Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

358 269. országos ülés 1903 tisztviselők alkotják. (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nessi Pál: Magyar ember nem szavaz bizalmat ilyen kormánynak! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Most csak Eitner képviselő urnak van joga szólásra. Eitner Zsigmond: És ezek a megrendelt bizalmi nyilatkozatok nem fognak a t. miniszterelnök ur részére beérkezni onnan, a hol szinm agyarság lakja a megyét s a megyebizottsági tagok nagyobb része független s exisztencziája nem a kormánytól függ. (Ugy van! TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Nessi Pál: A somogymegyei tisztviselők velünk szavaztak! (Folytonos zaj a szeísöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Eitner Zsigmond: De még tovább is megy a t. miniszterelnök ur ebben a fejtegetésében, midőn azt mondja (olvassa): »Nem tudom, bogy ez a küzdelem meddig fog tartani . . .« Pozsgay Miklós: A meddig le nem mond! Eitner Zsigmond (olvassa): ». . . mikor lesz megtörve.« (Mozgás a szeísöbaloldalon.) Azt gondolja a t. miniszterelnök ur, bogy az ő makacs politikájával meg fog törni bennünket? Ezt soha elérni nem fogja. Nessi Pál: Állunk eléje! (Zaj a szeísöbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Azt mondja továbbá (olvassa) : » . . . szeptemberben vagy októberben, de bizonyos, hogy e néhány hónapi halasztás miatt nem volt helyén, hogy a tisztviselőkre vonatkozó javaslat az összes fontos javaslatokat megelőzve, azok koczkáztatásával már most májusban vétessék tárgyalás alá,« (Mozgás a szeísöbaloldalon.) Azt reméli a t. miniszterelnök ur, hogy szeptemberben, vagy októberben meg fogja törni az ellenzéket azzal, hogy a katonai javaslatokat keresztül fogja vinni, mert ezek azok a fontos javaslatok, a melyek után akarja csak elővenni a többi még fontosabb javaslatokat. Azt mondja azután (olvassa): »Ezt a haladékot ne a kormánynak tulajdonítsák, hanem az ellenzéknek.« {Ellenmondás a szeísöbaloldalon.) Ha nyugodt a lelkiismerete a t. kormányelnök urnak, miért akarja ezt az ódiumot az ellenzékre hárítani. Befejezésként pedig azt mondja (olvassa): »Legyenek meggyőződve, hogy jogos követeléseik előbb-utóbb érvényesülni fognak. Nyíltan, őszintén beszéltem, szMem sugallata szerint és feltártam a helyzetet ugy, a mint van.« Hát ebből a válaszból kitetszik, hogy a miniszterelnök urnak volt elég bátorsága a tisztviselők fizetésrendezése elhalasztásának ódiumát az ellenzékre áthárítani. Emiitettem, hogy ez összes mai állapotokat a kormány nemzetietlen politikája okozza. (Mozmájus 13-án, szerdán. gás jobb felől.) Nem mulaszthatom el a t. miniszterelnök ur makacsságára még azt a példát felhozni, hogy május hó 8-án Eötvös Károly képviselőtársam beszédére a következőket mondotta (olvassa): »Azt mondta nekem akkor: gondoljam meg, hogy az, ki a szénásszekérnek tetején ül, nem képes a szénásszekeret, a mely megakadt a kátyúban, onnét kMontatni. Hát, t. képviselőház, ez igaz. De azt a kátyút, azt az akadályt, azt az állapotot, a mely megakasztotta ezt a szénásszekeret, nem én teremtettem, az teremtve lett az önök eljárása által és az önök mindent elsorvasztó s a parlamentarizmus elveMel ellentétbe helyezkedő eljárása által. A kisebbség akaratának erőszakolása: ez az r

& kátyú, a melyben a szénásszekér megakadt. És én azt tartom, hogy akkor annak, a kit véletlenül a szénásszekér tetejére helyeztek, feladata nem az, hogy a széna tömegében elbújjék, hanem, hogy ha még oly nagyot esik is, ha feltalál is fordulni a szénásszekér, hát maradjon ott a szénásszekér tetején. Én ott maradok annak veszélyére is, hogy onnét a legnagyobbat esem.« Hát, t. miniszterelnök ur, ha a szénásszeszekér alatt, a melyen a t. miniszterelnök ur fennül, azt értette, hogy ez a magyar alkotmány és a magyar parlamentarizmus, akkor ezt a kátyút a t. miniszterelnök ur teremtette a katonai javaslatok által, (Ugy van! TJgy van! a szeísöbaloldalon.) és nagyon helytelenül jár el és makacsságának adja tanújelét azzal, hogy inkább feldűl a szekérrel, de le nem száll. (Ugy van! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) Ha ön annak az alkotmánynak jó bérese volna, t. miniszterelnök ur, akkor leszállna a szekérről, megkönnyítené azt a szekeret, (Ugy van! a szeísöbaloldalon.) s visszavonná a katonai javaslatokat. Vonja hát vissza a katonai javaslatokat, szálljon le a szekérről, tolja maga a szekeret és ha nemzeti politikát folytat, majd segíteni fogjuk mi is tolni a szénásszekeret. (Ugy van! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) A quóta-bizottság megválasztásában már hetedik éve, hogy csődöt mondott az 1867-ik évi törvény. Az 1867 : XII. t.-cz. 18. §-a azt mondja, hogy: »a hadügyek összes költségei olyképen közösek, hogy azon arány, mely szerint ezen költségekhez Magyarország járulni fog, az alábbi 18., 19., 20., 21. és 22. pontokban körülirt előleges értekezés után kölcsönös egyezkedés által állapittatik meg.« És mi történt hét évtől fogva? Az, hogy ezen törvény mindenben kijátszatott . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Semmiben! Eitner Zsigmond: ... és sohasem történt a törvény szerint ezen quótta-bizottság megválasztása. Széll Kálmán miniszterelnök: Mindig! Eitner Zsigmond: Hát, t. miniszterelnök ur, 1899-ben gróf Apponyi Albert képviselő ur, a háznak igen t. elnöke a quótáról szólva a következőket mondotta (olvassa): »Ha ebben