóságok kétharmada vagy nagy többsége jöjjön ide. Ezt épen azon tisztviselőkhöz mondja, kiknek kezében áll a törvényhatóságok ügymenetének irányítása, tehát bevonja a tisztviselőket a politika pártküzdelmeibe, kritika tárgyává teszi azt a küzdelmet, melyet itt folytatunk. Ez nem olyan dolog, melyet a miniszterelnök ur megengedhet magának, ha az alkotmányos elveket nagyobb tiszteletben tartja. (Helyeslés a szélsöbaloläalon. Mozgás a jobboldalon.) Még egy kijelentése van, mely erre enged következtetni, midőn azt mondja, hogy azok a jogos érdekek, melyekért mi küzdünk, Magyarországnak legfeljebb három millió lakosát érdeklik, gondolom a magyar faj leszűrt részét. Széll Kálmán miniszterelnök: Egy szót sem szóltam erről! Holló Lajos: Felolvasom. Széll Kálmán miniszterelnök: Mit olvas fel ?! Holló Lajos: A mit irtak! Széll Kálmán miniszterelnök: Valaki írhatta, de én nem mondtam. Holló Lajos (olvassa): »Higyjék meg nekem, hogy a miért ma folyik a harcz, az legfeljebb három millió ember érdekében történik.« Széll Kálmán miniszterelnök: Erről egy szót sem szóltam! Holló Lajos: Lehet, hogy helytelen a tudósítás. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Eltagadja !) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tagadok meg semmit, nem igaz! (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Lapjai irtálc!) Soha eszemben sem volt ilyet mondani! Holló Lajos: Én e kijelentésnek örülök, hogy ezt nem mondotta a miniszterelnök ur. Széll Kálmán miniszterelnök: Soha eszemben sem volt, majd megmondom, mit mondtam: 4S