Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

318 267. országos ülés 1903 május 11-én, hétfőn. fél mindegyike teljesítse a maga kötelességét, elmében, szándékban, cselekedetben hozzájáruljon annak végrehajtásához. Hiszen t. miniszterelnök ur, mutassa meg nekem 1896-tól fogva azokat a közösügyeket, vagy közös elvek szerint elintézendő ügyeket, a melyeket az osztrák törvényhozás letárgyalt, a melyekhez az osztrák nép a maga akaratával hozzájárult. Hiszen hét esztendeje, hogy az osztrákok rendszeresen követik azt, hogy a Felség csináljon, amit neki tetszik, intézkedjék, a hogy tud, lépjen hatályba az a törvény, ám hajtsák is végre, de ők arra nézve nem nyilvánítják akaratukat, beleegyezésüket ahhoz nem adják, hogy azok a törvények az ő akaratukkal létrejöttéknek tekintessenek, hanem olyanoknak, melyeket rájuk oktrojáltak, melyeket ők eltűrnek, elszenvednek, de nem az övék, nem az ő akaratukból származnak. (Elénk helyeslés- a szélsőbaloldalon.) Hát szabad, ha ez már hét éven keresztül nyilvánvalóvá lett, ezt a szövetkezést fen tartani ? Helyes-e, hogy mi legyünk abban a megalázó szerepben, hogy mi törvényes intézkedéseink következtében nyújtsunk alkalmat arra, hogy Ausztriában a császár felségintézkedésekkel, egy kMételes 14. §-sal, az osztrák állampolgárok hozzájárulása nélkül, fejedelmi jogánál fogva oly intézkedéseket léptessen életbe, melyek a nép millióit a legutolsó porszemig érdeklik ? Ha bennünk van lelkiismeretesség, van józanság, meg kell, hogy értsük: mit jelent az osztrák országgyűlésnek ez a vonakodása. Azt jelenti, hogy ez a kiegyezés nem kell, hogy ez a kiegyezés leélte magát, nem tarthatja fenn magát. A mely intézmények egyszer nem tudnak működni és majdnem minden ponton kisegítő és mesterséges módon igénybe vett eszközök által tarthatók fenn, azok világosan beszélnek, hogy többé nem akarnak élni vagy nem tudnak élni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk egyformán fontos, ha az osztrák népek nem akarják azt a kiegyezést fen tartani. Nekünk nincs semmi okunk, hogy azt fentartani akarjuk. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ennek a népnek van bátorsága a maga erejéből élni, a maga erejével küzdeni, csak az a kívánsága van, hogy karjait, cselekvését ne gátolja semmi és akkor fogja érvényesíthetni e nemzet érdekeit. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ausztria részéről ez egy nyilvánvaló akaratnyilvánítás ; a politikai ellenállás, a paszM rezisztenczia rendszere, melylyel világosan tudtunkra adja, lapjai folyton irják, hatóságilag szervezett, törvény által létesített testületekben lévő szervezeteiben, népgyüléseiben, választók gyűléseiben folyton hirdeti, épugy, mint mi a függetlenségi párton, hogy az 1867 : XII. t.-cz. nem felel meg a nemzet érdekének, rájuk nagy károsodással van, nagy hátramaradást szül, békó és bilincs, mely leköti a munkáskezet, megköti a karokat, hogy ne tudjanak kellőképen dolgozni, hogy mindig a másikra való tekintettel csak annyit merjen hatni, csak annyit merjen cselekedni, csak ugy merjen hatni és ugy merjen cselekedni, a mint annak tetszik vagy a mint annak nem árt. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Én, t. ház, nem járulok hozzá a quótabizottság kiküldéséhez. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az én nézetem az, hogy ilyen quótabizottságot kiküldeni nem kell. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Nem kell pedig azért, mert alkalmat nyújtunk megint arra, hogy az a törvény, a mely Magyarországnak törvénye, a legvastagabb módon, szép, finom, ügyesen szőtt érveléssel, mesterségesen széthintett virágok felhasználásával kijátszassék. (Ugy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ha az a kiegyezési javaslat a két bizottság között létre is jön, a mely javaslat a magyar országgyűlés elé hét éven keresztül nem terjesztetett, hanem a Felség törvény nélkül, a törvény rendelkezése ellenére, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) hibás tanácsadók sugalmazására állapította meg a quótát, megállapította akként, hogy arra még neki az intézkedési ideje, tehát joga is be nem következett: (Igaz! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) ez a törvénynek nem felel meg. Mi itt minden körülmények között védjük az ország alkotmányát és szabadságát. Az ország alkotmányának védelme az, hogy egyik faktor is több jogot ne gyakorolhasson és ne érvényesíthessen, mint a mennyMel bir, s ha bir is, — a mint bir a quóta kérdésében a Felség a döntés jogával •— azt a jogot akként érvényesitse, a mint a törvények annak határait és feltételeit megszabták, s ha nem akként érvényesiti, az az intézkedés nem alkotmányos, nem törvényszerű. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nekünk kötelességünk meggátolni azt, hogy Magyarországnak törvénye továbbra is mellőztessék, s kötelességünk az, hogy az a megunt állapot, a melyben Ausztria Magyarországgal van, bárkinek felfogásából származzék is ezen érdekek, ezen állapot további fentartása, miután a népeknek fentartási akarata nem áll fenn, megszűnjék. Hiszen Ausztriában látjuk, hogy a törvényhozás kellő tisztelettel azon magasabb faktorok és fórumokkal szemben a tétlen ellenállás, a vis inertiae álláspontjára helyezkedett, nem nyíltan, nem határozottan, nem visszautasítva, s nem szembeszállva azon magas tényezővel, hanem tisztán passzív módon, de elég világosan és elég érthetően a beterjesztett törvényjavaslatoknak nem tárgyalásával, a tárgyalásoknak elhalasztásával, vagy a kormányoknak azon cselekvése alapján, hogy még előterjeszteni, még tárgyalás alá bocsátani sem merték, nehogy az osztrák nép akarata nyilvánvalóvá legyen; s igy elkerülve az osztrák törvényhozás akaratának nyilvánuläsát, mesterséges módon, fejedelmi intézkedéssel tartanak fenn egy bilincset, tartanak fenn egy köteléket, tartanak fenn egy kárhoza-