Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-268
334 268. országos ülés 1903 május 12-én, kedden. szolok, hanem az országnak. Hát hogy én válaszolhassak az országnak, Szatmári Mór képviselő ur hallgasson, (helyeslés a jobboldalon. Derültség.) Akármit tart Szatmári képviselő ur, én azt tartom, hogy olyan kényes kérdések, mint a minőket Barabás Béla képviselő ur felvetett . . . Uray Imre: Dehogy kényesek! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát kérdem t, barátomat, Urayt, hogy az nem kényes-e? . . . Uray Imre: Nem ! Széll Kálmán miniszterelnök: Előre mondja, hogy nem. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ebből is tréfái csinál?) Én nem csinálok tréfát, hanem az urak csinálnak belőle nem tréfát, hanem mást. (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Hát nem kényes kérdés, mikor Barabás Béla képviselő ur azzal áll elő, hogy Horvátországban minden horvát ember egytől-egyig mind gyűlöli a magyart ? ... Kubik Béla : Mind bizony ! Széll Kálmán miniszterelnök : ... hogy ott minden magyar állampolgár kMétel nélkül üldözésnek, személyében és vagyonában megtámadtatásnak van kitéve és hogy ennek mind mi vagyunk az okai és hogy az Bécsből keletkezik ? (Egy hang a szélsöbaloldalon : Persze!) Hát nem persze, hanem tessék meghallgatni, mert kötelessége meghallgatni a képviselő urnak. Azt tartom, hogy ily természetű kérdéseket csak nyugalommal, higgadtsággal, elfogulatlanul lehet tárgyalni és hogy ilyen dolgokat csak alapos, minden kétségen kMül álló informácziók alapján lehet mint tényeket odaállítani és csak akkor lehet felettük bírálatot mondani. Ebből indulok én ki . . . Rátkay László: Nem bírálat kell ide, hanem a kormányzás előrelátása! Josipovich Imre: Tessék meghallgatni. Mi meghallgattuk Barabást! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Josipovich nem elnök. Hallgasson!) Elnök: Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . ebből indulok ki, midőn ennek az igen sajnos horvátországi állapotnak megbeszélésébe belemegyek. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Csakhogy beismeri, hogy sajnos!) Már volt alkalmam kijelenteni éppen a múlt ülések egyikén, mikor Bákosi Viktor t. képviselő urnak válaszoltam, hogy nagyon komoly és aggasztó jelenségek mutatkoznak Horvátországban és bizonyos zavargások szándékosan, mesterségesen, rendszeresen szittatnak, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Most beszéljen Josipovich!) és hogy azok a zavargások mindenfelé és minden oldalán Horvátországnak, ámbár nem az egész területen, de igen sok részében ütik fel fejüket különböző czimeken. Vannak oljanok, a hol igenis a magyar állameszme, a magyar állami jelvények elleni tüntetés az impulzus és indok. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Bécsből szítják!) Hát ez nem igaz! Kubik Béla: 48-ban honnan jött? Széll Kálmán miniszterelnök: Vannak olyanok, a hol nem ez a tendenczia, hanem zavarcsinálás a kormány ellen különböző czimeken. Majd azt követelik, hogy önállósítsák a horvát pénzügyeket, majd azt követelik, hogy szüntessenek meg minden magyar befolyást; majd azt, hogy a horvát kormány a magyar államnak a törvény keretében körülirt feladatait ne teljesítse; majd általános czimeken van zavargás, sőt a parasztság körében bizonyos kommunisztikus törekvések is mutatkoznak. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hát azt hiszik a t. képviselő urak, hogy azok a bizonyos kiáltványok, amelyek Baselben nyomattak részben s a melyek Laibach utján kerültek be, mind tisztán csak a magyar állameszmének megsértését czélozzák? (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Altalános zavargást és zavaroB állapotokat akartak elérni. Legyenek azonban meggyőződve, hogy a horvát bán a legéberebb figyelemmel kiséri ezeket a jelentkező szimptómákat, (Zaj balfelö'l.) ezeket az eseményeket, teljes erővel korlátozza őket, sőt preventMe is ellenőrzőleg intézkedik, és a hol kitör az ilyen zavargás, a legerélyesebben jár el azoknak elfojtására, elnyomására, s a jelentkezett és történt büntettek és vétségek megtorlására, (Helyeslés jobbfelöl.) És oly apparátussal lépett fel éppen ezen napokban, hogy teljesen meg vagyok arról győződve, hogy ezzel az apparátussal aránylag rövid idő alatt mindezek a mozgalmak el is fognak múlni. Arról nincsen szó, hogy bárhol, a hol a magyar államnak akár jelvényeit, akár nyelvét, akár a magyar állemeszmét sértés érte volna, meg ne adatott volna a teljes elégtétel. Hiszen a zavargásoknak egyik oka éppen az volt, hogy Zapreticsen a magyar állam jelvényei ellen történt sértést a legnagyobb erélylyel torolták meg. Bródon, a hol előrelátás hiányából nem tett előintézkedéseket a polgármester, ellene vizsgálat van és fel is van függesztve. Történtek tehát, sajnos, ily események. He hogy gyilkolás, emberölés történt volna, vagy életveszély forogna fenn, mint a hogy ezek a levelek állítják és írják — mert az sem szentírás ám — ezeket a híreket túlzottaknak kell, hogy jelentsem ki. A bródi állomáson igaz, hogy 350 koronára rugó károk történtek, többnyire f ablakban, de emberélet veszedelme nem fordult elő. (Mozgás a szélsőbalon. Felkiáltások: Hát t ombolás történt!) Igaz, azt sem szabad. Meg is toroltatott. A polgármester, mondom, felfüggesztetett, ellene az eljárás megindittatott és brachialiter történt a megtorlás, a mint történt mindenütt másutt is. (Helyeslés jobbfelöl.) Hát nem áll, a mi mondatott, hogy meg van kötve a kezünk, vagy tűrjük ezeket a dolgokat. Se nem tűrjük, sem a kezünk nincs megkötve, a mennyiben a rendelkezésünkre álló karhatalmi erő nem elégséges, a mi Horvát-
