Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

330 268. országos ülés 1903 május 12-én, kedden. oldalon.) Budapestre küldése és a hírlapokban való közlése. Hogy lehetnének azok a jelentések igazak, a melyekből a t. miniszterelnök ur nekünk itt megnyugtató választ igyekezik adni, a mikor a tények homlokegyenest szembeállnak velük? A tények beszélnek. Szatmári Mór: A hMatalos jelentések nem megbízhatók. Barabás Béla: Csodálkozom azon, hogy azok az események, a melyek Horvátországban történnek, a többséget teljes némaságra kárhoztatják. Hiszen azt hangoztatják, hogy Magyarországon a többség uralkodik, és ime a többségnek még arra sincs akarata, hogy legalább saját körében megkérdezné a miniszterelnököt: igazak-e ezek az események, a melyek odalent történnek, és ha történnek, vájjon felelőségre akarják-e vonni a t. miniszterelnök urat erre nézve, mert ő egyedül felelős. Széll Kálmán miniszterelnök: En? Barabás Béla: Igenis! (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Mert az önök működése, viselkedésük és politikájuk az oka annak, hogy Horvátországban ma a viszonyok idáig sülyedtek és fajultak. Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyan miért? Molnár Jenő: Mert négy esztendeig semmit sem tetszett csinálni! Barabás Béla: Hónapok óta irják a lapok, hogy mi történik ott, és tény, hogy Horvátországnak közvéleménye a legmagasabb intelligencziától kezdve, — hogy ugy fejezzem ki magamat, — végig a csó'cselékig, telítve van magyargyűlölettel, (Igaz! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) telítve van azzal a gondolattal, hogy ott semmi másnak nem szabad uralkodnia, csak az ő hóbortos gondolkozásuknak és felfogásuknak és telítve vannak azzal, hogy pusztítani kell mindent, még vér árán is, a mi ott magyar, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mik az okai ezeknek az eseményeknek? Napokig kellene beszélni ezekről, de előttem most csak azok a szoIvorú eredmények állanak, a melyeket nekünk ide kell hoznunk, valahányszor így erőteljesebben fölmerülnek, és a melyeket elhallgatnunk nem szabad. Most is, t. képviselőház, mik történtek Horvátországban? (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tegnap délután, a mint hazamentem, egy táviratot kaptam a lakásomra, daczára annak, hogy a távirat hozzám mint képviselőhöz, a képviselőházba volt czimezve. Délután három órakor a lakásomon kaptam meg a táviratot. Rakovszky István: így szokták kézbesíteni! Barabás Béla: Ha itt kapom meg, még tegnap délelőtt megmutathattam volna a t. miniszterelnök urnak. Reggel adták fel, »több vasutas* van aláírva, tehát mind magyar tisztviselő. Bródból küldték. (Mozgás a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások: Honnan?) Bródból. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) A távirat szóról-szóra így szól: »Az izgatás eredménye az éjjeli támadás az állomás épülete ellen. A pozsegai főispán rendelete daczára katonaság nem lett kirendelve. Éjjeli egy órakor támadtak. 35 lövés nyoma a falakon látszik. (Mozgás a bál- és a szélsőbaloldalon.) Az összes ablakokat bezúzták. Emberben nem tettek kárt. Ma izgatott tömeg gyülekezik a városban ; a személyzet izgatott védtelen állapota miatt. Most épen gyülekeznek és balált kiáltanak a magyarra.« (Nagy mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Leszkay Gyula: Ismétlődik 1848! Barabás Béla: Ez egyszerű magántávirat.., Szatmári Mór; Ott vannak a falragaszok, halált ordítanak minden ellen, a mi magyar! Barabás Béla: Ennek a magántáviratnak magam sem akartam egész mértékben hitelt adni, de mikor felébredtem ma, láttam, hogy a budapesti lapok tele vannak a horvátországi eseményekre vonatkozó hírekkel, a melyeket különféle kommentárokkal kisérnek. Sajátságos, hogy míg az ellenzéki lapok a legrémesebb alakban irják le ezeket az eseményeket, addig a Magyar Távirati Irodának egyszerűen ez a hMatalos jelentése. »Az összes megyékből érkezett jelentések szerint a tegnapi vasárnap teljesen nyugodtan folyt le « (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én nem tudom megérteni most, hogy melyiknek van igaza, de ezen hMatalos jelentéssel szemben a jajkiáltást hallató magyar államvasuti tisztviselők közvetlen feljajdulásának mindenesetre erősebb értéke van, és nekem ennek kell hitelt adnom. Ugyancsak tegnap egy hosszabb terjedelmű levelet kaptam aláírással. A levél, hogy teljes képét adjam a magyar emberek ottani szoIvorú helyzetének és a kétségbeejtő viszonyoknak, következőleg kezdődik (olvassa): »Mi, zágrábi államvasuti tisztviselők, látva azt, hogy minden szavunk a pusztában kiáltó szóként hangzik el és minden hir és közlés, a mely az itteni forradalmi viszonyokra vonatkozik, hMatalosan el lesz nyomva, megezáfolva hMatalos valótlanságokkal; látva azt, hogy a tüntetések és nemzetünk gyalázása annyira elfajultak, hogy már forradalomban élünk és rettegnünk kell nőink, gyermekeink és saját életünkért . . .« Szatmári Mór: Azt mondják, hogy csak a gyermekek csinálják. Szakasztott ugy, mint 48-ban; akkor is a diákok csinálták! (Zaj. Halljuk I Halljuk! jobbfelől.) Lengyel Zoltán: Csakhogy akkor másként viselkedett a magyar országgyűlés! Sándor Pál: Mert nem voltak Lengyel Zoltánok a világon! Lengyel Zoltán: De Sándor Pálok sem voltak! (Zaj.) Barabás Béla (olvassa): »Látva azt, hogy ez a szervezett és magyarellenes agitáczió már összeforrt egy bosszukiáltásban és óriási pénzzel segélyezve anarchikus módon mindent összetipor,