Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

268. országos ülés Í903 május 12-én, kedden. 349 és a külügyminiszter előterjesztésére megadni a szankczíót és a köteles bizalmat megszavazni, a mit Falk Miksa Budapesten megcsinál, és ugy viszi fel előre Bécsbe. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A vám- éa a vámkezelés és a vámbevételek oda vannak dobva egyenesen a császári politikának zsákmányul, hogy azt csinálja velük, a mi neki tetszik. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ez, t. képviselőház, a kvótakérdésnek a vámokra vonatkozó része. Hanem továbbmegyek. Itt van a közös aktívák kérdése. (Halljuk! a szélsöbáloldalon.) A mint mondám ugyanis, nekem fel kell vetnem a kérdések egész komplexumát azért, mert a quóta-bizottságban, a delegáczióban részt nem veszünk, és mert a quóta-bizottság kiküldése egyértelmű a quóta megállapításával, sőt több, teljes mértékben felhatalmazás arra, hogy ha tetszik, akár száz perczentes quótát állapítsanak meg, mert a két országgyűlés meg nem egyezik és a császár azt határozza, a mit akar minden felebbezési fórum nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Kubik Béla: Az adatok alapján! Molnár Jenő: Az adatok alapján Széll Kálmán felliczitálta nyolcztized perczenttel. Megjavította magát. Lengyel Zoltán: T. ház! Föl kell vetnem a közös aktívák kérdését és pedig azért, mert hiszen a mérlegnek csak egyik oldala az, hogy mennyMel járulunk hozzá az évi költségekhez, a másik oldal az, hogy mit kapunk belőle és mi a vagyonunk abból, a mi ezen évi hozzájárulás folytán előáll. A mikor megkérdeztük a t. miniszter urat a közös aktívák tekintetében, azt mondta, hogy erről nem terjeszthettek elő kimutatást, mert azok nincsenek. Hát legyen igaza a tekintetben, hogy azok a nagy pénzalapok talán elfogytak már az idők folyamán, minden ellenőrzés nélkül, a népeknek minden tudomása nélkül egyszerűen elpárologtak, de az is tény, hogy nemcsak ebből állnak a közös aktívák, hanem ingatlan és ingó vagyonból is. Magyarországon egy csomó várat, egy csomó területet, a mely hajdanában mindenkor magyar állami birtok volt, a magyar szent korona jogán vette kezébe az osztrák katonaság. Mikor ezen ingatlanok eladásáról van szó, éa a magyar államkincstár a maga nevére akarja telekkönyvezni, milliókat kell értük önmagának fizetnie. Mikor eladásról van szó, a katonaság azt mondja, hogy ez az enyém, mikor venni kell, akkor azt mondja, hogy ez állami dolog, tessék a telket megvenni, mi majd felépítjük. Ha ez nem leoninus állapot, akkor nem tudom, hogy mi az. Itt van előttem a közigazgatási bíróság 103. számú döntvénye, a mely azt mondja, hogy a cs. és kir. közös hadügyminisztérium egy ingatlant vásárolt 4410 korona értékben, ezután kiróvatott 44 korona 10 fillér városi átiratási illeték. A közigazgatási bíróság kötelezi a magyar államkincstárt, hogy ezen átiratási illetéket megfizesse, mert császári és kir. katonai kincstár kifejezés Magyarországon a magyar államkincstárral azonosnak veendő. Mikor fizetnünk kell 44 korona illetéket, akkor a hatóságok kimondják, hogy közös haza, közös állam, közös tulajdonos nincs, hanem van vagyonjogi tekintetben önálló magyar állam, a melynek meg kell azt fizetni. Mikor elfogadni kell valamit, akkor a közös kaszsza megvan és a czitadelláért, meg a Károly-köruti kaszárnyáért a milliókat a katonai kincstár nagyon szívesen zsebre rakta! (Igaz ! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Rátérek a quóta-kérdés közgazdasági szempontjainak tárgyalásánál az utolsó momentumra. Azt mondják, hogy a quóta-kérdés bizonyos számadatok alapján lett eldöntve, és kijött egy bizonyos numerus, 0"6 °,o-kal kevesebb, mint a mennyi a mostani felemelt quóta öszszege. A megállapodás nem jött létre számadatok alapján. A két bizottság nem tudott egy numerusban megállapodni, és akkor felállott Tisza Kálmán, a quóta-bizottság elnöke, és azt mondotta, hogy ne akadjunk fel ezen a 0'6°/o-on, ez lehet számítási hiba is, ne helyezkedjünk kizárólag a számok törvényszerűségének alapjára, hanem politikai okokból, két ország népének békessége okából, fogadjuk el a 0*6°/

0-ot, kerekítsük ki a numerust, legyen közöttünk békesség és egyetértés. (Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Hadd diskurálják ki magukat! Majd megvárjuk! Lengyel Zoltán: Ezek a politikai okok azok voltak, . . . (Egy hang a jobboldalon: Úgyse hallgatja senM!) Nem tehetek róla. háromnegyed kettő van, de én bennem még nagyon sok anyag van. (Derültség.) Azt nem tehetem, hogy itt egy csonka beszédet adjak elő. A politikai okok azok voltak, hogy Ausztriában össze voltak veszve a népek és a parlament nem volt munkaképes. Konczot kellett nekik dobni, hogy békesség legyen közöttük. Ez pedig volt a nagyobb quóta. Akkor Magyarországon béke volt. Sem Sándor Pál, sem Münnich Aurél képviselő urak nem panaszkodhatnak arról, hogy 1896-ban, vagy Széll Kálmán miniszterelnök alatt 1899-ben és 1900-ban obstrukczió lett volna Magyarországon. Ellenkezőleg, Ausztriában volt obstrukczió. Annak terheit Magyarországnak kellett viselni. Az osztrákok rosszak voltak, mi jók voltunk, minket meg kellett ezért büntetni. Hogy a béke helyreálljon, a jó gyereket áldozatul dobták a rossznak, hogy bánjék vele tetszése szerint. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Most azt hallom, hogy Magyarország rengeteg károkat fog vallani azáltal, hogy mi obstruálunk. Mondja meg nekem valaki, hol itt az igazság? Mikor ők obstruáltak, kaptak valamit. Mikor mi obstruálunk, elvesznek tőlünk valamit. Érdemes-e tehát a magyar parlamentet akár munkaképessé tenni, akár harczot I vívni benne? (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolda-