Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

314 267. országos ülés 1903 május ll-én, hétfőn. döntése provokáltatik. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Az osztrák törvény szabja a határt, nem a magyar, hogy csak egy évre érvényes ez a dön­tés. Az osztrák törvény szavai a következők (Halljuk! Sálijuk!! Olvassa): »So bestimnit der Kaiser dieses Verhältniss, jedoch nur für die Dauer eines Jahres.« Nur für die Dauer eines Jahres — csak egy évre. Micsoda furfan­gos észjárás kell ahhoz, hogy ha az egyik tör­vényhozás a maga törvényében jogot ad az ural­kodónak arra, hogy csak egy évre dönthet oly kérdésben, a melyre nézve a mi törvényünk meg­szabja, hogy minden 10 évben uj megállapodás­nak kell létesülnie, micsoda magyarázata az a törvénynek, hogy akkor a király éveken keresz­tül, most már hét éven keresztül, a maga királyi hatalmánál fogva, olyan külön hatalomnál, kü­lön följogositottságnál fogva, a mely csak egy évre szól, hét, egymásután következő évben él ezen kMételes jogokkal. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Hiszen t. ház, akkor megszűnik az az alap­elve az 1867 : XII. t.-cz.-nek, hogy ezután Ma­gyarország népeinek törvényhozása az osztrák Örökös tartományok népeinek törvényhozásával szabadon, önként és függetlenül érintkezik és a két népszuverenitás közösen állapodik meg, ha­tároz és dönt a közösügyek elintézésének módo­zatait képező kérdéseikben. T. ház, ha fejedelmi abszolutizmust akar­nak csinálni, akkor azt a fejedelmi abszolutiz­must a törvényben világosan kell kifejezni. De ugy csinálni meg, hogy a törvénynek egy pont­ját, a melyben a »csak« — »nur« szó — is benne van, a mi azt teszi, hogy csak egy évre dönt, akként magyarázni, hogy évek egész soro­zatán át dönt, ez nem a világos, nem a becsü­letes törvényhozásnak, ez csak a megszorult államférfiak politikai furfangjának magyarázata, (Élénk tetszés a szélsöbaloldálon.) De, t. ház, fontos ez azért, mert már két momentum van, a mely törvénytelen. Az egyik az, hogy a magyar országgyűlés elkerülésével készitettik elő, csak bizottsági utón, a felség­döntés számára az ügy; a másik az, hogy a felség döntése egymásután több éven keresztül vétetik igénybe és most, midőn megint arra vagyunk fclszólitva, hogy ezen ügyben a kép­viselőház a maga jogkörét és hatáskörét egy bi­zottság kezébe tegye le, miként beszél a t. mi­niszterelnök ur ? Azt mondja, és ebből látom, hogy újból felségdöntést fog provokáltatni egy évi határidőre — azt mondja: Miként kívánhat­nák tőlem azt, nogy én a quóta kérdésében egy tiz évre szóló határozatot támogassak és pártoljak, mikor az összes kiegyezési kérdések függőben vannak és el nem intéztettek? Széll Kálmán miniszterelnök : Ugy van! Ugron Gábor: Gondolom, röviden, de vilá­gosan beszéltem. Széll Kálmán miniszterelnök: Ugy van, ugy! Mondom, ugy van! Ugron Gábor : Ebből én újból azt a kö­vetkeztetést vonom, hogy a miniszterelnök ur nem látja lehetőségét, sőt nincs is akaratában — ez fontos — nincs is akaratában, (TJgy van! a szélsöbaloldálon.) hogy az országgyűlések ál­lapítsák meg a hányadot, mert, ha az ország­gyűlések állapítják meg, akkor annak, a mint a törvény mondja, tiz évre kell történnie. Rakovszky istván : Nem mondja! Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, a ma­gyar törvény mondja, hogy ez tiz évre kell, hogy megalkottassék. Sőt ez Deák Ferencz bölcseségének egyik nagy jele; mert tiz év alatt változnak az anyagi körülmények, vál­tozik a két államnak anyagi helyzete, sza­porodnak vagy növekednek a szükségletek, változnak az anyagi erők, s az azokat megmérő tényezők, a melyek alapján megállapíttatik ez a hányad; szükséges is tehát, hogy ideiglenes le­gyen a dolog; de szükséges már csak azért is — a mint hogy nagy részben az 1867-iki kiegye­zési törvény épen ebben bírja garancziáit Magyarország szuverenitására nézve — hogy, időhöz lévén kötve, ezzel is bizonyittassék, hogy azok megszűnhetnek és változhatnak. De a mi­niszterelnök ur okoskodásából azt látom, hogy nem akarja tiz évre, tehát nem akarja az ország­gyűlések által és a törvénynek megfelelő alak­ban az arány kérdésében a megállapodást létre­hozni, hanem újból egy évre . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem a! Sze­retném, ha lehetne! Csak arról beszéltem, ha nem lehet. Ugron Gábor: De lehet! Jól tudja a mi­niszterelnök ur, ha felállította azt az elvet, hogy ez a kiegyezési kérdések elintézésével szoros kap­csolatban van, s tudja azt a miniszterelnök ur, hogy ennek Julius 1-jére hatályba kell lépni. Azt is igen jól tudja a miniszterelnök ur, hogy azokat a kiegyezési kérdéseket Julius 1-jéig elintézni és törvényes utón véglegesíteni nem áll senkinek módjában. Világos és helyes tehát az én követ­keztetésem, hogy a miniszterelnök ur abból a feltételből indult ki, hogy egy évre fog újból a quóta megállapittatni. Azt is mondja a miniszterelnök ur, hogy az egész kiegyezés kérdésével és komplexumával ez összefüggésben van. Széll Kálmán miniszterelnök: Benső! Nem legális, de benső összefüggésben! Molnár lenő: Másszor meg azt mondta, hogy junktim van a kettő között! Ugron Gábor: Nem. Más a törvényes össze­függés és más a junktim! Széll Kálmán miniszterelnök : Nem legális az összefüggés, de a benső összefüggést tagadni nem lehet; s ez a mi érdekünk is, hogy ne lehessen. Ugron Gábor: Benső összefüggésben áll. Hát azt kérdem én a t. háztól, hogy az 1867-iki

Next

/
Thumbnails
Contents