Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

255. országos ülés 191 ter el kell ismerni a nemzet akaratának. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon és a közéjjen.) Ellenkezőleg történt, ügy fordulnak ellenem, mintha én a közhatalmat vittem volna bele a harczba. Hol van itt a logika ? Hol van itt a konzekvenczia ? (Élénk tetszés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Én levontam a konzekvencziákat önzetlenséggel, mert nagyobbnak a jelét nem adhattam és az az én nézetem Isten, ember előtt, hogy a következéseket le kell vonniok azoknak is, a kik követelték ezt, — és helyesen tették, én egyetértettem velük és meg is tettem, — abban az irányban, hogy a közhatalom befolyásolása nélkül megnyilatkozott többségnek, vagyis a nemzeti akaratnak útját nem állják. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Mindent helyre lehet hozni. Egy rossz alkotást jobbal lehet felcserélni. A tévedéseket helyre lehet igazitani. A hibás törvényt át lehet alakítani vagy megszüntetni. Egyet azonban nem lehet megcsinálni: (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) azt, ha sérelem esik az alkotmányon és sérelem esik a törvénytiszteleten. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Ennek nyomát sohasem törölhetjük le, sőt átviszszük a könnyen gondolkodó elmékbe azt a felfogást, mintha Magyarországon alkotmány nélkül is lehetne kormányozni. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ugron Gábor: Próbálják hát meg! (Helyeslés és zaj a szélsöbaloldalon.) Próbálják meg ! (Nagy zaj és mozgás jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ebben van ennek a nag v veszélye! Beőthy Ákos: A túlsó oldalhoz forduljon a figyelmeztetéssel, ne ide! (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Micsoda beszéd ez!) Kubik Béla : Féltik a konczot! (Felkiáltások jobbfelöl: Micsoda konczot? Rendre!) Széll Kálmán miniszterelnök: A mi régi törvényeink ismerik az ellentállást. Alkotmányjogi, modern alkotmányjogi felfogás szerint én is ismerem az ellentállás jogosultságát; hisz törvénytelen és erőszakos kormánynyal szemben az országnak nagy joga megvonni, ha kell, a budgetet. A régi törvények is azt mondják csak, hogy nem szabad diéta nélkül és nem szabad diéta ellenére kormányozni. De hogy diétával és a diéta többségével ne lehessen kormányozni, azt nem ismerik törvényeink! (Hosszas, élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl és a középen.) Barabás Béla: Majd meglátjuk! Széll Kálmán miniszterelnök: Az a felfogás, a mely ezzel ellenkezik, közéletünkbe, alkotmányos viszonyainkba, egy ujabban becsempészett kakuktojás, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) az néma magyar géniusz megnyilatkozása. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Ugron Gábor: Kakuktojás a német nyelv! Az a kakuktojás! (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj.) április 27-én, hétfőn. 27 Vészi József: A »Vaterland« is német nyelven jelenik meg! (Nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hol van itt a magyar közjog? Hol van a következetesség? Hol van a megállás ezen a lejtőn? (Folytonos nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon. Élénk felkiáltások jobbfelöl: Rendre!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: De ha megállás történnék is, a lejtőre jutás az ország sok közkincsének, sok közjavának kárára történnék. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A motívumok tisztaságát ne hozza fel nekem senki! A történelemre lehetne hMatkozni, a példák egész sorát lehetne idézni arra, hogy az a gördülő kő, a melyet már egyszer emiitettem, (Mozgás és nyugtalanság a szélsöbaloldalon.) meghazudtolja a legnemesebb intencziókat, a melyeket azonban önöktől elvitatni nem akarok. — sohasem tettem ezt és most sem teszem — de gondolják meg, hogy ugy volt mindig a történelemben, hogy a mérsékletet azután más váltotta fel. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Beőthy Ákos: Most jön a fenyegetés! (Ellenmondások jobb felölj ISTem félünk! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Engedjen meg nékem Beőthy Ákos t. képviselő ur — a ki már sokszor adta ennek irányunkban tanújelét, — de most sem igazságos, mert most is téved. Megengedem, hogy ő nagyon szeretné, ha fenyegetnék. (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl.) Nem, én nem fenyegetek. Én az ellenkezőt értettem és akarom. Az urak hozták ugyan ide az ellentállás irányzatát . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök;... és én erre, de nem fenyegetésképpen, azt mondottam, hogy a mérsékelt irányzatot felválthatja más. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nem czitálok tehát történelmi példákat. Pedig ott van, — a mit, önök is jól tudnak — a girondisták példája. Ok is jót akartak, de jöttek utánuk a terroristák. Beőthy Ákos: Azokat a többség küldte a vérpadra! Kár volt idézni! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hallottunk a ház egy igen jelentékeny tagja részérői is ilyen históriai példát. Nem most az indemnity-vita alatt történt, hanem egypár héttel ezelőtt. (Halljuk! Halljuk!) Ez a képviselő ur, a kinek én nagy tudományát, kMáló elmeélét és nagy tehetségét nem mostantól ismerem, hanem sokkal régebbről, a kMel politikai összeköttetésem ugyan ma nincsen, de valaha volt és erre mindig kellemesen gondolok vissza, azt akarta bizonyítani, hogy régi alkotmányos életünkben is megvannak az obstrukezió előzményei, hogy Deák Ferencz maga is obstruált 1839-ben. En azonban szerencsétlenül választottnak, és az ő nagy elméjéhez és tudásához nem méltónak tar4*