Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

20 355. országos ülés 1903 április 27-én, hétfőn. nincsen megszavazva? Erre a nagy Pitt, az akkori miniszterelnök beismerte, hogy merőben uj a helyzet, a melyben magát találta. De határozottan tagadja, hogy az által jutott volna bek, mintha kicsinyelné a házat, vagy mintha a kormány hatalmát a házé felett állónak tartaná, Csak annyit mond, hogy uj és rendkívüli viszonyok igenis igazolhatnak egy merőben uj és rendkMiili állásfoglalást. Később a házban azzal fenyegették, hogy a hadi költségvetésnek, sőt közeledvén márczius 25-ike, a hadseregtörvénynek megobstruálásával, az utóbbinak egy év helyett két hóra való redukálásával fognak előállani. Erre Pitt a következőt mondotta (olvassa) : »E zord konfliktus közepette lelkiismeretem, kötelességtudásom és az ősi alkotmányra szegzett tekintetem parancsolja rám az állásomhoz való ragaszkodást, nem a ház alkotmányos hatalmának gőgös kicsinylése ; nem valamely személyes point d'honneur, még kevésbé a hatalom szeretete az, a mi hMatalban maradásra késztet: a helyzet kívánja, és hozzáteszem, a közvélemény követeli, hogy védjem meg a bástyát és el vagyok tökélve, hogy meg is védem.« (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Ezt mondta Pitt. Felolvastam szórói-szóra. (Zaj és felkiáltások a szélsöbáloldalon: Bánffy is mondta!) Nem én mondtam ezt, hanem majd rátérek arra is, hogy milyen körülmények között és mi módon fogom ezt mondani. Polónyi Géza: Az ügy érdekében állana egy kis szünet! Páradtak vagyunk!^ Széll Kálmán miniszterelnök: Én 36 esztendő óta vagyok tagja ennek a háznak és ilyen hosszú beszédeket annak idején is tartottam, mint pénzügyminiszter is, mint előadó is. Én a magam részéről pihenést nem akarok, sőt kérem a házat, méltóztassék tovább is meghallgatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi lett tehát ennek a vége ? Fox és pártja, a mely. mondom, némi többségben volt, e heves harczban is keresztülbocsátotta a költségvetést is, a hadsereg-törvényt is, szavazás nélkül, tehát egyhangnlag, mert noha övé volt a többség, az ex-lex rettentő bonyodalmaiba nem akarta az országot beleterelni. Ugron Gábor: Németül kommandirozták ott a hadsereget? Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt mondta Pitt és én is ezt mondom. Pitt ezt tette és én is ezt fogom tenni. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Az angol parlamentbeli ellenzék többségben volt és mégis igy cselekedett, cselekedjenek tehát önök is igy és nem fogja senki azt mondhatni, hogy rossz példára hMatkoznak, mert az angol parlamentben többségben levő ellenzéknek hazafias, érett

v nagy politikai álláspontjára hMatkozhatnak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Folytatom eszmemenetem fonalát. Én a kisebbség ellenállásának doktrínáját egy törvényesen megnyilatkozó többségi vótum ellen nem ismerhetem el jogosultnak, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) nem ismerhetem el az ország parlamentarizmusára nézve veszélytelennek; hanem aggodalmasnak és az ország jövője szempontjából igen veszedelmesnek tartom azt. (ügy van! jobb felől.) A közhatalmak kezeléséről van szó. Régebben, 1898-ban, azt mondották, hogy jogosult az obstrukczió, mert a közhatalmat nem akképen kezeli a kormány, hogy a parlament és a ház többsége a nemzeti akarat méltó képviselője legyen. (Halljak! Halljuk!) Azt mondták, hogy a közhatalom befolyásával megvesztegette, illetőleg meghamisította — én ugy mondom, mint a hogy mondatott — a nemzeti többség akaratát. Követelték ezen obstrukczió ellen egyfelől a házszabályoknak igen erős, rigorózus átdolgozását, olyat, a mely alkalmas arra, hogy a kisebbség ezen módon ne állhassa útját a nemzeti akarat megnyilvánulásának ; követelték másfelől, hogy a közhatalmaknak befolyást ne engedjen senki többé és csak olyan minisztériumot tűrnek meg, vagy olyan ellen nem obstruálnak, a mely a közhatalmakat be nem viszi és a parlament függetlenségét s a tiszta választásokat biztosítja. Két ut állott előttem. Én választottam azt, a melyet, nézetem szerint, etikusnak, Ivorálisnak, alkotmányosnak, liberálisnak és politikailag megindokolhatónak tartottam hazám érdekében. (Ugy van ! a jobboldalon.) A közhatalmat és annak befolyását megnyirbáltam minden telhető módon, megalkottam a kúriai biráskodási törvényt, módosítottam a választási eljárást, behoztam az inkompatibilitási törvényt, szóval: minden eszközt kidobtam a kezemből és ezzel mentem a választásokba. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Önök is elismerik ezt és csak becsületükre válik, hogy elismerik, mert az igazság utat tör magának. Azt Magyarországon minden ember tudja, hogy én a közhatalommal nem éltem vissza négy év alatt, a választásokat pedig nem befolyásoltam. Köszönöm gróf Zichy Jánosnak — sohasem fogom neki elfelejteni — azt a nobilis, azt az igazságos deklarácziót, a melyet tett, hogy a mait alkotmányos korszaknak, a legalkotmányosabbnak ismeri el 1867 óta. Köszönöm Kossuth Ferencz t. képviselő urnak, sőt még Polónyi Gréza képviselő urnak is, a ki maga is beismerte, hogy tiszta volt a választás, maga is megengedi, hogy a közhatalom visszaéléseket nem követett el! Bartha Miklős: Mindnyájan elismerjük! (Mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én tehát akkor, a mikor ezt az utat követtem, a mikor én alávetettem magamat a nemzet akarata szabad megnyilvánulásának és tiszta választásokat hoztam és a közhatalmat elvetettem magamtól: azt hittem, hogy ennek következéseit le fogják vonni ós azt fogják mondani, hogy az igy bejött többség előtt meghajolnak, mert azt konzekven-