Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

306 266. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. Krasznay Ferencz: Hiszen meg sem kezdtük a tarifát a bizottságban. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is a tarifáról beszél, a kiegyezésről beszélt, a vámszövetségben lefektetett kiegyezésről, — nem hitte, hogy lesz tartalma beszédemnek, ezt előre dekretálta is, mert, úgymond, nem hiszi, hogy sikerül nekem dokumentálnom, hogy valójában lesz tartalma — és azt mondotta: nagy volt az öröm januárban, hogy kész szerződéssel állunk szemben és ime, nem kész. Annyira kész, a mennyire késznek én januárban kijelentettem és nem lehet készebb; mert januárban, a mit mondtam és ma is mondok, a kiegyezés meg volt csinálva a két kormány közt és most is meg van csinálva, nem kevésbbé, mint volt azelőtt. De hogy januárban azt mondtam volna, hogy ez a kiegyezés most már életbe lép, a t. képviselő ur nagyon jól tudja, hogy ez nem áll, mert a két kormány kiegyezését természetesen követi az országgyűlési tárgyalás és akkor lesz csak kész kiegyezés, ha a két törvényhozás megegyezik. Ez az állítás tehát, mondhatnám, nem is egészen komoly szójátóknál nem egyéb. (Tetszés jobbfelöl,) Ázt mondja a t. képviselő ur, hogy Ausztriában őszintébbek az emberek, ott beismerik és mondják, hogy a vámszövetségnek csak egy érdeke van, a politikai, és gazdasági érdeke nincs; mi pedig azt mondjuk, hogy a vámszövetség fentartása azon az alapon, a melyet megteremtett Magyarország összes gazdasági és termelési ágaira nézve, Magyarországi-a nézve gazdaságilag előnyösebb. Megfordítom a dolgot, nem a t. képviselő ur szavai szerint, hanem ellenkezőleg, hogy a ki az osztrák urak közül, mert hMatott ember igy nem beszél, a vámszövetségnek előnyét Ausztriára nézve csak politikai szempontból vitatja, az nem beszél őszintén. Én azt vitatom, hogy igenis gazdaságilag érdeke, még pedig igen nagy érdeke Ausztriának, hogy a gazdasági szövetség fenmaradjon, hogy iparának Magyarországnak jól védett piaczát megtartsa, és a ki ezt tagadja, az nem őszinte. Én elég őszinte vagyok és a pártból azok, a kik felszólaltak és minisztertársaim is, midőn azt mondjuk, hogy ámbár politikai vonatkozása ilyen nagy kérdésnek mindig vari, de elsősorban gazdasági szempontból bíráljuk meg a dolgot és Magyarországnak ez idő szerint — aláhúzom — ezen egyezség mellett épen nagy érdeke, hogy fentartsa a vámszövetséget, mert igenis, Magyarország mezőgazdasági és ipari érdekei is ezúttal, ez idő szerint közvetve, épen ezen tarifa által sokkal jobban védelmezte tők meg, mint az önöktől dicsőitett önálló vámterület rögtöni életbeléptetésével, mert Magyarországot — igaz, Ausztriát is s Ausztriát talán oly módon, hogy végzetessé válhatnék reá a szakítás a késő jövőben, nem tudná reparálni és kiheverni, mi talán ki tudnók heverni — de Magyarországot és egész gazdasági életét olyan rázkódtatásnak tenné ki a vámsorompó, mely az összes mezőgazdasági termények vámját megdrágítja és árát leszállítja, hogy ezt sokkal károsabbnak tartom. így áll a kérdés, nem ugy, mint a képviselő ur felállítja, a ki nagy tévedésbe esik, mikor azt mondja, hogy ma, az elzárkózó európai vámpolitikai rendszer mellett, ennek a két érdeknek összeegyeztetése lehetetlen és a vámszövetség ma kevésbé indokolt, mint máskor. Teljesen megfordítva áll a dolog. Épen akkor, mikor egész Európa elzárkózik a nyerstermények elől, nagy érdeke Magyarországnak, megkapni azt a védett. — aláhúzom — védett és közeli piaczot, melyet különben nem kapunk meg másutt, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) valamint Ausztriának is nagy érdeke, miután máshová nem tud iparával menni, Magyarországon iparának a piaczot megtartani. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Minél jobban elzárkóznak a többi európai államok gazdaságilag ettől a monarchiától, annál inkább egymásra vagyunk utalva, (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) annál inkább megtalálja mindegyiknek termelése a másik területen a fogyasztást. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Itten van egy nagy mezőgazdasági terület, mely termel nagy felesleget mezőgazdasági terményekben, és fogyasztja az ipari termékeket, odaát van ipari termelési terület, mely azonban arra szorul, hogy fogyasztója legyen a gazdasági terményeknek, mert maga annyit nem tud termelni. Természetes, hogy mikor egész Európa elzárkózik gazdasági terményekben előlünk és mások elől és ipari terményekben is, akkor ez a két ország, ha tisztességesen meg tud egyezni, közel találván a fogyasztó a termelőt, a mi minden gazdasági tételnek, a tankönyvektől kezdve az életig egy kardinális pontja, ha meg tudják találni a maguk érdekét, ezt meg is csinálják. Azért jobb ez a kiegyezés, mint bármely kiegyezés, mely 67 óta köttetett. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon, Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Jobb mindkét félre, ugy Magyarországra, mint Ausztriára, és ez volt ennek a megegyezésnek egyik nagy eredménye, ez volt az a nagy feladat, ezért kerül oly sok nehézségekbe, hogy meg tudjuk oldani oly módon, hogy az ő érdekeiket is kielégítsük és kielégitsük a magunkét is teljesebben, mint eddig volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az érdekünk abban van kielégítve, hogy az eddigi vámtarifában és az összes vámszerződésekben, melyek e vámtarifa bázisán épültek fel, egyoldalulag lett megvédve az osztrák ipar, a magyar termelés pedig nem lett megvédve. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Most a magyar termelés meg lesz védve és oly mértékben az osztrák ipar védelme nem emelkedett. A mit tehát megteremhetett az eddig nem létező védelem a magyar mezőgazdasági czikkek részére: ezzel az egyensúly van helyre állítva, mely eddig sohasem volt. Itt egy nagy kérdés van. Nem tagadtam soha, — hiszen órákig, napokig szeretnék és tudnék erről a kérdésről beszélni. Most meg-