Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

266. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. 307 tartom azokat a. kereteket, a melyeket meg kell tartanom, hiszen tudja azt a t. képviselő ur, szeretek, tudok is róla beszélni, mert életem egy részét ezen kérdések tárgyalásával töltöttem el. Itt egy nagy kérdés van kettőnk közt. Az kétségtelen, hogy mi Ausztriának adózói vagyunk azon iparczikkekben, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a miket védünk, a miket tőlük hozunk be és fogyasztunk. De viszont, a ki itt megáll és punktumot csinál és erre hangzatosan azt mondja, hogy ugy van, de arra, a mi utána jön, nem mondja, hogy ugy van, az nem itél igazságosan. Mert viszont nem ugy áll-e, hogy Ausztria nekünk, uj tarifa alapján, ha meg lesznek védve mezőgazdasági terményeink, — eddig nem voltak megvédve, tehát nem volt adózónk — adózónk lesz. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) így áll a kérdés. Azt kell tehát megbírálni, hogy e két kontó hogyan áll egymással szemben, a melyet fel lehet állítani a két állam nagy gazdasági könyvelésében. Ezt a kérdést mi ugy oldottuk meg, hogy az eddigi passzív szaldót megváltoztattuk aktív szaldóvá, az által, hogy az 1887-ben felemelt ipari vámok ellenében hasonló védelmet kerestünk és találtunk azon czikkekre vonatkozólag, melyekben Magyarország aktív, Ausztria pedig passzív. T. i. azon czikkekre nézve, melyeket mi viszünk át Ausztriába, és melyeknél ők fizetik meg azt a védelmet, a melyet mi statuáltunk. így áll a kérdés tudományosan, így áll tételesen, igy áll in thesi, és igy áll gyakorlati szempontból. Azt mondja a képviselő ur, hogy azokat az iparvámokat mind mi fizetjük. Hát nem mind mi fizetjük és nem oly nagy mértékben. Először is nem fizetjük olyan nagy mértékben, mert azon karakterisztikusban, a melyet a kiegyezésről egyszer adtam e házban és mely a vámtarifából meglátható és a mit tudnia kellene a t. képviselő urnak: mi mindazon tömegárukra, a melyek a nagy fogyasztást teszik és a melyek nem értékesek, az olcsó árukra, a melyek a kisember fogyasztásának és nem a nagytömeg fogyasztásának tárgyai, csak csekély vámemelést konczedáltunk. Konczedáltunk azon árukra, a melyek inkább értékesek, fényűzési természetűek, drágábbak és nem a nagy fogyasztásnak tárgyai. Konczedáltuk ott, a hol a védelem nekünk is jól esik, mert nekünk is van iparunk, mely ezen védelem szárnyai alatt fejlődhetik. Nem ugy áll tehát ez, a mint azt a t. képviselő ur mondja, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most — azt mondja t. képviselő ur — ezt megváltoztatják az osztrákok és ennek folytán ebből egy leonini szerződés lesz! Lesz! Hol van az megírva, hogy az lesz, a mit az osztrák vámbizottságnak elhatározni méltóztatik ? (Mozgás a szélsobaloldalon.) Ebből még nem lehet azt mondani, hogy igy lesz. Krasznay Ferencz: A többség! Széll Kálmán miniszterelnök: Ennek semmi értelme és applikácziója nincsen. Akkor legfeljebb nem lesz közöttünk megegyezés, ha a többség azt ott elfogadja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mert én igenis kijelentem, hogy mi lényeges változtatáshoz a magunk részéről hozzá nem. fogunk járulhatni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a lényeges!) Hiszen épen arról beszélek, hogy nem járulunk hozzá. No méltóztassék tehát ezt szándékosan elferdíteni akarni, mert a dolog igy áll. Lengyel Zoltán: Hol van a magyar vámtarifa ? Hát ha nem jön létre a kiegyezés ? Széll Kálmán miniszterelnök: Ez most nem tartozik ide. De tegyenek hozzám erre vonatkozólag kérdést, akkor kitanítom az urakat arról, hogy azt az önálló vámtarifát ezen tarifa alapján és azon tanulmányok és adatok alapján, a melyek a minisztériumnál megvannak, hat hét alatt meg lehet csinálni. (üdénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Erről a tarifáról tehát ne beszéljenek, mert ba igy beszélnek róla, csak azt bizonyítják, hogy nem értenek hozzá. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem leonini szerződésről van tehát itt sző. Arról nem lehet szó, hogy osztrák részről egyoldalulag módosittassék az a tarifa a mi hátrányunkra, valamint arról sem lehet szó, hogy magyar részről módosittassék a tarifa az osztrákok hátrányára. Én azt az álláspontot foglalom el, hogy ez egy kompromisszumnak az eredménye és mindkét fél részéről a maga nagy vonásaiban — apróbb, jelentéktelen dolgokról talán lehet beszélni, a miről talán nem is érdemes azután beszélni, — de lényeges tételeiben változást az nem szenvedhet és a magam részéről azt egy egésznek tekintem, a melyben ilyen alapvető módosításokat nem lehet tenni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a mMel mi dicsekedtünk, az osztrákok megmutatták a mostani tárgyalásoknál, hogy az osztrák agráriusok ki tudták volna vMni azokat a vámvédelmeket, a melyeket mi vettünk fel mezőgazdasági terményeinkre, nemcsak a gabonára és gabonafélékre, hanem állatokra és minden egyébre, mert hiszen azok igen hatalmas urak. Hát én szerettem volna a t. képviselő urat azon tárgyalásokba beavatni. , . Krasznay Ferencz: Az osztrákok elég ügyesek arra, hogy leplezzék! Széll Kálmán minisztereínak: Nem ügyességről van itten szó, hanem másról van szó. De viszont mi se nézzük homályos pápaszemmel a, dolgokat. Mi igen jól ismerjük az eljárást, tudjuk, mi a taktika, mi a nem taktika, és igen jól tudjuk megkülönböztetni az egyiket a másiktól és meg tudjuk különböztetni, hogy mi az osztrák érdek és mi nem. Elsősorban is Ausztriának érdeke nem az agrár védelem, hanem az ipari védelem. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt, engedelmet kérek, önök semmi39*