Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

269. országos ülés 1903 országszerte, mint háborodik fel a közvélemény és követeli azt a nemzeti politikát, hogy a magyar hadsereg a törvénynek megfelelően nemzetMé tétessék? Azok az események, melyek Horvátországban 1848-ban történtek, ma majdnem szórói-szóra ismétlődnek, csakhogy akkor Jellasicsnak hívták az illetőt és a bécsi kamarilla diktált, ma Czanits tábornoknak hívják és a bécsi udvar diktál. Még az is anomália, hogy Magyarország kormányán akkor olyan férfiak ültek, mint Batthyányi Lajos, Kossuth Lajos és Deák Ferencz, holott ma — igen sajnos — a mi kormányunkat Széll Kálmánok, Lukácsok és Fejérváryk képviselik. (Igaz! Ugy van! a szdsöbaloldalon.) Hogy a mai kMételes állapotokat és az összes vitákat a katonai javaslatok dominálják, kMiláglik abból, hogy ma a nemzeti érzés az országban fel van buzdulva; és ezt mindenki látja, csak a miniszterelnök ur nem. Ha a kormány ezen javaslatokat visszavonná és nemzeti politikát folytatna, bizonyosan nem történnének azok az esetek Horvátországban sem, hogy nem merik ott már a magyarok magyar voltukat bevallani, sőt kényszeritik a magyarokat arra. hogy gyermekeiket horvátul tanítsák és maguk is horvátul beszéljenek. Épen tegnap beszéltem egy Zágrábból feljött ismerősömmel, a ki azt mondja, hogy majdnem ostromállapot van ott és a bán nem mer az utczára kimenni, s ha kimegy, azokat az utczákat elzárják, a hol jár, és ennek daczára sem mernek erélyes intézkedéseket tenni. Nessi Pál: Ez a magyar állam tekintélye! Kubik Béla: Nem engedi a császár! Eitner Zsigmond : Ugyanekkor Bécsből ellentétes intézkedéseket kapnak. A kormányelnök a mai állapotokat minden okozatukban az ellenzékre kívánja hárítani. Nessi Pál: Nagyon kényelmes álláspont, Eitner Zsigmond: A mai állapotokat egyenest az ő makacs politikája teremtette. Épen tegnap védekezésül a t. miniszterelnök ur, midőn a tisztviselők küldöttsége volt nála, a többi közt ezeket válaszolta nekik (olvassa): »Midőn önök először jelentek meg nálam, azt mondtam, hogy az önök kérése jogos, méltányos és a fokozatos megvalósításra alkalmas. Most többet mondok. A javaslatot beterjesztettük olyképen, hogy a szerint összes kívánalmaik egyszerre valósulnak meg. Nyugodjanak meg abban, hogy ugy cselekszünk, a hogy a nagy elvi szempontok megengedik. Legyenek türelemmel, szeretetem egész melegével kérem erre.« — Eddig helyes. — »Ezt a javaslatot többé a napirendről levenni nem fogjuk, de nem is lehet. A pénzügyi bizottságban már arra az álláspontra helyezkedtem, hogy vizsgáljuk meg a tisztviselők jogos követeléseit, és visszamenőleg, de csakis visszamenőleg, három millió koronát állapítottunk meg, a mennyiben beláttam, hogy a kérdés az összes állami érdekek tekintetbevétemájus 13-án, szerdán. 357 lével nyerhet csak elintézést. Nyugodjanak meg és bízzanak meg ebben; a lehangoltság okát nem látom. Ez a kérdés meg fog oldatni előbbutóbb. A napirendről ez a javaslat nem fog levétetni. A mai helyzet az ellenzék állásfoglalása következtében önfeláldozást követel a kormánytól és az államtisztviselőktől egyaránt.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: És az ellenzéktől egyaránt! Eitner Zsigmond: »E pillanatban fáradtan jövök a csatából. Nap-nap után meg kell küzdenem, sőt némelykor órákig kell kierőszakolnom a figyelmet, fiát nem vész-e el az én testemből és véremből a küzdelemben napról-napra egy atom? Még most is izzad a homlokom a sMár küzdelemben, és ennek csak ugy lehet végét szakítani, ha a passzM rezisztenczia mellett kitartunk. Higyjék meg nekem, nem fogjuk engedni, hogy az alkotmány és a szabadság a harczban megsebesüljön. A mostani küzdelem a kisebbség terrorizmusa.« (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nessi Pál: Hazugság az ilyen beszéd! Elnök: Nessi Pál képviselő urat ezen közbeszólásért rendreutasítom. (Zaj.) Eitner Zsigmond (olvassa): »A korona és a nemzet érdekében nem engedhetem, hogy az általánosan elismert és szükséges törvényjavaslatok a kisebbség akarata következtében a napirendről levétessenek.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. miniszterelnök ur, nem épen a kisebbség-e, nem épen az ellenzék forszírozta-e mindig ezen javaslatok napirendre tűzését? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Olvassa): »A magyar szabadság, a magyar parlamentarizmus és a magyar államiság érdekében vMott küzdelem folytatására a passzM rezisztenczia az egyedüli helyes.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) »Sem engedni, sem kapitulálni nem lehet. Különben meg vagyok győződve, hogy a törvényhatóságok háromnegyed része velünk érez és nemsokára itt lesz.« (Nagy zaj a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Megrendelték! Utasították a főispánokat! Megújult a Bánffy-rendszer ! A nép az semmi?) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni, különben kénytelen leszek a közbeszólókat névszerint megszólítani. Eitner Zsigmond: Kiadták az ukázt a főispánoknak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen bizalmi nyilatkozatok meg vannak rendelve, és kötelességé tették a főispánoknak, hogy ezen bizalmi nyilatkozatokat a miniszterelnök urnak beliferálják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ne legyenek nagyon büszkék ezekre a megrendelt bizalmi nyilatkozatokra, mert ezek az ex-lex megyei bizalmi nyilatkozatok, — tessék megnézni az illető törvényhatóságoknak névsorát — a nemzetiségi vidékekről érkeznek be, a hol a megyebizottsági tagoknak többségét a hMatalos jegyző, szolgabirák és más