Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
300 266. országos ülés 1903 rosba. Ez volt az a »Bubenstück«, a mi a főispán szerint »es war ja nichts« volt. Ilyen, és még nagyon sok hasonló eset történt Horvátország egész területén. Épen azért mellékesen egy kérdést vagyok bátor a t. minisztelnök úrhoz intézni: Évek óta látok én egy nagyon jóképű öreg urat a miniszteri bársonyszékek közt egy bársonyszéket elfoglalni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A horvát miniszter, ki most nincs itt!) Fájdalom, épen most nincs itt, mikor szükség volna rá. Sokan azt állítják képviselőtársaim közül, hogy ez a horvát miniszter. (Általános derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Meggyőződhetett volna róla, mert már többször beszélt. Rákosi Viktor: Horvátországban volt statárium, népzendülés, lázadás, árvizek, a folyók kicsaptak, a föld megingott a horvátok lábai alatt, de a horvát minisztert mindez nem birta rá, hogy megszólaljon. (Derültség. Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) Bármi törtónt Horvátországban, jó dolog, vagy rossz dolog, akármi történt, mindenki hozzászólt, akár volt hozzá köze, akár nem, de egy embert, a horvát minisztert nem tudtuk megszólaltatni. (Felkiáltások a jobboldalon Nem áll! Dehogy nem! Egy hang a szélsobaloldalon: Személyes kérdésben szolalt fel! Zaj.) Münnich Aurél: Felszólalt többizben ! Rákosi Viktor: Münnich Aurél még erre is tanúskodik. Lehet, hogy személyes kérdésben egyszer felszólalt, de ez nem horvát belpolitikai kérdés volt, Én tehát azt kérdezem, t. képviselőház, miért van horvát miniszterünk ? Vagy van-e egyáltalában horvát miniszterünk ? (Derültség.) Miért hívják Cseh Ervin urat horvát miniszternek, miért nem nevezik macsói bánnak, vagy vránai perjelnek, (Általános derültség.) mert ugyanezzel a fáradsággal ezeket a czimeket is viselhetné. (Derültség.) És kérdem, hogy mi dolga van neki, miért nem szól ? és ha nem szól, miért hallgat ő következetesen ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Szóval a kérdések egész tömegét van szerencsém a horvát miniszterek dolgában a képviselőház elé terjeszteni. Valami czélja csak van ennek az állásnak, valami czélja csak van annak, hogy itt ül közöttünk, hallgatja nagy szorgalommal, azt nem tagadom, a képviselőház tárgyalásait, s ebben a tekintetben a miniszterelnök urnak egyetlen konkurrense. De félretéve ezeket a dolgokat, az bizonyos, hogy Horvátországban rendszeresen folynak a zavargások, hogy igen magas kezek, előkelő emberek pénzzel és befolyással támogatják azokat, minthogy én azt hiszem, a horvátok elérkezettnek látják az időt arra, hogy megint erőteljes fellépéssel bizonyítsák be azt, hogy csak ők azok, a kikkel, ha Jellasics egykor észak felé vonult, most dél felé lehet vonulni, hogy az ő álmukat, Nagy-Horvátországot megvalósítsák, vagy legalább ahhoz az első lépést megtegyék. május 9-én, szombaton. De mindez nem tartozik kérdéseink keretébe, hanem igenis odatartozik az, hogy az ott lévő magyarok élete és vagyona meg legyen védelmezve. Azért vagyok bátor két miniszter úrhoz — mert ez ügy a kereskedelmi miniszter urat is érdekli — a következő kérdést intézni (olvassa): Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz és a kereskedelemügyi miniszter úrhoz: 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a Horvátországban lakó magyarok, főkép vasúti tisztviselők és alkalmazottak állandó terrorizmus és életveszélyes fenyegetés alatt élnek ? 2. Hajlandó-e megfelelő módon intézkedni a horvát országos kormány és a bán uján, hogy ez a tűrhetetlen állapot megszűnjék s Horvátországban a rendes viszonyok helyreálljanak. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Mindenekelőtt arra kívánok reflektálni, a mit Rákosi Viktor igen t. képviselőtársam Cseh Ervin miniszter úrról mondani jónak látott. 0 nem tudja, hogy az kicsoda, hogy hívják, miért hívják így, mi ő, honnét jött, miért nem beszél, miért hallgat. Ezt mind nem tudja, mert nem hallotta, mondja, a szavát horvát ügyben. Hát a t, képviselő urat figyelmeztettük innét, hogy tévedés forog fenn, mert a ki figyelemmel kisérte a tárgyalásokat, — már állandó figyelemmel — az tudja, hogy a horvát miniszter ur igenis horvát ügyben, a mióta én itt ülök, kétszer és pedig igen alaposan, igen kimerítően, igen hazafiasán és igen korrektül nyilatkozott. Hanem hát a képviselő ur megindult azon a vicczen, hogy megindul ég, föld, minden a világon megnyilatkozik, csak a horvát miniszter nem. Hát megindult ám, nem ég és föld az ő vicczén, hanem ő indult meg e"viccz B csapásán, és a közbeszólások daczára, a melyek őt felvilágosítani igyekeztek arról, hogy ezúttal mégis tévedett, ő ezt a vicczet, a mely a »Kakas Márton«-ban nem lett volna egészen jó, itten applikálta. (Élénk derültség.) Onnan tudniillik kiszorult. Hát a tény nem ugy van. A horvát miniszter ur teljesiti a maga törvényes kötelességeit ; ha a képviselő ur utána akar annak nézni, hogy azok miből állanak, tessék megnézni a törvénykönyvet, én nem fogom elmondani. Én csak azt áttestálom, hogy híven, pontosan, igen korrektül, igen hazafiasán, ugy, mint igazi magyar miniszter, mert ő az, teljesiti a maga dolgát. (Tetszés a jobboldalon.) A mi most már a dolgokat magukat illeti, én teljesen elismerem és abban igazat adok t. képviselőtársamnak, hogy azok komoly megfigyelést igényelnek. Horvátországban az utóbbi időben mutatkoztak jelei annak, hogy tüskönbokron keresztül és légből kapott ürügyekkel, zavargási tendencziákkal mindenféle témákat hirdessenek: önálló horvát pénzügyek, önálló
