Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

$6$. országos ülés 1903 május l2-én, kedden. 343 szélsőbaloldalon.) mert a közösügyekhez való hozzájárulás az, a melynél nekünk, a kik sem a delegáczióban, sem a quótabizottságban részt nem veszünk, a közösügyeknek egész területét alkalmunk van tárgyalás és bírálat alá venni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindezek a dolgok, a mint már említettem, épugy, mint majdnem minden politikai kérdés, összefüggnek a magyar faj jövendőjének és fejlődésének nagy kérdésével, mert hisz minden intézmény, minden intézkedés, ha igazán nemzeti államról van szó, ennek a nemzetnek, ennek a fajnak fejlődése érdekében kell, hogy történjék, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és minden intézkedés, a mely ezzel ellentétben áll, teljességgel haszontalan, kárhoztatandó és elvetendő. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De fel kell vetnem ezeket a kérdéseket legfőképen épen a mai helyzetben, hiszen délen a horvátok, más irányban a felbujtogatott nemzetiségek, a kiknek pedig semmi okuk sincs arra, hogy velünk, vagy a magyar állameszmével szemben ellentétes álláspontot foglaljanak el, teszik ezen kérdéseket főképen aktuálisakká, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) azonkívül aktuálissá teszi ezeket maga az a nagy küzdelem, a melyet itt folytatunk és a melynek végczélja épen a magyar faj fejlődésének útját megnyitni, a magyarság tekintélyét megszerezni, a magyar nemzeti becsületet megóvni és előbbi színvonalára visszaállítani és megtenni a legelső lépést a régi bűnök megtorlására, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) megtenni az első lépést arra, hogy ebből a politikai rendszerből, a melyben vagyunk és a mely a magyar faj fejlődését, szellemileg és anyagilag való megerősödését soha semmi körülmények között nem mozdította elő, végre a nemzeti politikának egyedül boldogító útjára térjünk át. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek a közös ügyek, a melyeknek hozzájárulási arányáról van szó, az u. n. »birodalmi kérdéseke ; azok a mindenek felett álló kérdések, a melyekhez sem magyarnak, sem németnek, sem csehnek nincsen köze; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ezek azon bizonyos császári kérdések, az az ismeretlen Ferencz-József-föld, a melyet sohasem látunk, de a melynek hirét mindig halljuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ezek azon császári kérdések, a melyeknek kezelése alkotja azt az osztrák birodalmi rendszert, jobban mondva habsburgi családi politikát, a mely négyszáz év óta mindig ellene dolgozott a magyar faj fejlődésének, de a mely fejlődés ezen politika daczára is folytonosan tart, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a magyar faj erejét és nagy hMatottságát bizonyítja. Midőn a quőta-bizottság megválasztását a legerélyesebben ellenzem, fejtegetéseimben át fogok térni ezen családi politikának, a birodalmi kérdéseknek nagy komplexumára és egész fejtegetésemen át fog húzódni veres fonalként az önálló nemzeti politikának nagy szükségessége és a magyar faj fejlődésének nagy problémája, a mely magyar faj, daczára annak, hogy a császári politikának Nessus-ingébe van szorítva, hatalmas erejének köszönheti azt, hogy ennyi vész és viszontagság daczára megmaradt, kifejlődött és megsokasodott; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) daczára annak, hogy majd hosszú időkön keresztül ellene dolgozott az a politika, majd — mint ma is — kormánya maga volt a megtestesült tehetetlenség és erélytelenség, a mely a szánalmas vergődés képét mutatja, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyben nem képes semmiféle utat adni a kibontakozásra, és nem teljesiti azt a kötelességet, hogy ha egyszer az államgépezet útját irányítani r.em tudja, hogyha az megállott, és ha bizonyos, hogy azt ismét megindítani nem fogja, akkor ott kell hagynia annak a gépezetnek a vezetését, rá kell azt biznia jobb kezekre vagy utat-módot kell szerezni arra, hogy a kibontakozás megtörténjék és az államgépezet ismét a rendes kerékvágásba jöjjön. Molnár Jenő: A kocsist is le kell kergetni a bakról, ha nem tudja a lovakat hajtani! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán: Midőn azonban továbbmennék ezen a fonalon, reflektálni kívánok a t. miniszterelnök urnak egy tegnapi megjegyzésére. Akkor, a midőn én Ugron Gábor t. képviselőtársam beszéde alatt egy közbeszólást tettem, azt mondván, hogy az önálló tarifaképzés jogát feladtuk, a t. miniszterelnök ur nekem odaszólott: »nem tudja, miről van szó!« Lehet, hogy nem értettük meg egymást. De, én tudom, hogy miről akartam beszélni. Értettem ez alatt azt, a mit annak idején a »Neue Preie Presse« röpített világgá, a mi egy igen jelentős kérdés, a mennyiben igaz és ugy tudom, hogy igaz és nagyfontosságú az egész magyar forgalmi politikára, az egész költségvetésre. A t. kereskedelemügyi miniszter ur, azt hiszem, hogy alkalmat fog adni, hogy abba bepillanthassunk, hogy az a valóságnak megfelel-e. Arra tettem czélzást, hogy eddig a budapest—bécsi vonalon, a mint én tudom, egy átalányösszeg volt megállapítva azok részére, a kik az egész vonalon végig szállítottak és ezt a tételt az osztrák és a magyar államvasutak a vonalak hosszúsága szerint osztották meg egymás között. így volt, t. miniszter ur? Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Kérem, kérdések és feleletekből játékot nem csinálunk ! Széll Kálmán miniszterelnök: Vegye tudomásul, mi nem adtunk fel semmit! Lengyel Zoltán: Megmagyarázom, hogy miről van szó. Már most az osztrák kormány azt mondotta, hogy ő abba a dologba tovább bele nem megy, hanem január l-jétől fogva követelni