Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-268
342 268. országos ülés 1903 május 12-én, kedden. Széll Kálmán miniszterelnök: ISTem vezettem! Kubik Béla: Láttam ! Széll Kálmán miniszterelnök: Kern igaz, hogy látta! Én kimentem, mert hívtak! Kubik Béla: Láttam! (Felkiáltások a jobboldalon : Rosszul látta!) Engedelmet kérek, a mit láttam, azt láttam, nem hagyom e tekintetben magamat meghazudtolni. (Nagy zaj.) Lengyel Zoltán: Engedelmet kérek, a miniszterelnök ur . . . Gr. Andrássy TMadar: Ez parlamentbe való hang? Hallatlan! Széll Kálmán miniszterelnök: Semmit sem hederítek sem önre, sem másra ilyenkor, amikor kötelességet teljesítek! Kubik Béla: Utána ment a többi! Gr. Andrássy TMadar: Akkor megyünk ki, a mikor nekünk tetszik! Lengyel Zoltán: Remélem, hogy a t. miniszterelnök ur ezt nem fogja komolyan venni, mert ennek értelme csak az, hogy nem veszem rossz néven, ha a t. miniszterelnök ur egy hosszú ülés folyamán némelykor, amikor dolgait intézi, nincsen a teremben. (Mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, én nem kapaszkodom, mint a t. túloldal, a szavakba, B kérem önöket, hogy ha valamit tréfásan mondok, ne tessék komolyan venni. Ballagj Géza: Ezt kellett volna mindjárt mondani! (Mozgás jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: A horvát ügyek (Halljuk! Halljuk fj belekapcsolódnak beszédem fonalába, a mely a quóta-ügyet öleli fel. Ezzel kapcsolatban azonban foglalkozni kívánok az egész politikai rendszerrel és ennek keretében főképen a magyar faj fejlődésének és megerősödésének nagy problémájával, mert ezek a dolgok a legerősebb és legélesebb ellentétben vannak azzal a nemzeti politikával, a melyet mi követni akarunk és kívánunk. Horvátországnak Magyarország, Deák Ferenczczel az élén, fehérlapot adott, melyre kívánságaikat felírják, három vármegyét odacsatolt Horvátországhoz s magára vállalta a terheket ugy, hogy Horvátország igazságszolgáltatási, közoktatási és belügyi szükségleteire háromanynyit fordíthat jövedelmeiből, mint Magyarország. (Ugy van! a szdsűbaloldalon.) Iskoláik teljesen horvátok, horvát honvédségük van, a horvát tisztikar a horvát ezredekben van elhelyezve, de nemcsak ez, hanem a honvédségi acílátus maga is horvát ember, a két honvédkerületi parancsnok is horvát ember, a szegedi dandárparancsnok szintén horvát ember, aki egyetlenegy szót sem tud magyarul. Tehát a horvátoknak jobb dolguk van Magyarországon, mint a magyarnak, Molnár Jenő: Ki vannak tartva! Lengyel Zoltán: Mindezek daczára ez a politikai rendszer a horvát fajban a magyar faj fejlődése elé áthatolhatatlan gátat állit, a mely megakadályozza Magyarországot abban, hogy valaha a tengerhez juthasson, az útját a tenger felé elérhesse. A mint emiitettem, a quótakérdéssel foglalkozni kívánok elsősorban közgazdasági, másodsorban közjogi, harmadsorban pedig politikai szempontokból. (Halljuk! Halljuk!) Bővebben kívánom tárgyalni ezeket a kérdéseket. Okom erre kizárólag az, hogy a mostani quótabizottság kiküldése felett hozandó határozat a hét év óta követett praxis következtében majdnem teljességgel egyértelmű azzal, mintha most már a quótakérdésben is döntenénk; sőt többet mondok, olyan a szituáczió, hogy az által, hogy a quótabizottságot kiküldjük, nemcsak nem tudjuk azt, hogy a mi régi quótánk megmarad-e, de nem is vagyunk biztosítva egyáltalában az iránt, hogy nem fog-e az országra ez által magasabb quóta háramlani. Azért nekünk a quóta-bizottság kiküldésével szemben fel kell vetnünk a quótának egész kérdését ugy anyagi, mint közjogi szempontból, egész politikai vonatkozásában. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Fel kell vetnünk különösen most, akármennyire nehezére esik is a t. túloldalnak, azért, mert mi most a hadsereg kérdésében folytatjuk a legerősebb ellentállást; a hadsereg kérdésében a magyar nemzeti szempontoknak érvényesülését követeljük, és a mikor mi a hadseregtől megtagadjuk az ujonczot, akkor nagyon közeláll ahhoz, és az én véleményem szerint a helyes álláspont az lett volna, hogy megtagadjuk a költségeket és igy a lehetőségét is annak, hogy ez a hadsereg továbbra is fenmaradjon. (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) El kell vágni az élet-gyökereit ennek a hadseregnek minden vonatkozásában, mert csak ugy lehetséges az, hogy ebben a tekintetben eredményeket érhessünk el. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A mikor tehát ennek daczára azt mondjuk, hogy ennek a bizottságnak megválasztását nem akadályozzuk meg, de megvitatjuk, akkor tessék abban ennek a pártnak egy olyan mértékű lojalitását tekinteni, a melyet egy exlexben levő kormány és egy olyan hadsereg, a mely a magyart minden vonatkozásában kutyába sem veszi, ettől a párttól meg nem érdemel. {Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Teszszük ezt az ország iránti jobb felfogásból, teszszük abban az utolsó reménységben, hogy meg fogja gondolni magát a hatalom, engedni fog és jobb útra fog térni a nélkül is, hogy mi ehhez az utolsó eszközhöz folyamodnánk, és a válságoknak sorozatát egy legsúlyosabb válsággal is megszaporitanók. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A kvóta-ügy szorosan összefügg mai vonatkozásában az egész politikai helyzettel, (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) nemcsak a magyar helyzettel, hanem a magyar és az osztrák birodalmaknak egymásközti viszonyával is, azért ezzel szemben ki kell terjeszkednünk a kérdéseknek egész komplexumára és főképen a közösügyeknek egész területére, (Ugy van! a
