Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

350 268. országos ülés 1903 május 12-én, kedden: Ion.) Mindennek a magyarnak gyengesége, nemtörődömsége, a magamegadása az oka; soha erélyesen lábra állani nem tudott, önöknek ott van a mindenre kapható többBég; mindegy, az osztrákoknál van-e a baj, vagy Magyarországon, minden körülmények között a bajnak levét Magyarország iszsza meg. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De megfordítom: akkor Magyarországtól elvárták, s Tisza Kálmán maga is inditványozta azt, hogy magasabb quótát adjon a kiszámitottnál is azért, hogy Ausztriában békesség legyen; mi azonban most nem pénzért dolgozunk, mert nem vagyunk kalmárok, mint az osztrákok, a kik másnak a bőrén akarnak élősködni, hanem küzdünk azért, hogy a mi törvénybe iktatott jogaink, nyelvünk, czimerünk és zászlónk jussát kMívjuk, (ügy van! XJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az én nézetem az: tessék megint azokat a politikai okokat elővenni a császári háznak, a mely arra kényszeritette Magyarországot, hogy magasabb quótát fizessen, hogy Magyarországon békesség legyen, (ügy van! ügy van! a szélsőbáloldalon.) T. képviselőház! Ezekben a kérdésekben azonban mindig Magyarország a vesztes. Ezek a politikai okok — én nagyon jól látok — mindig csak akkor léteznek, a mikor Magyarország ellenében kell azokat felhasználni (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a magyar törvényhozásban a többségi elv mindig csak akkor jut uralomra, a mikor vagy a quótát kell felemelni, vagy azt kell megakadályozni, hogy Magyarországon a magyar nyelv, a magyar zászló, a magyar czimer érvényesüljön. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A magasabb quótában nagyon nyilvánvalónak látszik az, hogy itt Magyarországon végeladás folyik. Liferálják a magyar árut olcsóbb vagy drágább áron, az mindegy, minden körülmények között a magyar pénz, a magyar közgazgasági érdekek, a magyar nemzeti érdekek lesznek ebben a küzdelemben a vesztesek. A mit pedig akartunk, hogy az osztrákoknál a békesség helyreálljon, nem következett be; azok még éhesebbek lesznek. Eiztosithatjuk mi ezen oldalon t. képviselőtársaink, hogy ha Magyarországgal szemben a császári ház és a dinasztia olyan méltányossággal jár el, mint az osztrákokkal szemben, s a politikai okokat beleveti a serpenyőbe és Magyarországnak nem pénzt fog adni Ausztriától, hanem törvényes jogait fogja visszaadni, Magyarország nem fog ugy eljárni velük szemben, itt Magyarországon békesség fog bekövetkezni. T. ház! A nemzetiségi izgatásról kezdtem beszédemet. A quótakérdésben megmutattam, hogy Magyarországnak anyagi érdekei a vesztesek. Azt kell látnom tehát, hogy mindezen kérdésekben a magyar faj fejlődésének óriási akadálya van. Mindezek a kérdések pedig visszavezetendők a közösügyekre, azon közösügyekre, a melyeket az abszolút hatalom a bécsi udvar tanácsosaira hallgatva megalkotott, tehát a magyar faj politikai megerősödésének, nemzeti erejének legfőbb akadálya ott van, mindeneknek forrása, a bécsi udvar tanácsosainak körében. T. ház! A közgazdasági szempontok letárgyalása után, a mennyire tárgyamhoz tartozik, érintem kívánom azon közjogi szempontokat is, a melyek a quótakérdés tárgyalásánál felmerülnek. A quóta megállapítására vonatkozólag az 1867 : XII. t.-czikk 18., 20., 21. és 25-ik szakaszai intézkednek. (Halljuk! Halljuk!) A 18-ik §. azt mondja (olvassa): »Ha mindkét fél egyetértésével történik a megállapodás, kölcsönös alku által előre kell megállapítani az arányt, a mely szerint Magyarország és Ausztria a költségeket viseli. Ezen alku és megállapítás történik oly módon — mondja a 19. §, — hogy egyrészről Ausztria, másrészről Magyarország küldöttségeket választ, a melyek részletes javaslatot dolgoznak ki az arányra nézve. Ezen javaslatot — a 20. §. szerint — az országgyűlés elé terjesztendi mindenik minisztérium, a hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető minisztériumok utján közli határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felsége elé fognak terjesztetni. Egy modus procendendit ir elő tehát ez a törvény, a mely egyszerűen, világosan és tisztán, stricte körülírja a quóta-megállapitás módozatait, a melytől törvénysértés nélkül eltérni nem szabad. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az első az, hogy bizottságot választ, a bizottság javaslatot dolgoz ki, azt mindkét nemzetgyűlés elé terjesztik, a mely két országgyűlés, ha megegyezik, akkor ő Felsége szentesíti a törvényt, ha. nem egyezik meg, abban az esetben ő Felsége a két országgyűlés véleménye és határozatai alapján dönt. Széll Kálmán miniszterelnök: Az nincs benne! Lengyel Zoltán: Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, mindenik félnek véleménye mindakét országgyűlés elébe terjesztetik. Ez az egyik. Ha mindakét országgyűlés nem tudna egymással megegyezni, akkor a kérdést, az előterjesztett adatok alapján, ő Felsége dönti el. Széll Kálmán miniszterelnök: Tehát az nincs benne, hogy az országgyűlés határozata alapján! Lengyel Zoltán: Hát hogyan lehetséges az, hogy a két országgyűlés egymással megegyezzék másképen, mint ha határozatokat hoz? Hát a t. miniszterelnök ur ki tudja találni ugy az osztrák, mint a magyar országgyűlésnek véleményét abból, ha egyik sem hoz határozatot? Széll Kálmán miniszterelnök: Az nincs a törvényben!