Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

268. országos ülés 1M> országban van. annyiban igenis a szomszéd kerületekből, az ott elhelyezett csapatokból annyi ment és megy Horvátországba, a mennyi a rend helyreállítása végett szükséges, (Helyeslés.) Erre vonatkozólag a legerélyesebb intézkedések megtörténtek. En magam értekeztem a horvát bánnal tegnapelőtt este itt Budapesten és abban állapodtunk meg, hogy ő a legerélyesebb intézkedéseket veszi foganatba Horvátország egész területén, hogy mindenütt, a hol ily zavargások mutatkoznak, a legerélyesebben megmutassa az állam hatalmát, járjon el és nyomja el fegyveres erővel, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és pedig fegyveres erővel ugy, hogy a mennyiben nem elégséges az ott elhelyezett katonaság, a, két szomszéd parancsnokság, a budapesti és a laibacbi, kellő karhatalmat fog rendelkezésére bocsátani. Mese az, a mit a közbeszóló képviselő urak mondanak és a mit Barabás Béla képviselő ur is mond, hogy meg van kötve a bán keze, vagy az én kezem, vagy hogy ezt akarják Bécsben, vagy hogy ez tetszik ott. Ellenkezőleg, a legnagyobb aggodalommal fogadta mindenütt minden tényező ezeket a jeleneteket és a legerélyesebb intézkedések fognak tétetni ott, a hol ez szükséges. De hogy általános razzia történjék Horvátországban, általános támadások történjenek azok irányában is, a kik semmit sem vétettek, az nem lehet. A zavargó kisebbségeket, a zavargó elemeket kell büntetni, azokat kell elnyomni, nem pedig hadat üzenni Magyarország parlamentjéből egész Horvátországnak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezt nem tartom sem helyesnek, sem politikusnak, sem okosnak, sem indokoltnak. Én sajnálom legjobban, hogy akadnak Horvátországban félrevezetett emberek, akadnak nagy tévelyben levő emberek és elemek, kisebbségek, a melyek^ ily eszközökhöz, ily fegyverekhez nyúlnak. Én sajnálom legjobban, hogy akadnak emberek, a kik Magyarország ellen gyűlöletet és oly érzelmeket hirdetnek, a melyeket horvát hazafinak, a ki egyúttal a magyar szent korona tagja és magyar állampolgár, nem szabad táplálnia és élesztenie. (Igaz! Ugy van! a jobbés a baloldalon.) Én, a ki a horvát testvéries együttérzést a magyar állameszme érdekéből is egyik legfőbb feladatomnak tartom, a ki ezt az érzést ápolni és elősegíteni akarom mindenképen, én sajnálom legjobban, hogy ily félreértések vannak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ott, a hol vétenek, a megtorló kéz büntetéssel fogja sújtani az illetőket. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) De nem lehet generalizálni a dolgot és nem lehet azt mondani, hogy Horvátországban mindenki, a ki csak lélegzik, Magyarország 'ellen fordul és Magyarország iránt gyűlölettel viseltetik. Barabás Béla: Közibük kell ütni! Széll Kálmán miniszterelnök: Közibük lövünk ott, a hol kell, a zavargók közé. Legyen megí május 12-én, kedden. 335 győződve, az meg fog történni és a magyar állam meg fogja védeni alattvalóit. A horvát, bán megtesz mindent a személy- és vagyonbiztonság tekintetében, megteszi a legerélyesebb intézkedéseket. De most azt mondani, hogy Horvátországban, a mint némely lap irja, forradalom ütött ki, hogy az 1848-iki események ismétlődnek, ez olyan túlzás, a mit itt megengedni és a képviselőházban propagálni nem szabad. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azt mondják a t. képviselő urak, én vagyok felelős mindezekért. Kubik Béla: Hát ki ? Nem is az ellenzék. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: Könnyű azt mondani, hogy minden bajért, hibáért, a mely valamely háborgó kisebbség részéről történik, mindenért, a mi törvényellenesen történik, a kormány felelős és mindenről a kormány tehet. Ez sajátságos egy tan. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A kormány felelős, ha nem bir intézkedni és nem birja elejét venni az ily dolgoknak. Hiszen ez megtörtént; a kormány intézkedett! Másodszor akkor felelős, ha nem tudja, vagy nem akarja megtorolni a zavargásokat. Ez a megtorlás is megtörténik. Hol keresnek egyébként felelősséget ? Azt hiszi Kubik Béla t. képviselő ur, hogy ha az önök érzelme, a melyet itt közbeszólásokban kifejtettek, ha az önök politikája, a mit némely oldalról oly jónak mondanak, fogadtatnék el Horvátország irányában, akkor szeretettel és lelkesedéssel töltenó'k meg a horvát kebleket ? (Tetszés a jobb- és a baloldalon.) Ne túlozzanak és ne vigyék át a felelőség kérdését oly alapra, a melyen azt ekként formulázni nem lehet. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy informáljuk a királyt és informáljam én. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, (Halljuk! Halljuk !) hogy én ő Felségét, Magyarország királyát oly becsületesen és oly hMen informálom mindenről, a mi ebben az országban, Szent István koronájának birodalmában történik, a mint tudásom, lelkiismeretem, becsületem és kötelességem parancsolja. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) Barabás Béla: Akkor ott a hiba! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, nem ott a hiba, mert épen onnan jön a rendelet mindezeknek a megtorlására. Hát hol ott a hiba? Higyje meg nekem a t. képviselő ur, hiszen manapság nem is lehet máskép, — miután én sohasem álltam a korona és más egyéb informatM források közé, és sohasem fedtem el egyet sem — hogy a korona informálva van mindenről, minden eseményről, még az önök beszédeiről is, (Zaj a szélsobaloldalon.) az önök politikájának minden részletéről. Hát akkor mi az, a mi el van hallgatva? Azt mondja a képviselő ur, — és ezt vissza kell