Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
266. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. 309 tetett jogos, legitim érdekeit számba vevő és kielégítő egyezség legyen. A mi pedig a másikat illeti, hogy az osztrák agráriusok is kMívták volna a magasabb agrárvámokat, hát érré már válaszoltam, hogy nem áll. De a mi aztán a harmadikat illeti, hogy micsoda vakmerőség erről beszélni és hogy az osztrákok mint járnak el, — engedelmet kérek, hiszen az osztrák bizottság nem római Curia, hogy infallibilis dogmákat mondjon ki. Akármit határoz, azt a Reichsrath fogja még ezután superrevideálni és tárgyalni és csak, ha a Reichsrath elveti, vagy módosítja tételeiben, akkor lehet azt mondani, hogy a kormányoknak a szerződése a Beichsrath által módosíttatott, — mi történjék hát? De akkor sem lehet azt mondani, hogy a változtatás leoninus, mert rajtunk áll, hogy hozzájárulunk-e, vagy sem. (Ugy van! Ugy van I jobbról.) Ha tehát a t. képviselő ur igazságos akar lenni és okjektMe, tisztán a tárgyból merített és talán némi kis tartalommal biró fejtegetéseimet megszívlelni kegyes, lehetetlen, hogy válaszomat tudomásul ne vegye. (Élőnk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Még csak egyet. (Halljtű:! Halljuk .') Azt mondja a t. képviselő ur — és ez kérdésének egyik lényege és — gondolom — egyetért velem abban, hogy erre kell, hogy feleljek, mert különben mondhatta volna, hogy nem feleltem a főrészre, hogy megdöbbent a felett, hogy az osztrák Reichsrath bizottsága azt határozta el, hogy vámmentesség adatik Dalmácziának és Tirolnak gabonára nézve. Krasznay Ferencz: Tengerire! Széll Kálmán miniszterelnök: Én ezen határozatnak a szövegét nem bírom. Hanem azért tartozom a kérdést tisztázni ugy, a mint ismerem, mert a tárgyalások folyamán nagy szerepet játszott. {Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Bármi határozatot hoz az a bizottság Tirolra nézve, azon kezdem, hogy az abszolúte nem mehet túl azon, a mi az egyezségben van, hogy tudniillik mi a most fennálló úgynevezett tiroli pótléknak, a gabonára kMetett pótléknak, •— ámbár az elvileg ellenkezik a vámszövetség természetével — további ideiglenes fentartásába beleegyeztünk más, nekünk igen értékes kompenzácziók mellett, azért, mert az Magyarországnak nem csinál annyi kárt se, mint ez a czeruza. Hiszen rámutattam és bizonyítottam a képviselőházban — olvassa el bárki, beszédemet — a gabonaárakról Tirol határán, Tirol mellett, bizonyítottam az ottani beviteli viszonyokkal, hogy azt az illetéket tisztán a tiroli fogyasztó fizeti, mert a magyar gabona azért Tirolban egyetlenegy fillérrel sem lesz olcsóbb. Ha nekik tetszik ezt fentartani, az az ő financziális dolguk, jól van, legyen; vicziálható ez elvi szempontból, de fentartottuk azért, mert ] nem tartottuk volna méltányosnak, hogy nekik egy káros, fájós dolgot csináljunk, a nélkül, hogy az nekünk használna, amikor helyette más kompenzácziót kaptunk, mert e nélkül azt sem adtam volna semmi körülmények között, mert jogunk volt annak megszüntetéséhez. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Tehát Tirolra vonatkozólag Ausztria nem fog többet kapni, mint a mi fennáll, ez a stipuláczió köztünk és ezt állom én s ezt állja az osztrák kormány és állani is fogjuk. A mi Dalmácziát illeti, e tekintetben a tarifa azt tartalmazza, hogy Dalmácziára, a Quarneró partjaira vonatkozólag bizonyos menynyiségü, gondolom 100.000 métermázsa gabonaneműre nézve meg van adva a vámmentesség, és pedig az eddigi gyakorlat alapján és az eddigi állapot fen tartásával. Ugron Gábor: Visszaélés! Széll Kálmán miniszterelnök : Kérem, az eddigi törvényes tarifa szerint 80.000 métermázsa tengerire és 20.000 métermázsa köleskására van vámmentesség. Ez a 80.000 métermázsa tengeri le lett szállítva 70.000-re s ebből is 20.000 métermázsa mennyiség a magyar határőrvidékre megy, a hol épen olyan Ínséges viszonyok vannak, mint Dalmáczia bizonyos vidékein. Ha az osztrák Reichsrath ezt elfogadja, akkor nem szegi meg az egyezséget, sőt a ma fennálló törvényes állapotot sem, mert a 82-iki tarifa-törvényben ez benne van; ezen nem mentünk túl sem elvben, sem terjedelemben, sőt azon innen maradtunk, mert a határőrvidéknek kell átengedni egy bizonyos mennyiséget abból a százezer métermázsa tengeriből és köleskásából. Nem mentünk tehát túl az eddigin semmMel sem. Ha tehát már most az a reichsrathi bizottsága maga határozatában... (FelMáltások a szélsőbaloldalon: Hát Bukovina?) Bukovináról nincs szó. Kérem, itt ne tessék olyan dolgokkal előállani, a miket én úgyis czáfolok. Mondom, ha tovább akarnának menni, mint a mi benne van a vámtarifatörvényben, akkor mi ahhoz nem fogunk hozzájárulni, bármit határozzon is az a reichsrathi bizottság, mert ahhoz fogjuk magunkat tartani, a mit mondtam. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen a ponton is megtartjuk tehát teljeäen és ezután is meg fogjuk tartani azt, a mit stípuláltunk, a mi a mai törvényes állapotnak megfelel. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Csak nagyon röviden óhajtok válaszolni. Távol áll tőlem, hogy itt átalános közgazdasági fejtegetésbe bocsátkozzam ez alkalommal az önálló és a külön vámterület fontossága felett, Meg kell azonban állapítanom, hogy a t. túloldalnak egy része nem mindig helyeselt volna a miniszterelnök ur azon kijelentésére, hogy a vámközösség most, az elkülönzés idejében is I egyedül helyes és egyedül üdvözítő megoldás.
