Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-268
344 268. országos ülés 1903 május 12-én, kedden. fogja az ő vonalaira eső egész tarifát, a mennyi aránylag a tarifában benne vari. És pedig nemcsak azt a részt, a mely az ő vonalára esik. Már most ez egy jóval magasabb tarifa, mint a mennyi eddig esett. A t. miniszter ur azt mondotta, hogy ezzel szemben orvosságom nincsen és ezt akczeptálta. Ezt én igy tudom. Akczeptálta, a miből következik, hogy mMel az átalányösszeget fel nem emeltük Budapest és Bécs között a szállításban, az osztrák a maga vonalára többet kap, tehát január l-jétől fogva a magyar államkincstár ezen a vonalon sokkal olcsóbban szállít Bécsbe és ezt a különbözetet mind az osztrák államvasút teszi zsebre. Molnár Jenő: A magyar államvasutak önköltségen szállítja a malátát a határig. Igaz, vagy nem igaz, miniszter ur? Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Ez egészen más. Nem tetszik érteni a dolgot. Lengyel Zoltán: Ezek nagyon is jelentős dolgok, mert mutatják, hogy a mikor Magyarországra a közös ügyek terheiből mindig nagyobb arány jut, mindenféle alkalommal, a forgalmi politikában, valamint a közgazdasági kérdésekben is mindenütt, de mindenütt azt látjuk, hogy olyan intézkedéseket tesznek, a melyek a magyar államot megkárosítják. Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs ugy ! Lengyel Zoltán: Ha ez igy van, ha az osztrák kincstár a maga vonalán, a maga rendes tarifáit szedi, a magyar állam jjfidig általányösszeget szed és kisebb részt kap, ezzel szemben csak azt vagyok bátor konstatálni, hogy az osztrák államvasutak délmagyarországi bányáiból nagy refakeziákat élveznek egész Magyarországon keresztül. A miniszter urnak tehát módjában lett volna ezen intézkedéssel szemben megvédelmezni a magyar államvasutaknak és a magyar államnak érdekeit, mert ha ezeket a refakeziákat nem adta volna meg, az osztrák hatóságok ily rendszabályokhoz nem nyúlhattak volna. Ez nem jelentéktelen kérdés és ha igaz, akkor a t. miniszter urnak minden esetre kötelessége tájékoztatni a házat az iránt, hogy miért történt ez és ha megtörtént, mennyi kára származik ebből az országnak évenkint? Hisz azt kimutatni, hogy az átutalási eljárásból ennyi a haszon, a quótából pedig ennyi a kár, ez nem kielégítő felvilágosítás; hanem tessék a többi intézkedéseket is bemutatni, a melyek Magyarországot milliókkal és milliókkal károsítják meg.Beiillik tehát beszédem keretébe ez, mert a quóta maga is egy veszteség; mert a quóta és minden közös ügy a magyar faj megerősödésének és a magyar politika érvényesülésének a legerősebb gátját képezi. E mellett beillik beszédembe egy másik dolog is, a melyet most szintén felemlítek, bár külön akartam ezt a miniszter úrral közölni. Értesültem ugyanis, hogy a Tengerszemhez hasonló, bár kisebb jelentőségű, de mégis óriási botrányról van szó. A Tengerszemet odaadtuk. Elvették tőlünk, vagy én nem tudom, bíróság ítélte oda. Mindegy. Az tény, hogy elvesztettük; elvesztettünk ezzel egy olyan területet, a mely mindig Magyarországé volt és most bizonyos úton-módon Ausztriához kapcsoltatottt. A t. kereskedelemügyi miniszter urat érdekli ez a másik dolog is. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Hallgatom! Lengyel Zoltán: Nagyon szeretném, ha a t. miniszter ur vagy megezáfolná ezt, vagy bemutatná az illető iratokat. A Kaiser FerdinandNordbahnt államosítani fogják; ennek két szelvénye, mintegy 200 méternyi vonalrész, magyar területen megy keresztül Holicsnál a határon. E szerint a magyar határon másfél katasztrális holdnyi területről van szó. Egy szikladarab az egész, de nekünk ez is drága és nagy jelentőségű dolog. Államosítani fogják tehát azt a vasutat és arról szereztem értesülést, hogy Wittek osztrák miniszter átírt a magyar kormányhoz, a melyben az foglaltatik, hogy magától értetődik, selbst-verständlich, hogy ezzel az államosítással ez a terület is osztrák állami területté lesz. Tehát, t. miniszter ur, odaát a magántulajdonból is közjogi dolgot csinálnak és egy darabot, másfél holdnyi területet, Magyarországból egyszerűen le akarnak faragni. Ez pedig történik az osztrák császár elnöklése alatt tartott miniszteri tanácskozás határozatára, a ki egyúttal magyar király is, a ki esküt tett arra, hogy Magyarország területét megcsonkítani nem engedi, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) integritását fentartja, és nemcsak hogy meglevő területét nem engedi elveszteni, de az elveszett régi birtokait is lehetőleg visszaszerzi. T. miniszter ur, ez a közös haza képe, a melynek területe csak közigazgatási terület, mindegy, akár ide, akár oda tartozik. Oly súlyos botrány volna, ha ezt a másfél holdat elvesztenek, a melyet nem lehet kellően megtámadni, megróni, a mely ellen nem lehet elég nagy ellenállást kifejteni. Bartha Miklós : Kinél vannak a részvények ? Molnár Jenő : Kik a főrészvényesek? (Mozgás.) Lengyel Zoltán: Elmondtam ezt, mert kétségbe vonta a miniszter ur, hogy közbeszólásom oly dologra vonatkozik, a melyre nézve értesülve vagyok. És ha már ezt idehoztam, idehozok egy másikat is, a mely súlyos dolog és sürgős feleletet igényel, de nem a magam kíváncsiságának kielégítése végett, hanem az ügy közjogi fontosságánál fogva, mert ha Magyarország területéből csak egy holdat is le lehet faragni, ki lehet sajátítani a császár tanácsában, akkor odaadhatjuk az egész országot is, mert akkor egyáltalán nem létezik Magyarországra nézve területi integritás. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérnék öt perez szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem,
