Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-268
338 268. országos ülés 1903 május l2-én, kedden. túlsó oldalokon összesen 34- et olvastam meg az előbb. Hogy pedig 70 egynéhány képviselő jelenlétében ne lehetne tanácskozni, ilyen rendelkezését én a házszabályoknak nem ismerem. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon •• Nem arról van szó!) Rátkay László: T. képviselőház! Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy szavaimat megmagyarázhassam. Én sem kMánom a parlament szabadságát semmiben sem korlátozni. Az én felszólalásomnak értelme egyáltalában nem az volt, a mit a t. elnök urnak méltóztatott belőle következtetni, hogy én talán elnöki intézkedést követelnék vagy kérnék arra nézve, hogy a házban többen legyenek benn. Ez távol volt tőlem. Az én felszólalásomnak indoka az a jelenet volt, hogy abban a pillanatban, a mely pillanatban ennek a pártnak egy tagja felállott szónokul, abban a pillanatban épen a t. kormány kezdte meg a tüntetést, a kormányelnök, (Ellenmondásoh a jobboldalon.) a kinek jelentése a quóta-bizottság kiküldésére nézve itt áll előttünk. (Nagy zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Mennek utána, mint a csürhe! (Nagy zaj a jobboldalon.) Rátkay László: A t. többség azután . . . Kubik Béla: Megtagadni megtagadhatják, de hogy igy történt, láttuk! (Folytonos zaj a jobboldalon.) Gabányi Miklós: Lengyel Zoltánnak több esze van, mint az egész túloldalnak! (Zaj.) Rátkay László: Ebben a tekintetben azután a többség követte a jó példát. . . Sándor Pál: Hát Kubik nem kap rendreutasitást? (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Második elnök is van már?) Bocsánat, figyelmeztettem arra, hogy nem szabad ilyet mondani! (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Luby Géza: Nincsen joga hozzá! Elnök: Most mindenekelőtt meg kell hallgatnom, hogy Rátkay képviselő ur miként magyarázza szavait; azután, minthogy figyelmeztettek rá, meggyőződést fogok szerezni róla, hogy micsoda közbeszólás történt, a melyet én nem hallottam és a szükséghez képest fogok intézkedni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rátkay Lászlő: Mi ebben a tüntető kMonulásban, a melyet a t. kormányelnök kezdeményezett, a pártra nézve sértést látunk, (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert ha mi nem is hangoztatjuk a nagy többséget és nem is hangoztatjuk azt a nagy egységet, a melyet a t. túloldal hangoztat, egyben azonban méltóztassanak meggyőződve lenni, egységesek vagyunk: abban, hogy szónokunkat, a ki nagy eszmékért, nagy gondolatokért, a nemzetnek jövendőjéért küzd, lekicsinyíteni, megsérteni nem engedjük. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Az én kérésem tehát a t, elnök úrhoz irányult, és kérésem veleje az volt: méltóztassék gondoskodni arról, hogy ezek a jelenetek ne ismétlődjenek. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Ugy van! Ügy van ! a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon : A képviselőknek is vannak kötelességeik! Egy hang a jobboldalon: Tanítást nem fogadunk el! Zaj.) Ismétlem, elsősorban arra kérjük az elnök urat: hogy függessze fel az ülést, mert a tanácskozás lehetetlen, ha pedig többször fognak ismétlődni az ilyen jelenetek, akkor gondoskodni fogunk róla, t. többség, hogy a kölcsönt visszaadjuk. (Fölkiáltások jobb felől: Csak tessék! Helyeslés a szélsobaloldalon. Zaj. Elnök csenget. Fölkiáltások jobbfelöl: Halljuk az elnököt!) Elnök: T. ház! Csak ismételhetem azt, hogy ha valami történt, akár felszólalás formájában, akár más módon, a mi egy képviselőre nézve sértő, nekem kötelességem közbelépni. Az ilyen tényt azonban konstatálnom kell, és ilyen tényt konstatálni nem állott módomban. Kérem a t. házat, térjünk most át a vitára, a melyhez Lengyel Zoltán képviselő ur jelentkezett szólásra. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: A pénzügyminiszter kMan szólani.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Én csak egy tényt akarok konstatálni. (Halljuk ! Halljuk!) Minthogy Rátkay László képviselő ur felszólalásából azt vettem ki, mintha ő abban a véleményben lenne, hogy a miniszterelnök ur tüntetési szándékból kelt fel helyéről és ment ki a teremből, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Ellentmondások jobbfelöl. Elnök csenget.) konstatálni kMánom, hogy ez nem ugy történt, mert ő hMatalos ügyben távozott; egy küldöttséget kMánt fogadni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Egyébiránt a t. képviselőház meggyőződhetett arról, hogy a miniszterelnök ur mindig a legnagyobb türelemmel szokta végighallgatni a felszólalásokat. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Kubik Béla: T. ház! A házszabályokhoz, illetőleg személyes kérdésben is kérek szót. A táloldalról zokon vették t. képviselőtársaim, (Halljuk! Halljuk!) hogy mi itt ezen az oldalon megütköztünk azon, hogy egy szónokunkkal szemben tüntetést rendeznek. Én hMatkozom gróf Zichy Jenő t. képviselőtársamra, a ki szintén hallotta, (Halljuk! Halljuk!) a mikor túloldali képviselő urak azt mondták: No majd meglássátok mi fog történni, ha Lengyel Zoltánt szólásra fogják felhívni. Én ebből a megjegyzésből igenis azt a konzekvencziát vonom le, hogy az urak tüntetni akarnak egyes képviselők ellen, (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Hát aztán ? Hát önök nem tüntetnek?) és ha hasonló dolgokat fognak az urak inszczenirozni: mi majd vissza tudjuk ezt önöknek adni, {Ugy van! Ügy van! a szélsobaloldalon. Mozgás és zaj jobbfélol.) és pedig sokkal inkább tehetjük ezt mi azért, mert mi mindig itt vagyunk és mindig teljesítjük kötelességünket, az urak pedig csak ritkán vannak itt, kötelességüket pedig sohasem teljesitik.
