Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
266. országos ülés 1903 zán szMettépő leveleket kaptam, és fotográfiákat is lerombolt állomási épületekről. Széll Kálmán miniszterelnök: Lerombolt állomási épületek ? Erről semmit sem tudok! Rákosi Viktor: E levelek előadják, hogy az élet ott már tűrhetetlen. Ezzel szemben az újságok nagyon keveset közölnek ezen dolgokról, mert a mely hir alkalmatlan, azt egyszerűen nem továbbítják. A mi megjelenik, az rendesen hMatalosan jelenik meg, a mennyiben »passzol« a magas köröknek. Például a károlyvárosi zavargásokról vagyok bátor egy levelet felolvasni, melyet egy tekintélyes embertől kaptam; neve nem tartozik a dologhoz; ismerem n őt és tudom, hogy igazat szokott mondani. 0 a következőket irja (olvassa) : »Nehigyje ám a képviselő ur, hogy a közlések és hírlapi tudósítások igaz képét adják az itt történő dolgoknak. Nagy és komoly események zajlanak le nálunk, úgyszólván a magas politika köpenyegének leple alatt, és a közvéleménynyel mégis azt akarják elhitetni, hogy mindez csekélység, semmi, az egész nem egyéb, mint éretlen suhanczok tüntetése! Nem igaz! Előkelő és meglett polgárok, magas rendű tisztviselők helyeslik és intézik a demonstrácziót; buzdítják a kolomposokat és pénzelik a csőcseléket. Persze, ezek nem teszik ki magukat az elfogatás veszélyének, hanem demonstráltatnak az ifjúsággal: maguk ez alatt kényelmesen lakásukba vonulva nézik és helyeslik munkájukat. Egy előkelő biró ezt a megjegyzést tette a minap: »Erre a demonstráozióra szüksége van a horvát nemzetnek. Tudja meg a monarchia, hogy még létezünk. Hogy csak a csőcselék zavarog ? Hát hiszen Poszilovics érsek vagy Vranicányi báró csak nem mehet ki az utczára tüntetni!« Nem akarok egyébiránt hosszadalmas bírálatába bocsátkozni a helyzetnek. E levelem fó'czélja, hogy képviselő urat és szívessége révén esetleg a magyar közvéleményt is felvilágosítsam arra nézve, hogy mily hiányosan ismertetik a hMatalos körök és hírlapok az itteni állapotokat. A károlyvárosi zavargásokról csak a következő közlemény jelent meg: »Excess in Karlstadt. Gestern Abends gegen 10 tJhr verübten einiga haibwüchsige Jungen einen Excess am Staatsbahnhofe in Karlstadt, wobei Fensterscheiben eingeworfen wurden. Bürgermeister dr. Banyovits begab sich, wie uns gémeidet wird, in Folge dessen ím Festkleide zum dortigen Herrn Stationschef, um in officieller Weise Namens der Stadt sein Bedauern über das verübte Bubenstück auszudrücken«. Erről több a lapokban nem jelent meg. Mánka Oszkár: Nem értjük, mert németül van! Krasznay Ferencz: A közös hadseregben megértik a német nyelvet! Ez hipokrizis; tudnak nagyon jól németül, sajnos, mindnyájan tudunk nagyon jól! május 9-én, szombaton. 299 Rákosi Viktor: Magyarország akkor lesz magyar, ha az itt felolvasott német passzusokat egyetlen ember sem fogja megérteni. (Zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez aztán elveti a sulykot! Majd khinai fallal veszszük körül magunkat! Rákosi Viktor: A khinai régebben volt művelt, mint Európa bármely nemzete! Széll Kálmán miniszterelnök: Tehát a legnagyobb műveltség az egynyelvüség! Rákosi Viktor: Magyar nyelven is lehet valaki tökéletesen művelt. Bartha Miklós: Bethlen Gábor nem tudott németül, de megverte a németet! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor jó volt, de most nem lehet egy nyelvvel megélni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Meg lehet, t. miniszterelnök ur, csak tessék megfelelő magyar politikát csinálni, hogy Magyarországon a magyar nyelvvel is meg tudjon élni az ember. Az angolok meg tudnak élni a maguk nyelvével. (Ugy hang a szélsöbaloldalon: Miért tud a közös hadsereg egy nyelvvel megélni?) Persze csak a német tud egy nyelvvel megélni! (Zaj. Halljuk!) Zágrábmegye főispánja szinten kiment arra a helyre, és megnézte a zavargások után, mi történt, s a mikor visszajött Zágrábba, azt mondotta : »Ej, es war ja nichts!« Ez volt a főispán véleménye. Es lássuk most^hogy mi történt ott a helyszínén. (Olvassa): »Aprilis 20-án este tiz óra körül egy 200 főből álló, kövekkel, kalapácsokkal, dorongokkal ós fejszékkel felfegyverzett tömeg jelent meg a károlyvárosi állomási épület előtt, és iszonyú ordítozás közben először is az épületet kövekkel megostromolva, az összes ablakokat, körülbelül 760 ablakot beverve, behatolt a csarnokba, a folyosókba és az elzárt harmadik osztályú váró- és éttermekbe, mely utóbbiak ajtaját egyszerűen kifeszítette. Ezekben a helyiségekben épberendezésü tárgy 15 perez után nem maradt. Kandeláberek, csillárok leszaggatva, összetörve padok vasváza, ablakok vasrámája darabokra tördelve, elgörbítve, üveg- és cserépedények halomra ziízva, függönyök foszlányokra szaggatva, a bor- és sörkészletek részben felemésztve, részben kifolyatva. A többit magyarázzák meg képviselő urnak a csatolt képek, a melyek bár 18 órával az eset megtörténte után vétettek fel, de azért vérlázító képét adják a történteknek. A belső helyiségben történt pusztításokat nem lehetett lefényképezni. Emberéletben szerencsére nem esett kár, mert a vasúti alkalmazottak és vendéglői személyzet a pálya túlsó oldalára menekültek, és mindenféle, kezébe eső vasruddal felfegyverezte magát, hogy védekezzék, a mi természetes is, de erre nem került sor. A horvátok megelégedtek a pusztítással és rombolással és visszavonultak a vá38«