Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-255
28 255. országos ülés 1903 április '27-én, hétfőn. tom a példát. Eötvös Károly képviselő ur ez, a ki azt mondotta, hogy 1839-ben Deák Ferencz, az ellenzék vezére és az ellenzék, a mely a diétán többségben volt . . . Beőthy Ákos: Később kisebbség lett! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . akkor azonban többség volt, a királyi rezolucziókat félretétetni indítványozta mindaddig, a mig az erőszakos, az alkotmányt, a szólásszabadságot, a ház immunitását sértő cselekményei a kormánynak nem reparál tatnak. Börtönben ült Ráday Gedeon. Beőthy Ákos: Dehogy ült! Wesselényi sem ült börtönben, hanem Kossuth, a ki akkor nem is volt tagja az országgyűlésnek! Széll Kálmán miniszterelnök: Erőszak történt rajtuk és az is bizonyos, hogy elitéltettek. (Nagy zaj a_ szélsőbaloldalon.) Beőthy Ákos: Törvényes birák által! Széíl Kálmán miniszterelnök: Elolvashatom, ha tetszik, az akkori vitákat! Beőthy Ákos : Én ismerem! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha ismeri, akkor tudja, hogy az immunitás megsértését látták azokban, hogy Wesselényi esetében a szólásszabadságnak, Kossuth Lajos esetében a sajtószabadságnak, Lovassy esetében pedig a szabad védelemnek megsértését panaszolták. Hol vannak azonban most ezek az esetek? Ilyenek nincsenek. Azon erőszakos kormány ellenében, tehát többséggel nem biró parlamentáris kormány ellenében, történt nem is obstrukczió, hanem az, hogy csak tárgyalták a királyi rezolucziókat, de félretették és a főrendiháznak el nem küldték mindaddig, mig a sérelmek nem orvosoltatnak. És mégsem orvosoltattak véglegesen, hanem a nádor közbenjárására, bizonyos előzékenjség folytán vették újból elő a királyi rezolucziókat. Beőthy Ákos: Erről jobb nem szólani! Szélt Kálmán miniszterelnök: Én tehát a magam részéről az ellenzék feladatairól és ezen feladatok teljesítéséről nem azzal a fogalommal birok, hogy az ellenzék útját állhassa valaminek és megakaszsza a többséget. Az ellenzék törjön előre. Beőthy Ákos: Legyen félhMatalos ellenzék! Széíl Kálmán miniszterelnök: Tűzzön ki eszményi, ideális czélokat és elveket. Küzdjön azokért, nógassa, sürgesse, szorongassa a kormányt, kínozza, ha kell, de ne állja az útját annak, hogy a többség akarata érvényesüljön. (El< : nk helyeslés jobbfelol. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mi lesz, t. ház, az obstrukezió által elérve? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Hiszen ezzel az obstrukczióval még a katonai törvényjavaslatok megakadályozásának kérdése sincsen elintézve, mert a katonai törvényjavaslatokat önök külön szándékoznak tárgyalni. Ezzel csak azt érik el, hogy vagy nem lehet, vagy pedig alkotmányon és törvényen kMül kell kormányozni. Ez pedig az alkotmányon és a törvényen ejtett seb az én határozott nézetem szerint. (TJgy van! jobbfelol.) Beoltották ezt az obstrukeziót a másikba. Ez a beoltás azonban nemes gallyat nem fog hajtani, hanem meg fogja akasztani a fejlődést, mint a hogy megakasztja a dermesztő fagy a fának kérgében a fa fejlődését és valamint azok a gallyak elsenyvednek, elhalnak, ugy ez a sérelem sem fog az alkotmány fáján gyümölcsöző gallyakat teremni, hanem csak sebeket fog ejteni, a melyeket hosszú időn át fognak emlegetni, a mely, sajnos, esetlegesen végzetes lehet és semmi körülmények között sincsen indikálva. (Igaz! TJgy van ! a jobboldalon.) Én ebben a komoly perezben annyira át vagyok hatva ezen elvnek fontosságától, és ezen" elvnek mindenek fölé való helyezésétől, hogy — eltekintve a katonai javaslatoktól — előttem az alkotmányosság, a parlamentarizmus elve tűnik fel és ezt látom kétségbe helyezve, minden irányban megsebezve. (Ugy van! jobbfelol.) Kérem, ne tegyék ezt, hanem higyjék el nekem a t. képviselő urak, hogy Magyarország prestigéró'l, az alkotmányos élet jövő fejlődéséről van most szó, inert ez devalválódik és ne adja az Isten, hogy a miben mi mindig elől jártunk: az alkotmány és törvénytiszteletben, a melylyel minden elvesztett jogunkat vissza tudtuk szerezni, (Felkiáltások a szélső-halon : Hol a magyar nyelv a hadseregben!) az tönkre menjen. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) Az alkotmánynyal ugy eljárni, mint a hogy ezt a duoclecz államokban teszik, nálunk senkinek sem szabad. így eljárni a törvényhozás egy tagjának sem szabad. Én nem engedhetem a magyar alkotmányt délamerikai köztársaságok alkotmányának nívójára leszállítani, minekünk magasan kell tartanunk alkotmányunkat, nekünk a törvényt és az alkotmányt tisztelnünk kellNálunk a többségnek is megvannak a maga kötelességei, a többségnek is megvan a maga felelőssége és én ezt a felelőséget teljesen érzem. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol Elnök csenget.) En tehát kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ennek a tudatában ebből a felelőségből senkire nem akarok és nem fogok semmit áthárítani. Én a törvényhozás ítélkezését az én eljárásom felett... Endrey Gyula: A nemzet fog majd ítélni! Széll Kálmán miniszterelnök: .. . nem akarom semmi irányban megelőzni. Ezért nem provokálok semmiféle határozatot, sem a képviselőház, sem a párt részéről, sem senki részéről. (Felkiáltásokba szélsöbaloldalon: Olvastuk a »Zeüban!«) Én ezta;felelőséget viselem a maga teljességében, a maga egész mértékében hordani akarom meggyőződésemnek és öntudatomnak erejével, és csakis azzal. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kijelentem, ugy a mint Pitt mondotta: nem érzem magamat azon mandátum alapján, a melyet közvetve a nemzettől és a koronától
