Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

266. országos ülés 1903 májas 9-én, szombaton. 293 a földmMelés érdekeit, mert ott vagy nincs földmMelés, vagy olyan, hogy az másodrangú tényező; azoknál a határidőüzletek szívesen látott dolgok, mert a liatáridőiizlet senki másnak nem használ, mint annak a — nem is a kereskedőnek, hanem csak annak a fezőrnak, a ki ebből magának hasznot csinál. (Ugy van! balról.) A határidőüzletet ezen fogalom nélkül, a melyet a mi mostani tőzsdei üzánsz-unk hozzáköt, én szívesen elfogadom, mert nem tehetek mást, mert hiszen szükséges határidőüzletet kötni. De méltóztassék belőle elhagyni azt, a mi u. n, tőzsdeszerü. Tessék elhagyni belőle a kötések egyöntetűségét, tessék a nagy fungibilitást elhagyni belőle és a papirosszerüséget, hogy azt, mint egy zsirált váltót tovább lehessen adni anélkül, hogy egy szem búzakészlet kellene hozzá, hogy az eladó valóságban egy szem búzával rendelkeznék, s eladhat tízszer annyit, mint a mennyi az országban termett. T. ház! A határidőüzletnek egy czélja van: az árfluktuácziót mitigálni. A valódi határidőüzlet ezért szükséges, de a hamis határidőüzletet azért féltik és azért kiáltanak tüzet és veszedelmet, ha hozzányúlnak, mert féltik az ár dominálását. Az árdominálást nem a gazda érdekében, de a saját érdekükben, azok érdekében, a kik azzal operálnak. Méltóztatnak tudni, hogy Angliában nem volt határidőüzlet. Azt hiszem, Neumann Ármin t. képviselő ur volt az, a ki felemiitette, hogy a londoni tőzsdén indult meg most egy mozgalom, a mely a clearing-szisztémával kapcsolva akarja behozni ezt az üzletet. Hiszen épen ez a jellemző. Közkereseti társaságot akarnak csinálni, a mely a maga hasznára akar ilyen tőzsdeüzleti ágat behozni, melyet a nemzeti szükséglet nem kívánt és a mely eddig ismeretlen volt. Kereskedői üzletág lesz ez, és csak kereskedői érdek. Angliában nem sok búza terem, és azért ez az üzletág nem érdeke az országnak, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) de érdeke az, hogy a kereskedőknek a hasznot biztosítsa a többi állam rovására a buzaárfluktuáczióban is. De mi magunk termelünk, és egyedüli vagyonunk az, a mit a földmMelés produkál. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Uj érték tulajdonképen csak két tényezőből nyerhető: a földmMelés vagyis az őstermelés utján, vagy pedig az ipar utján. Iparunk, sajnos, nincs, az őstermelés az egyedüli Magyarországon, mely haszonnal uj értéket produkál, a miből itt meg kell élnünk, a miből az országot fenn kell tartani, szóval ez az országfentartó elem. Itt térek át, ha méltóztatnak megengedni, arra a kérdésre, a melyet különböző alakokban hallottunk már, értem a gazdasági ágak harmóniájának kérdését. (Halljuk! Hallj tűt! a baloldalon.) Gondolom, a miniszterelnök ur, de a földmívelésügyi miniszter ur is, sőt a kereskedelemügyi miniszter ur is, mind azt mondták már, hogy ők ugy kezelik a közgazdasági ágakat és az az ő ideáljuk, hogy a kellő harmónia meglegyen. Ez oly szép mondás, hogy nagy megnyugvást keltett, meg is bámulták. Kétségtelen, hogy harmóniával fogják kezelni a dolgot, a kérdés csak az, hogy milyen lesz ez a harmónia ? Azt akarnám látni különösen, hogy milyen lesz az a hang, a mely abban a harmóniában dominálni fog. Azt hiszem, ha a harmóniát keressük, az egyedüli igaz és helyes utat ugy találjuk meg, ha a nemzetnek produkáló képességét veszszük alapul. Egyedül a földmMelés, mondjuk azt, az őstermelés az, a mely Magyarországon a termelés alaphangját megadja. Ha ezen az alaphangon épitik fel a miniszter urak a harmóniát, annak deferálunk, azt örömmel fogadjuk, ez a mi harmóniánk, ez harmonikus mindnyájunknak. Ebbe a harmóniába mindig belejátszik a kereskedelem és az ipar. A nélkül nem lehet elképzelni egy állam gazdasági életét, hogy abban egyedül az őstermelés döntsön és az ugy éljen meg, hogy tökéletesen kidobassák az ipar és kereskedelem. Hiszen ezek nélkül megélni lehetetlen. De hogy a kereskedelem legyen Magyarországon a domináló elem, és hogy annak alaphangján építtessék fel az egész harmónia, az Magyarországon nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Hanem az lehet csak, a mi nekünk jó — mert nem produkál ujat, csak egyedül a földmMelés, az őstermelés alaphangjára felépített harmónia az, a mely nekünk jó, ez az igazi magyar harmónia. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) A többi lehet szép, másnak kellemes, de nem igazi magyar harmónia. Én ezen szempontból nézem ezt a határidőüzletet. A meddig én bele tudom illeszteni ebbe a harmóniába és a meddig szolgálja azon elveket, a melyek a magyar közgazdaság imminens és soha szem elől nem téveszthető elvei, addig jó az az üzlet; a mint azon túlmegy és külön, prMát kottériák és érdekkörök szolgálatában áll az egységnek, az egésznek a rovására, akkor én azt elvetendőnek, rossznak tartom. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! A tőzsde nem lehet önczél még olyan országban sem, a mely par excellence kereskedő állam, annál kevésbbé lehet Magyarországon a tőzsde önczél, mert azt, hogy a tőzsdének 1800 vagy 2000 tagja a saját érdeke szempontjából bírálhassa a magyar közgazdaságot, már azt hiszem, még a kereskedők sem engednék meg, mert ez túlmegy minden határon, ez egy kereskedelmi országban sem volna elképzelhető. Ez nem harmónia nekünk, ez a magyarnak disharmónia! T. ház! Azt hangoztatják, amint mondta Neuman Ármin t. képviselőtársam, hogy nem lehet megadni azt a kritériumot, a mely elválasztja a káros ügyletet a hasznostól. Ezt a kritériumot én törekszem megadni. (Halljuk! Halljuk!) Tessék az árut épugy és annyit venni, és eladni, ahogy és a mennyi van, semmi mást.