Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

26'S. országos ülés 1903 május 1'2-én, kedden. 341 Kubik Béla: A bécsi kéz működik ott! Lengyel Zoltán: Azt tapasztaljuk, hogy a quóta emelkedik, de a hadseregben a magyar szellem, a magyarságnak, a magyar nemzetnek a védelme egy ilyen kérdésben, mikor valóságos forradalmi állapot van, egyáltalában nem emel­kedik. Azt kérdem én a t. háztól, ha most bekö­vetkeznék egy olyanféle horvát lázadás, mint volt 1848-ban, mit csinálna ez a magyar állam, melynek épületét a t. kormányok már 36 esz­tendeje folytonosan épitik, mikor egy katonája sem lenne, hanem a nemzetőrséget kellene össze­toborozni kaszával és kapával, hogy ellenük mehessünk. De, t. ház, még ez sem volna lehet­séges, mert velünk szemben itt találnék a közös hadseregnek egész szervezetét, százezrekre rugó tömegét, a mely nemcsak a magyar állam esz­méjének szolgálatában nem áll, hanem egészen megfojtja ennek a nemzetnek az akaratát, hogy az képtelen mindenféle ilyen hatalommal szem­ben fellépni, s ezért történik az, hogy itt ebben az államban mindenféle nemzetiség és a testvér­nemzet, a horvát is, a legféktelenebb gyűlölettel viseltethetik és izgathat a magyar állam ellen. A mit idehoznak a képviselőház elé, csak egy­két százaléka a dolgoknak, mert Horvátország­ban ezenzura uralkodik, Horvátországból a híreket a magyar posta és a magyar táviró hozza el, és a magyar kománynak gondja van reá, hogy azok a hirek ne jussanak ide a köz­vélemény elé. Tudok egy esetet, bár igy van ez minde­nütt Horvátországban. Megjelenik a főispán egy bizonyos helyen és ünnepségeket rendeznek neki, fellobogózzák a várost horvát színekkel és a főispán lakásának, épugy, mint Magyarországon a királyi laknak az ormára fekete-sárga zászlót tűznek fel. A magyar színnek ilyenkor nyoma sincs, hanem ott van az osztrák birodalmi zászló, a melynek égisze alatt történik Horvát­országban mindenféle izgatás. Fiúméban és az egész Horvát-Magyar ten­gerparton olyan elszlávositó munkát folytatnak az osztrák hatóságok, a mely ellenünk uszítja az egész olasz elemet. Magában Fiume városá­ban az iskolákban Ausztriából hozott tan­könyvekből tanítanak, a melyekben kizárólag csak osztrák érdekekről van szó. Ily körülmé­nyek közt természetes, hogy ez az ország és ez az egész nemzet inpregnálva van osztrák szel­lemmel és annak a kéznek irányításától vár mindent és e szerint cselekszik. Mikor mi itt a nemzeti ellenállás nagy munkáját folytatjuk, akkor természetes, hogy azzal szemben ellensú­lyozásra van szükség és az a kéz nem irtózik a legárulóbb módon is fegyvert kovácsolni elle­nünk, hogy minket megakadályozzon munkánkban. (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök fog­lalja el.) T. ház! Ebből a lapból két dolgot fogok itt bemutatni. (Halljuk! Halljuk! a szászai­oldalon.) Az egyik egy eszéki dolog, hol az összes hirdető oszlopokon egy nap a következő hirdet­mény jelent meg horvátul: (Bálijuk! Halljuk!) »Eljött a nagy nap, a disznó magyaroknak pusz­tulniuk kell a földről, melyet szipolyoznak. Azért rajta, verjétek be az üzletvezetőség ablakait, az épületet ne bántsátok, mert az horvát egyleté, a Hieronymus-egyleté; szereljétek le az állo­mást, döntsétek porba az uj üzletvezetőséget. A horvát hazafiak.* (Mozgás és zaj a szélsőbal­oldalon.) A másik megint egy jelenség, mely szerint egy kimondhatatlan nevű faluban egy fán akasztott embert talált a rendőrség; le­emelve látták, hogy kitömött embernagyságu báb, melyen ez a felírás volt látható: Gróf Khuen Héderváry. Josipovich képviselő ur azon nyilatkozatára, hogy ő semmiről sem tud, vagyunk bátrak ilyen adatokkal szolgálni, hogy kimutassuk, hogy ott igenis szükség van a legerősebb kézre, hogy a magyar állam tekintélye és a magyaroknak élete és testi épsége megmentessék és ott a magyar­ellenes mozgalmak elfojtassanak. A közös hadsereg dolga, Magyarországon, az teljesen olyan, hogj r minden szempontban érvényesül a régi rendszernek az az iránya, mely szerint a magyar ezredeket kMiszik és elhelye­zik idegen országba, Horvátországban azonban egészen máskép van. A horvát ezredek Horvát­ország területén vannak elhelyezve, a horvát honvédség is ott van, a tisztikar kizárólag hor­vát, ugy, hogy az egy kompakt katonai tömeg, mely mindig rendelkezésre áll. Ott olyan dolgok fordulnak elő, hogy a horvát bán ellen, kit pedig a horvátoknak való kedvezésből bírunk, mMel magyar ember, akkora gyűlölet uralkodik, — ezt az a jelenség mutatja, hogy kitömött bábut akasztanak fel, melyre rá van írva gróf Khuen Héderváry — hogy ha ki akar menni Zágrábban az utczára, el kell zárni az utczát katonai kordonnal, mert élete veszélyeztetve van. (Mozgás a szélsöbalol dalon. Egy hang: Itt van már a miniszterelnök!) Széll Kálmán miniszterelnök: Deputácziót fogadni mentem ki! Hát azt hiszik, csak itt van dolgom ? Lengyel Zoltán: A miniszterelnök urnak lehet még a mai nap folyamán elég alkalma hallgatni az én beszédemet, hát megengedem, hogy némelykor ki is menjen a folyosóra. (Nagy zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Erre nem kell az ön engedelme, és ha igy beszél, akkor nem hallgatom meg, hanem kimegyek és rögtön itt hagyom önt! Előbb hMatalos kötelességből kel­lelt kimennem, de ha igy beszél, kimegyek az ilyen beszéd miatt! Kubik Béla: Az előbb vezette a társaságot kifelé! (Zaj.)

Next

/
Thumbnails
Contents