Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
266. országos ülés 1903 Krasznay Ferencz: Kérem, a kormány azok után, a mik a múlt hetekben történtek, nem mondhatja el magáról, hogy megcsinálta a kiegyezést. A második, a mi szintén igen súlyosan esik a mérlegbe, az, hogy kétségtelen az osztrák agráriusok állásfoglalása után az, hogy mindazokat az agrár vámokat, a melyeket a t. miniszterelnök ur mint a magyar kormány specziális vívmányait tüntetett fel, nélkülünk is és az osztrák agráriusok működésével magával is ki lehetett volna vMni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nagy naMitás ilyent mondani! Krasznay Ferencz: A harmadik pedig az a megdöbbentő vakmerőség, a mely az imént felolvasott reszoluczióban foglaltatik, t. i. Dalmácziára és a többi tengerparti államra nézve. Hogy mennyire támadás ez a szerződési hűség ellen, arra nézve felolvasom talán a mindkét parlament ele terjesztett indokolásnak egy paszszusát. (Halljuk ! Halljuk!) Ezzel kinálja nekünk a magyar kormány a vámközösséget: »A vámterület közössége mellett mindkét államnak joga van ahhoz, hogy ezen közösségből folyó előnyökben egyaránt részesedjék s igy, ha ezen államok egyikének termelése számára a másik állam fogyasztási piaoza magas vámokkal biztosíttatik, ez utóbbi állam époly méltányosan követelheti, hogy saját termelése a másik állam fogyasztási területén megfelelő védelmet találjon az olcsóbban és kedvezőbb viszonyok közt termelő külállamok termékeinek versenye ellen. Ez az elv volt érvényesítendő ugy a mezőgazdaság, mint az ipar védelmére nézve.« Ha ez a kiindulási alapgondolat, mily czimen követelheti Dalmáczia és követelheti a többi országocska azt, hogy ők a közösségből kihassittassanak és számukra különleges piaczok teremtessenek? Hogy azért, mert Amerikából olcsóbban szerezhetik be a terményeket, kMálhassanak ? Nem egyoldalú leonini szerződés ez ? Széll Kálmán miniszterelnök : Ha igy lenne? Krasznay Ferencz: Ez teljesen pendantja a tiroli gabonának! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen rajtunk áll! Ez nem leonini szerződés. Krasznay Ferencz: A tiroli gabonavámra nézve a kormánynak az volt a szálló igéje, hogy az csak szépséghiba. Széll Kálmán miniszterelnök: Egy gombot sem ér ! Ugron Gábor: Nagy rés az ! Krasznay Ferencz : Konstatálom, hogy a szépséghibák kezdenek szaporodni, és ha a csinos arczu hölgyet annyi tapaszszal látjuk el, mint a hány szépséghibája van, ugyancsak torzul fog festeni. (Derültség a hal- és a szélsobaloldalon.) Ily körülmények közt kötelességemnek KÍPVH. SAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET, május 9-én, szombaton. 305 tartottam azt, hogya t. ház és a t. kormány figyelmét rövid időre ezekre az eseményekre irányítsam és ezek alapján a következő interpellácziót intézem a t. miniszterelnök úrhoz, mint az összkormány képviselőjéhez (olvassa,) : Interpelláczió a magy. kir. miniszterelnök úrhoz, mint az összkormány képviselőjéhez. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy az osztrák képviselőház vámügyi bizottsága a magyar és az osztrák kormány között létrejött megállapodáson alapuló vámtarifa tervezetének számos tételére vonatkozólag változtatásokat hozott javaslatba, illetve számos tétele tekintetében tárgyalásait felfüggesztette, miután azokat megváltoztatni óhajtja és ez által a kérdéses vámtarifa tervezetét lényegében megdönteni szándékozik ? 2. Van-e tudomása arról, hogy ezen változtatások, bár kizárólag egyoldalúan osztrák érdekekből történtek, mégis azok ugy tüntettetnek fel, mint a magyar mezőgazdaságnak adott engedmények, és igy ennek fejében az osztrák ipar javára ujabb ipari vámemelések követeltetnek ? 3. Van-e tudomása arról, hogy a szóban levő vámügyi bizottság tegnap hozott határozatával elfogadta azt az indítványt, a mely szerint Dalmácziába, Tirolba és Bukovinába bizonyos mennyiségű tengeri vámmentesen legyen behozható, a mely intézkedés a vámszövetség egy alapelvébe ütköznék ? 4. Mily intézkedésekhez szándékozik nyúlni a kormány, hogy a fentiekkel súlyosan veszélyeztetett_ magyar közgazdasági érdekeket megóvja? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk Ia jobb- és a baloldalon.) Valóban csodálkozom ,— és ne vegye rossz néven se a t- ellenzék, se a t. ház és legkevésbé Krasznay Ferencz t. képviselőtársam, — valóban csodálkozom, hogy a t. képviselő ur, a ki most egy interpellácziót intéz hozzám és bizonyos konkrét kérdésekre választ kér, szükségesnek tartotta az egész kiegyezésnek, mondhatnám, teljesen téves alapokon induló, de elitélő kritikáját elmondani. Krasznay Ferencz: Markíroznom kellett! Széll Kálmán miniszterelnök: És pedig mellesleg, futólag, mikor egy interpelláczióra adott válasz keretében lehetetlen egy ilyen nagy dolgot méltányolni és igazságosan megbírálni. Ott álltam én szemben a t. képviselőtársammal a közgazdasági bizottságban. Nem feleltem én meg minden argumentumára? Krasznay Ferencz: Nem azokra akarok itt feleletet. Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyebár? Mert ezekkel a dolgokkal, a mikkel itt most előhozakodik, ott a bizottságban, a hol argumentum argumentummal, szakértelem szakértelemmel áll szemben, nem mert előhozakodni és más argumentumokkal támadott. 39
