Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

294 266. országos ülés 1903 május 9-én, szombaion. Szükségem van azonban ugy-e bár arra, hogy az áru bizonyos mértékig kezelhető legyen, papirosszerüvé tétessék ? Ennek van egy reális módja, a melyet a kereskedelem nagyon jól ismer és ez az árujegy, warrant. Méltóztassék azt elfogadni, hogy máskép batáridőüzletet kötni nem lehet, mint warranttal, tessék épugy oda adni a warrantot mint az árut, annak megvan az árufedezete és sohasem lehet mesterségessé tenni a kínálatot, mert a warrant mögött, s annak alapjául mindig ott van az áru. Ha azt méltóztatik mondani, hogy nincs nekünk elég közraktárunk arra, hogy elégséges warrant hozassák forgalomba, egy időre deferáiok; de tessék ezzel a kéréssel a földmMelésügyi vagy kereskedelemügyi miniszterhez fordulni, lesz bennük elég érzés az iránt, hogy törekedni fognak a közraktárakat oly módon szervezni, a mint az külföldön van, vagyis deczentralizálni, kisebb közraktárakat, szövetkezeti, falusi közraktárakat csinálni, és nem oly imminens kaucziókhoz kötni, a mely azoknak alakítását lehetetlenné teszi, Akkor mindig ugy fognak eladni, mikor ezt a papirost forgatják, hogy meglesz annak a valóságoB alapja, szóval nem lesz lehetséges mesterségesen felemelhető kvantumot adni, nem fognak tízszer annyi búzát forgalomba hozni, mint a mennyi termeltetik, hanem csak annyit, a mennyi valóban létezik. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondhatná erre valaki, hogy ez helyes dolog, mikor kész áruról van szó; azonban a gazda is eladja a búzáját akkor, mikor az még lábon áll, vagy most, mikor még zöld, vagy előre kell pl. a malomnak venni. Erre a warrantokkal nem lehet expedienst találni; de van egy másik mód. Méltóztassék az analógiáját megcsinálni annak, a mit Poroszországban csináltak a Bodencredit-Landschaftok a földhitellel. Tessék azzal a gazdával regisztráltatni az ő ennyi és ennyi hold buzavetését egy megfelelő hMatalnál, mondjuk a közraktárakkal és ezek hitelesítésével a gazda adjon ki kötlevelet vagy záloglevelet, a mint kiadnak Poroszországban a birtokra, és ez tökéletesen forgatható, mint fungibilis papiros ellenőrizhető. Jól tudja mindenki, a regisztráló hMatal még jobban fogja tudni, hogy ennek meg ennek a tulajdonosnak van ezer hold búzája, ennyit eladott, ennyit el is adhatott. Azt lehet forgatni, meg van a fungibilitása, lehet fedezni az illető terminusra és akkor nem fog előállani az a baj, a diíferencziákra való játék, a melyről önök is azt mondják, hogy fennáll és azt orvosolni nem képesek. (Helyeslés a néppárton.) Két intézményre van tehát szükség, a közraktáraknak a megszaporitására és a másik: egy egyszerű regisztráló hMatalnak a felállítására. Ez a kettő egymással összekapcsolva hasznára lehet a legális határidőüzlet intézményének. Ez volna az a két dolog, a melyet én ebben a kérdésben korrektMumnak tartok. Ezzel kapcsolatosan azután bátran kimondhatjuk azt, a mit az osztrákok kimondták, hogy tőzsdeszerü határidőüzletet kötni nem szabad, mert az általam javasolt üzlet nem lesz tőzsdeszerü határidőüzlet, hanem lesz olyan az az üzlet, a minő ma is jogos és szabad, a közraktár árujegyét bárki forgathatja és tovább adhatja, a nélkül, hogy ezáltal határidőüzletet kötne, hasonlóképen a regisztrált, bevetett terület termésátlagának várható termése eladható, tovább adható, mert annak alapja is reális lesz a minden valószínűség szerint termelt búza. Ezek volnának az én véleményem szerint azok az intézkedések, a melyek tökéletesen eliminálnák a bajt és a kik a tőzsdei határidőüzlet eltörlésétől félnek, azoknak megadtam a korrektMumát is az igazi határidőüzletnek, vagy, a mint önök mondják, a legális határidőüzletnek, mert ezek ezen az utón tökéletesen köthetnek legális határidó'üzletet, a nélkül, hogy ezáltal a tőzsde meg lenne bénítva, viszont azonban a fezőrök, a hamis játékosok, a diíferencziákra spekulálók le lesznek törve. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ha meg méltóztatnak engedni, még egy másik tüneményre leszek bátor reámutatni Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy van még egy másik, ehhez hasonló, káros differencziális játék más tőzsdei értékeknél, (Halljuk! Halljuk!) és nagyon csodálkozom, hogy ez iránt még peticzióval a házhoz nem jöttek. Nagyon jól tudjuk, hogy értékpapíroknál óriási játék folyik a tőzsdén és pedig elég csodálatos módon nem a tőzsdei tagok között, hanem a nagy publikum és az ügynökök, vagy, mondjuk, a tőzsdei tagok vagy a nagy publikum és a nagy publikum tagjai között. A mint mondani méltóztatnak, a tőzsde jogosult arra, hogy azokat az elemeket távoltartsa a gabona-határidőüzlettől, a melyek nem a tőzsde javára esnek, még pedig oly módon, hogy nem itéli meg azon differencziákat, a melyeket nem kereskedő, szóval : nem kereskedő szakszerű emberek ellen perelnek. Nagyon helyesen! Ugyanezt kérném én a tőzsdétől, ha már egyszer benne az erkölcsi érzés felébredt, hogy ugyanezt statuálná más, tőzsdei jegyzéssel ellátott értékek tárgyában és akkor meg tudnék bízni a tőzsdének saját regeneráló erejében. Ezt azonban mai napig nélkülözzük. És kik játszanak, kik csinálják ezt az óriási forgalmat? A midőn azt mondom, hogy óriási forgalom, akkor ezt nem a mai állapotra vonatkoztatom. De azelőtt a tőzsdén oly nagy forgalom mutatkozott, mint volt, ezen forgalom pedig mindig azoknak az elemeknek a kárára bonyolódott le, a melyek nem a tőzsdéhez tartoznak. Vészi József: Hát a totalizatőr? Simonyi Semadam Sándor: Az is helytelen, tökéletesen igaza van. Rakovszky István: Azok egymás közt fosztogatnak, de nem a szegényeket! Vészi József: A szegényeket is, a 30 krajczáros helyen!