Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

269. országos ülés 1903 május 13-án, szerdán. 371 ütközni, felkérem az igen tisztelt elnökséget, hogy bizalmas utón méltóztassék a háznak min­den pártjával érintkezésbe lépni és én meg va­gyok győződve arról, hogy meglesz az a mél­tányosság és az az igazságszeretet minden egyes pártban, hogy ily körülmények előtt szemet nem fog hunyni és lehetővé fogja tenni ezen men­telmi ügyek letárgyalását. (Helyeslés a hal­óidalon.) Ugron Gábor: T. ház! Én azt hiszem, hogy itt a tanácskozások tekintetében csakis képvi­selők vannak és mint pártok nem jöhetnek te­kintetbe. Tartozhatunk a házon kMül bármely párthoz, a házban csak mint a ház tagjai jö­hetünk tekintetbe. Másfelől megjegyzem, hogy a mentelmi ügyek olyan kérdések, a melyekből eddig soha pártkérdést nem csináltak. Én tel­jesen helyeslem Rakovszky István képviselőtár­samnak azt a nézetét, hogy szükség volna eze­ket a mentelmi ügyeket letárgyalni, azt is he­lyeslem, hogy bizonyos megnyugtatásra van szük­ség, nehogy azt higyjék, hogy az ellenzék ezen mentelmi kérdések tárgyalását kinyújtani kívánja, de én nem azt a módot ajánlom, hogy e felett értekezések történjenek a képviselőház egyes tagjaMal, hanem egyszerűen azt a módot aján­lom, hogy a ház a holnapi ülés napirendjére tűzze ki a mentelmi ügyeket, fentartva magá­nak azt, hogy a holnapi ülésen azután tetszése szerint határozhasson a holnaputáni ülés napi­rendjéről. Ennek értelme az lenne, hogy meg­kisérlenők ezeket a mentelmi ügyeket holnap egy ülésben letárgyalni és ha a t. ház ugy ta­lálná, hogy ezen mentelmi ügyek tárgyalása igen hosszura nyúlik, akkor módjában volna azt félbeszakítani és folytatni a szőnyegen lévő ügy tárgyalását. Rakovszky István: T. ház! Személyes kér­désben kérek szót. Ugron Gábor t. képviselő­társam igen helyesen azt jelentette ki, hogy itt csak mint képviselők jöhetünk számba- Tökéle­tesen igaza van, de a parlamenti szokásoknak, sőt a parlamentarizmusnak alapelve az, hogy a képviselők itt pártok szerint csoportosulnak, hogy a vitákban egymást mint pártokat tekint­jük és mint pártokat szólítjuk meg. Ugron Gábor: T. ház! Bocsánatot kérek, az, hogy pártok léteznek, Angliában is megvan és megvan mindenütt, valahol törvényhozás van, de hogy követeléseket és igényeket a tanácskozás rendén pártok érvényesítsenek, ez nem egészen felel meg a parlamentarizmusnak. ífem szemé­lyes ingerültség Rakovszky István t. barátom iránt vezetett engem ezen adatok konstatálására, hanem az, hogy már régóta hallom és tapaszta­lom, hogy itt e házban — nem ugy, mint más törvényhozási termekben — a képviselők nem saját maguk és barátaik nevében beszélnek, ha­nem beszélnek pártjuk nevében, holott a pár­toknak nevében való nyilatkozás, a párthatáro­zatoknak szembeállítása a képviselőház határo­zataMal szemben nem egészen parlamentáris. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Azért hoz­tam fel ezt a megkülönböztetést, mert óhajta­nám, hogy oly pillanatban, a mikor nem kese­ríti el a vitát semmi ingerültség, meggyőznők egymást arról, hogy sokkal jobb, ha tanácsko­zásainkban a pártokkal való szembeállítást mel­lőzzük, mert igy inkább lesz meg a ház tanács­kozásainak az a képe, hogy egymás meggyőzé­sére törekesznek. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: T. ház! A miniszterelnök ur akadályozva lé­vén a megjelenésben, méltóztassanak megen­gedni, hogy röviden nyilatkozzam a kormány részéről. A t. háznak már volt alkalma foglal­kozni ezzel a kérdéssel és a t. ház akkor be­ható vita után, a melyben sokan vettek részt, azt az álláspontot foglalta el, miszerint első­sorban azon ügyeket kívánja tárgyaltatni, me­lyeket az elnök ur tárgyalásra kijelölt. (Helyes­lés jobbfelöl.) Kérem tehát a t. házat, méltóz­tassék megmaradni e mellett, mert a mik kü­lönösen a quótabizottság választásának kér­dése körül azóta történtek, azok, azt hiszem, csak megerősítik azt az álláspontot, a melyet akkor elfoglaltunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem ennélfogva, hogy az elnöki javaslatot méltóztas­sék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. Ellen­mondások a szélsobáloldalon.) Elnök: T. ház! Ha szólni senki sem kíván, a vitát kezárom, és miután Ugron Gábor kép­viselő ur részéről pozitív elleninditvány is té­tetett, ugy teszem fel a kérdést, hogy elfogadja-e a ház az elnöki propozicziót, igen vagy nem? Ha az elnöki propozicziót fogadja el a ház, ak­kor Ugron Gábor képviselő ur javaslata elesik, ellenkező esetben Ugron Gábor képviselő ur pro­pozicziója fogadtatik el. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a hol­napi ülés napirendjére vonatkozólag az elnöki javaslatot, igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik az el­nöki javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felál­lani. (Megtörténik.) Az elnöki javaslat elfogad­tatott, a napirend tehát az általam már jelzett értelemben van megállapítva. Következnek az interpellácziók, még pedig Dobiecki Sándor képviselő ur interpellácziója az államvasuti tisztviselők fízetésrendezése ügyé­ben a kereskedelemügyi miniszterhez. (Zaj.) Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Dobieczky Sándor: T. ház! Halljuk! Hall­juk! Ismeretes tény az, hogy a magyar kir. államvasutak tisztviselői kara az összes állam­vasuti alkalmazottak fizetésének rendezése érde­kében Hegedüs Sándor volt kereskedelemügyi miniszter úrhoz már 1901-ben egy emlékiratot terjesztett fel. Habár azóta az állami tisztviselők minden rétegében nagy hullámokat vert fel a fizetésrendezést czélzó mozgalom: az államvas­utak tisztviselői, bízván korábban benyújtott kérelmük méltáuyos elintézésében, nyugodtan munkálkodtak, s várták sorsuk eldölését. Sajnos 47*

Next

/
Thumbnails
Contents