Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

302 i'fiő. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton Lengyel Zoltán: Erélyes ember kell oda, a ki rendet csinál. (Zaj a szélsobaloldalon.) Rákosi Viktor: Sajnálattal kell, mondom, kijelentenem, hogy a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő urnak teljes joga van hozzá, hogy bölcs belátása szerint és azoké szerint, a kik vele egy nézeten vannak, a választ tudomásul veszi-e vagy sem; de ne méltóztassék — az ellen már tiltakozom — az én szavaimnak, akár szavaim betűinek, akár tartalmának oly értelmet tulajdonítani, — mert ez, engedelmet kérek, nem hű visszaadása szavaim értelmének, — hogy ez biztatás akar lenni a horvát zavargóknak. Én elitélem őket és azt mondtam, hogy a horvát kormány megteszi kötelességét preventMe is és meg is fogja torolni, a mi törvényellenes történik. (Zaj a szélsobaloldalon.) Ezt meg fogja tenni. En elitélem a legnagyobb mértékben; csak azt mondtam, hogy minden nem igaz ám ugy, a mint előadatott, túlozva is van némely dolog, de, a mennyiben nincs túlozva, a mennyiben igaz, ha a kellő mértékre leszállított tényállásból kiderül valami, a horvát kormánynyal egyetértésben vagyok arra vonatkozólag, hogy mindezen zavargásoknak eleje vétessék, és naegtoroltassék minden, a mi a magyar államot, jelvényeit, a magyar államiságot, a magyar állam alattvalóit sérti. (Zaj és mozgás a szélsobaloldalon.) Ellenkezőleg, ha szabad még hozzátennem, némely helyütt a horvát kormányt azzal vádolják . . . (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: ... és azzal vádolják a horvát bánt, hogy tűlszigoru. (Zaj a szélsobaloldalon), mert mindjárt, rögtön statáriumot hirdet. (Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Most is rögtönitélő bíróságot hirdetett egyik kerületben, a hol ilyen dolog történt. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nem bir öntudatával annak, hogy erélyesen kell eljárnia. Én reménylem, hogy el fog járni; ha nem fogna eljárni, magam követelem. Tiltakozom tehát, hogy szavaimban biztatás lett volna; sőt határozottan elitélés volt. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal a felett, hogy a ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi-e, vagy nem. A házszabályok értelmében húsznál több képviselő ur e kérdésben névszerinti szavazást, ismét húsznál több pedig e névszerinti szavazásnak a következő ülésre való halasztását kérte. (Mozgás jobbfelöl.) Az ezen kérdésben való döntés tehát a hétfői ülés első tárgyát fogja képezni. (Helyeslés.) Következik Krasznay Ferencz képviselő urnak az ausztriai országgyűlés vámügyi bizottságának legújabb határozathozatala tárgyában a miniszterelnök úrhoz intézendő interpellácziója. Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Engedje meg a t. képviselőház, hogy a ház szMes figyelmét rövid időre a magyar közgazdaságnak egy fontos kérdésére irányítsam, és annak a reménynek adjak kifejezést, hogy a t. miniszterelnök ur az interpelláczióra adandó válaszában több tartalmat és erélyt fog kifejteni, mint az előző válaszban. (Helyeslés a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát abban nem volt az? Akkor ne várjon semmit, ha mindjárt akasztófát követelnek. így ne tessék interpellálni! Mindjárt imputálni! Ez az objektMitás ? (Zaj.) B. Kaas Ivor: Be kell előbb az interpellácziót mutatni a miniszterelnöknek jóváhagyás végett. Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Sajnálom, nem tehettem, mert a mai »Pester Lloyd«-ban és a ma délben ideérkező »Neue Freue Presse«-ben fognak foglaltatni azok az adatok, a melyeket a t. képviselőház elé terjeszteni akarok. Nem voltam abban a helyzetben, hogy a t. miniszterelnök urnak előmutassam az ioterpellácziómat. (Nyugtalanság. Zaj.) Kérem, megkérdezték, hogy miért nem tettem a többek közt. Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem kérdeztem ! Krasznay Ferencz: Lovászytól meg méltóztatott kérdezni. Széll Kálmán miniszterelnök: Attól igen, mert már négy nap óta akar interpellálni külügyi kérdésben. (Zaj.) Én eltűrjek mindent ? (Zaj.) Lovászy Márton: Ha négy nap óta nem jutok szóhoz! Krasznay Ferencz: Csak röviden akarom szMes emlékezetükbe idézni azt a nagy örömöt, a melyet ennek az évnek az első napján az a hir okozott, hogy a két kormány a kiegyezés és tarifa kérdésében megállapodásra tudott jutni. Széll Kálmán miniszterelnök: Talán nem igaz ? Krasznay Ferencz : Ugy van, a mint a miniszterelnök ur mondja. Nagy volt az öröm a Lajtán túl is, meg innen is. Hogy igazságos legyek, talán röviden elmondom, micsoda különbséget találok a vámközösségnek a Lajtán túli barátai között és azok között a magyar státusférfiak között, a kik a közösség fentartását, mint a gazdasági boldogulás útját jelzik. (Halljuk! Halljuk!) Ausztriában őszinték az emberek és ott Körbertől kezdve végig megmondják, hogy a közösség fentartása egy monarchikus érdek olyan értelemben, hogy Magyarország továbbra is maradjon egy kihasználási objektum, az ő állandó gazdaságuknak forrása. Mondom, Ausztriában ezt az álláspontot nyíltan bevallják és konzekventer keresztül viszik. Ezzel szemben a mi közgazdáink, a mi