Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-268
268. országos ülés 1903 (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Zajos ellenmondások jobbfelöl.) Elnök: Engedelmet kérek, Kubik Béla képviselő ur felszólalásának utolsó mondata, a melyben a képviselőknek egy egész csoportjára nézve azt mondja, hogy kötelességüket sohasem teljesitik, meg nem engedhető és ellenkezik azzal, a mMel e parlamentben egymás iránt tartozunk. (Igaz! TJgy van!) Gróf Zichy Jenő képviselő ur a személyére történt hMatkozás folytán kMan szólani. Gr. Zichy Jenő: T. ház! HMatkozás történt reám, és ezért föl kell szólalnom. (Halljuk! Halljuk!) Én Thaly Kálmán képviselő úrral akarván beszélni, ideültem, és ekkor hallottam, hogy egy képviselőtársunk — nem tudom melyik volt, és igy nem nevezhetem meg — szomszédomnak Lengyel Zoltán képviselőre vonatkozólag ezt mondotta: Nézzetek oda, milyen kMonulás fog itt történni, a mint ez helyéről felkel. (Derültség a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbról.) Kubik Béla: Széll Kálmán vezette a társaságot! (Egy hang jobbfelöl: Ő küldöttséget fogad!) Gr. Zichy Jenő: Én meg vagyok győződve róla, hogy gentleman képviselőtársam meg is fogja mondani, hogy itt volt, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és hogy mellettem megállva a szomszédomnak, a kire én nem emlékszem, — nem is ügyeltem reá, mert a mint fölkelt a helyéről, én odamentem Thaly Kálmán képviselőtársammal beszélgetni — ezeket a szavakat mondotta: Majd meglássátok, milyen kMonulás fog itt történni mindjárt. Ismétlem, én nem igen ügyeltem az illető képviselőre, és igy nem tudom nevét megmondani; nem is tartom lényegesnek azt, hogy itt megnevezzem, de elvárom és meg vagyok győződve arról, hogy gentleman képviselőtársunk, ha az, meg fogja mondani, hogy igy volt. (Halyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! A házszabályokhoz mindezeknek a dolgoknak semmi közük; ezek prMát beszélgetések, a melyek nem tartoznak elnöki cognitio körébe. (Helyeslés jobbról.) Nekem közöm van ahhoz, ha egy képviselőt beszédében zavarnak, ezt nekem nem szabad megengednem, akár itt üljön az a képviselő, akár ott. (Helyeslés.) De ahhoz, hogy ki van jelen, ki nincs jelen, — csak a tanácskozáshoz szükséges szám meglegyen — nekem hMatalosan az elnöki székből semmi közöm nincsen. Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez után az érdekes bevezetés után, azt hiszem, egyenesen rátérhetek minden további fontoskodás nélkül tárgyamra, (Halljuk! Halljuk!) valamint a miniszterelnök urnak iménti beszédére azon keretben, hogy. a horvátországi ügyekre vonatkozólag a magam észrevételeit megtegyem. Csak egyet akarok a t. képviselőház emlékezetébe hozni. A tegnapi zárt ülésnek a végén május 12-én, kedden. 339 a t. szabadelvű pártnak alelnöke felém fordulva ezt a szót használta, hogy: »hecczelődés«, a mit én a legkomolyabban és a leghatározottabban visszautasítottam, a mire ő ki is jelentette, hogy az nem reám vonatkozott. Igen örülök, hogy a t. szabadelvüpárt bebizonyította azt, hogy a komolyságában hinni nem lehet, és ha hecezelődést kell keresni, a t. túloldal ily alkalommal mindig kapható. Ballagi Géza: Tessék, hát ezért maradunk bent? (Zaj.) Lengyel Zoltán: Igen, a milyen a mosdó, olyan a törülköző. Kubik Béla: Tessék kimenni! Elnök: Kérem Kubik képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot félbeszakítani. Kubik Béla: Bocsánat, erre csak kell válaszolnom ! (Derültség.) Elnök: Engedelmet kérek, most az elnök beszél. Ha közbeszólás történt — én nem vettem észre — az is igen helytelenül történt. Lengyel Zoltán képviselő ur szavaira azt a megjegyzést kell tennem, hogy ha azt a keczezelödés kifejezést ő magára nézve tegnap sérelmesnek találta,' be fogja látni, hogy azt más képviselőtársaMal szemben sem szabad használnia. Lengyel Zoltán: Nem is használtam volna, ha nem láttam volna ténybeli okokkal igazolva ezen felszólalásomat, és nagyon fogok örülni, ha nem lesz indokolt a t. szabadelvű párttal szemben ilyen kifejezést használni. T. képviselőház! A quótakérdés a legnyilváuvalóbban bizonyítja azt, hogy Magyarországnak kormányzata minden tekintetben a birodalmi politikának keretében történik, attól függ és annak irányától vezettetik. Ezt mutatja a horvát ügy is, a mely az imént napirenden volt, ez szintén annak a politikának a következése, a mely a quótafelemelést elénk hozta, és a quótakérdést hét év óta megoldani nem engedi. T. ház! A magyar nemzetre 1899 óta, mióta a quótát felemelték, nagyobb terheket rakott a közösügyes kormányzat. Ezzel szemben ennek a nemzetnek azt kellett volna hinnie, hogy ezek után nagyobb védelemben is fog részesülni a közösügyes kormányzat részéről; hogy ez a nemzet, mikor nagyobb terheket visel, akkor nagyobb előnyöket is fog ennek folytán kapni. De nem ezt látjuk; hanem látjuk igenis, mint ezelőtt, a dMide és impera császári politikának a kezét, mely most is, mikor a magyar nemzet ugy ebben a kérdésben, mint az előző kérdésekben, különösen a katonai kérdésben a maga önállóságának irányát keresi és útjait akarja egyengetni; mikor a nemzeti közvélemény egységesen áll fel a császári hatalommal és annak akaratával szemben, s ugyanakkor az ország többi népei mozdulnak meg Magyarországgal szemben mintegy varázsütésre, akkor lehetetlen nekünk az intéző kéz nyomait fel nem ismerni. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a koronát helyesen informálja. Hát itt bajok van43*
