Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-269
370 269. országos ülés 1903 akkor odaáll Horvátország, s midőn mi kezdjük azt erélyesen követni, azt mondja: akkor mi lázadunk, agyon verünk benneteket. Hát, t. képviselőház, én kijelentem, hogy minket okolni azon alávaló és aljas dolgokért, melyek Horvátországban történtek, nincs joga sem a bánnak, sem senkinek, és az ilyen okolást a legnagyobb erélylyel és megvetéssel utasítjuk vissza. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház ! Én nem keresem, hogy ott idegen kéz, osztrák kéz dolgozik-e, ,. . Kubik Béla: A bécsi kéz! Pichler Győző : . . . hanem egyet tudok. Én a horvát bán működését kritika tárgyává tenni nem akarom. De egy bizonyos, hogy húsz éves működése alatt a magyar nemzet iránti ragaszkodás, a magyar nemzet iránti tisztelet nem fejlődött ki Horvátországban. Pedig különösen az utóbbi években nem egyszer mi magunk is javalltuk a horvát aspirácziókat, a megengedhetőket tudniillik. A 67-es alkotásért Deák Ferenczet a nemnemzet bölcsének nevezték. Akárki hódoló szeretettel hajlik meg érezszobra előtt. Deák Ferencz lehet a nemzet bölcse, de hogy mennyire tévedett, midőn igazi magyar nemeslelküséggel felajánlotta a fehér lapot a horvátoknak, annak bizonysága a jelenlegi állapot, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon?) a mikor nemzeti fejlődésünkkel szemben lázongó, pálinkás, feldühödött horvát parasztok ezreit küldik a magyar nemzet jelvényei, a magyar állam hatalma ellen, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A quóta-bizottsäg kiküldése az utóbbi években mindig megtörtént. A döntés azonban a király részéről mindig törvénytelenül történt, mert az országgyűlés az ügyet soha sem tárgyalta. Ha már felemiitettem, hogy mennyire tévedett Deák Horvátországgal szemben, hadd mutassak rá Deák egy másik tévedésére is. Midőn b. Eötvös Deáknak kifejtette, hogy a nemzet bizonyos csoportjában, a képviselők bizonyos körében rendkívüli aggodalom van az iránt, hogy a királyi hatalmat annyira kiterjesztette, hogy a quótára nézve a végleges döntést a meg nem egyezés esetére fentartották részére: akkor Deák Ferencz azt mondta, hogy abban rejlik a legnagyobb okosság, mert mielőtt egy fejedelem, kinek kötelessége mind a két nemzetnek érdekeit szemmel tartani, egyik ellen, vagy a másik ellen, pro vagy kontra, egyik vagy másik javára döntene, inkább elcsap egy tuczat minisztert, de a megállapodásnak mindig létre kell jönni. Az volt az ő felfogása, az volt az ő intencziója, hogy sohasem lesz fejedelem, a ki az egyik nemzet előnye végett hátrányba helyezi a másik nemzetet. Ez volt az ő felfogása: nemes és tiszta felfogás. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ime mit látunk? Azt látjuk, hogy ezek az intencziók figyelembe nem vétetnek. Deák Ferencz hagyatéka csak a pamájus 13-án, szerdán. pirforma után tartatik be; a mi annak a lényege, a mi annak az intencziója, azt figyelmen kMül hagyják. Nem akad egyetlenegy párt sem ebben az országban, a mely fölelevenítené azokat az intencziókat, a melyek mégis közeledést jelentenek a nemzeti követelésekhez. Nem a mi hMatásunk ezeket az intencziókat magyarázni, mi nem állunk azon az alapon, mi perhorreszkáljuk a 67-es alapnak minden betűjét, minden tételét, küzdeni fogunk a végletekig ellene, de ha önök, a kik ma a magyar politikai életet kezükben tartják, ezt a sMár, ezt a borzadályos, ezt a helytelen politikai helyzetet továbbra is fentartani iparkodnak, ezzel a kormányzat olyan bűnt követ el, hogy azzal szemben a legerősebb akczió is megbocsátható, megengedhető, sőt részünkről kötelesség. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem fogadom el a quótabizottság kiküldésére vonatkozó javaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Mielőtt áttérnénk az interpellácziókra, javaslom a t. háznak, hogy a holnap délelőtt tiz órakor tartandó ülés napirendjére tűzessék ki a miniszterelnök határozati javaslata tárgyalásának folytatása, továbbá intézkedés a miniszterelnök jelentésének kinyomatása iránt és az indemnity-javaslat tárgyalásának folytatása. (Helyeslés.) Rakovszky István: T. képviselőház! Nem elleninditványt akarok előterjeszteni, hanem a t. ház becses figyelmét bátorkodom felhívni arra, hogy körülbelül harmincz mentelmi ügy van függőben és méltánytalannak, igazságtalannak tartom, hogy ezek elintézésével késlekedjünk, különösen, a mikor a mentelmi jogot amúgy is gyűlöletes prMilégium színében akarják feltüntetni. Itt képviselő urak ellen büntető-eljárások vannak folyamatban, néhány igen kényes természetű ügy is (Ugy van! balfelöl.) és a büntetőeljárás szünetel, tovább nem folyhatik . . . Thaly Ferencz: El is évülhet az ügy! Rakovszky István: Igen helyesen szól közbe t. barátom, Thaly Ferencz, hogy el is évülhetnek az ügyek; s akkor valóban gyűlöletes szint ad a dolognak az, hogy mi a büntetőtörvénykezés karját mintegy fel akarjuk tartóztatni. Azt hiszem, a mostani politikai konstelláczióban a parlament ügykezelési módja ép ugy nem fog fennakadást szenvedni a mentelmi ügyek letárgyalása tekintetében, mint a hogy nem fog fennakadni Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk biztosítása szerint, a quótabizottság megválasztása sem. (Felkiáltások jobbfelöl: Azért mégis obstruálják!) Ha a t. ház abban a nézetben van, hogy igenis nehézségekbe fog
