Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

267. országos ülés 1903 május il-én, hétfőn. 317 tékeny számban vannak németajkú, derék magyar honpolgárok; ugyanakkor, a mikor itt a kereskedésnek egyik, majdnem kizárólagos szervezetét képező közönsége, folyton szaporodva a külföldről beáramló polgártársak által, megerősödve azokkal, a kik külföldről bejönnek és magyarul nem tudnak, mondom, elég gyenge Magyarország társadalma, hogy ily körülmények közt maga is a német nyelv szolgálatában állóknak, a német kultúrára szorulóknak oly nagy tömegét adja, a melylyel szemben nekünk magyaroknak csak arra kell törekednünk, hogy legalább közintézményeinkben a magyar nyelvnek nemcsak fensőbbségét, de kizárólagosságát is érvényesítsük. És e kizárólagosság érvényesítésével szemben minket nem a czMilizáczió érveMel a.karnak meggyőzni, de ez az érv, a melyet használnak, mindig az, hogy kevésbbé fogunk érintkezni az osztrákokkal és kevésbbé fogjuk a mi üzleteinket lebonyolíthatni az osztrákokkal. Igen jó volna, ha ez a nemzet, ha már nem akar tanulni a nagy népektől, a melyek erővel és erélylyel alkották meg a maguk nemzeti egységüket: tanulna legalább a körülöttünk levő kis népektől, a kik szenvedélylyel, türelmetlenséggel, elszántsággal és bátorsággal, mindenekfelett pedig sikerrel alkotják meg saját nemzeti egyéniségüket. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi. a kik itt a mesgyén állunk a nagy és a kis államok közt, ha ingadozunk, ha saját fajunk belső természetét nem fejtjük ki, ha annak érvényesítését nem akarjuk minden téren, el fogunk pusztulni ugy a nagyok nyomása, mint a kicsinyek harapása miatt. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbal oldalon.) Ausztria tőlünk a közös intézményekben oly erőforráshoz jut, a melyet Magyarország, bár a terheket hordozza, egészen nélkülöz. Magyarország kisebb quótát fizet, mint Ausztria: sokszor szemünkre vetik. Egyenlő elbánásra és egyenlő hatáskörre volna jogunk, de még azt a quótát se találjuk meg ezen a téren, a melyet azért fizetünk. Kérdem, t. ház, a közösügyi intézmények, a melyeket a közös külügyminisztérium vezet, miben és hol szolgálják Magyarország érdekét? Ha az egész vonalon végigtekintünk, azt látjuk, hogy diplomácziai téren ugyan nem lehet megkülönböztetni, mikor hanyagolják el Magyarországot és mikor művelik Ausztriának érdekeit. De már az egész konzulátusi téren mindenki tudja és hallotta, hogy az osztrák konzulok nem teljesitik azt a kötelességüket, a melyet Magyarországgal és a magyar alattvalókkal szemben teljesíteniük kellene. Hiszen maga az az intézkedés, hogy a kereskedelmi minisztérium kénytelen külön kereskedelmi szaktudósitókat külföldre küldeni, hogy magának megszerezze a szükséges ismereteket, nem azt bizonyítja-e, hogy az a külügyi szolgálat Magyarországot anyagi és kereskedelmi érdekeiben ki nem elégíti, sőt biztos tudomásunk van róla, hogy teljesen elhanyagolja, és a hol Ausztriával szemben volna magyar ipari érdek érvényesítendő, ott mindig az osztrák iparnak adja az elsőbbséget. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De vájjon egész Boszniában és Herczegovinában, daczára annak, hogy csak a magyar korona jogán lesz valamikor megszerezhető és ha megszerezhető lesz végleg, Magyarországnak koronázási esküvel biztosított előjoga van reá, vájjon a magyar érdek, a magyar nyelv érdeke, a magyar nemzet érdekei, a magyar ipar és kereskedés érdekei érvényesülnek-e? Az egész hMatalos nyelv német, az egész hMataloskodási rendszer osztrák, és mert osztrák, azért gyűlöletes. És a mint mi gyűlöltük az abszolút eljárást és rendszert, ugy azok a primitív, egyszerű népek sem tudnak megbarátkozni azzal a rendszerrel, a mely az abszolutizmustól vette a maga eszközeit. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egyetlenegy nagy kolonizáló állam van Európában, s ez Anglia, és a hová Anglia, elmegy gyarmatot kezelni, mindig megbecsüli azon népnek szokásait, törvényeit és alkotmányos intézményeit és magának csak a felsőbb intézkedési jogot, különösen a czélszerü vezetés jogát tartja fenn. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha megyünk tovább, a hadsereg nem Ausztriáért van-e, nem Ausztriának szolgál-e? A mit békében szolgálatot tehet a csekély helyőrségi és közbiztonsági szolgálat kMételével, a mi hasznot hozhat, nem Ausztriának hozza-e azt? Hiszen a legfőbb intézmények, majdnem az össze3 nevelési intézmények, a magyar delegácziónak csendes óhajtásai, reménységei, a hozzájuk kibocsátott, nyomban elfelejtett és többé nem is követelt Ígéretek daczára a maguk anyagi állását, szellemi befolyását, nemzeti érzést művelő életét mind csak osztrák érdekben, mind csak német szellemben, mind csak Ausztria javára fejlesztik. (Igaz! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalion.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy mi küldjük ki azt a quótabizottságot, hogy az tárgyaljon az osztrák quótabizottsággal. Hát kérdem én a t. miniszterelnök urat, helyes-e az, hogy mi a 14. §-sal kormányzott Ausztriával a quóta megállapítása iránt tárgyaljunk, azzal az Ausztriával, a melyben parlamentáris kormány nincs, azzal az Ausztriával, a melyben az összes törvények nem a nemzet akaratából alkottatnak meg, sőt azok a törvények, a melyek közös érdeküek és azok az intézkedések, melyek a közös intézmények érdekében történtek, már hét év óta majdnem mind rendkívüli eszközökkel, a törvényhozás elkerülésével léptettettek életbe ? Hiszen arra, hogy egy kiegyezés fennálljon, hogy annak az intézkedései végrehajtassanak, hogy annak biztosítékai életben maradjanak, ami az életben maradásra és fenntartásra szükséges: az, hogy a két egyezkedő