Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

292 266*. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. a vagyonban, jobban mondva Bothschild személyiségében, melylyel a vagyon azonosítva van, hogy ha ő vesz, akkor bátran lehet venni, ha ő elad, akkor nagyon okos dolog szintén eladni. És a végkonkluzióban odajutunk, hogy az árképződés lesiklik azon legális faktorok alapjáról, a melyek egyedül elfogadható legális faktorok : e faktorok a termelt mennyiség és az előállítási költség, vagy termelési költség és a szükséglet. Ezzel tökéletesen egyenlő analógiát ad a bankjegy. A bankjegy mennyisége a szerint változik, hogy mennyi annak a fedezeti alapja. Ha feles mennyiség bocsáttatik ki, ha a bank az ő érczalapját, a legális, a törvények által meghatározott fedezeti alapot nagy mértékben túlhaladja, akkor annak a bankjegynek értéke devalválódni fog. Ugyanezt a játékot csinálja a határidó'üzlet, mert a legális alap itt az érczalapot helyettesítő készáru, vagy általában a termeléssel Magyarországon elérhető kvantum, a melyre nézve előbb kijelentettem, hogy bizonyos határon túl fejleszteni nem lehet. Ha én ezt mesterségesen fiktMe szaporítom, akkor ugy járok a búza értékével, mint jártam a bankjegy értékével, t. í. az devalválódik. Kinek az érdekében állhat ez ? Ez egyedül a kereskedő érdekében állhat. Már pedig mikor a termelő kénytelen eladni a búzáját, — hiszen tudjuk, hogy Magyarországon a termelők legnagyobb része az aratás után nagyon rövid idővel kényszerítve van a búzáját eladni, ha akkor a kereskedőnek a kezében van a hatalmas fegyver, hogy arra a rövid időre lenyomhassa az árat, akkor nyert játéka van, akkor ki van szolgáltatva Magyarország termelő népessége annak az egy játékosnak, vagy mondjuk annak az 1800 játékosnak, mert 1800 tagból áll a budapesti tőzsde, a ki ezen játékot egyedül a maga hasznára és nem a nemzet, sem a fogyasztók hasznára fogja kihasználni. Ez nem szolgálhat védelmül a határidőüzlet rossz fajtájának. Ha a hasonlatokra visszatérünk és azt mondjuk, hogy a bankjegyeknél a fedezet törvényileg megállapítandó és azonfelül csak bizonyos törvényileg statuált perczentuáczíókban szabad bankjegyet kibocsátani, akkor még fontosabb ez a tétel Magyarországra nézve, — mert hiszen a pénz is csak áru, — a búzára, a szemes termelésre vonatkozólag, mert ez a mi pénzünk, a mi egyedüli értékünk, a melyet Magyarországon nagyban produkálunk. Miért nem találják az urak szükségesnek, hogy arra nézve hasonló intézkedés történjék, miért ne lehetne ugyanezen korrelácziót törvénynyel megállapitani, hogy ne lehessen fikczióval több árut a vevő-közönség elé játszani, mint a mennyi valósággal van, hogy ezen a módon ne lehessen befolyásolni a valódi árunak árát ? (Helyeslés balról.) Azt méltóztatott mondani Sándor Pál t. képviselőtársamnak, hogy ő megfigyelte hosszú éveken át a tőzsdei árfolyamokat és az eredménye az ő megfigyelésének az, hogy nagyon ritkán és kis időközökben sikerült nagy fezőröknek nagy pénzzel az árakon érezhető változásokat előidézni. (Mozgás a baloldalon.) Rakovszky István: Az agrárius urak tündökölnek távollétükkel! (Mozgás balról.) Simonyi Semadam Sándor: Untig elég, hogy egy évben egyszer történjék ez az árváltozás a gazda hátrányára, mert nem kell mást tenni, mint akkor lenyomni az árat egy-két hóra, mikor a mi gazdáink kénytelenek eladni búzájukat : ezt pedig lehet. Nem tagadhatja Sándor Pál t. képviselőtársam sem, hogy ez anizus a tőzsdében mindig megvan. És ha nem minden évben sikerül ez, nem azokon az urakon múlik, a kik hajlandók ezt az akcziót keresztülvinni, sem pedig magának a határidőüzletnek a természetén, hanem egyedül abban lelheti magyarázatát, hogy némelykor a természetes áralakulás is oly alacsony, hogy azon alul már nem lehet az árfolyamot nyomni, vagy nincs meg a kellő tőke arra, mert mint mondottam, bizonyos tőke kell, hogy ilyen manővereket végig lehessen vinni. Egy nagyon nagy fegyvert adott Mandel Pál t. kéj)viselőtársunk a mi kezünkbe, a mikor az én közbeszólásomra, hogy az árpában miért nem szükséges a határidőüzlet, azt mondotta, hogy csak azért nem, mert az árpa egy olyan kvalitású áru, a melyben a tipust megállapítani nem lehet, t. í. olyan nagy különbségek vannak a kvalitásban, hogy egy tipust nem lehet megállapitani. Tessék megfordítani ennek a konzekvencziáját! Mi következik abból, ha árpát Magyarországon haszonnal lehet termelni határidőüzlet és üzánsz-szerü üzlet nélkül és nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon? Ebből az következik, hogy nincs szükségünk a határidőüzánsz - üzletre a többi árunál sem. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Mert ha ezt a nagyon változó kvalitású árut ugy lehet termelni, hogy olyan végtelen áringadozásoknak nincs kitéve, annak daczára, hogy ez nem tipus és annak daczára, hogy állandó tőzsdeszerü kötések ebben nem köthetők, — már pedig azt tudja mindenki, hogy az árpát igenis érdemes termelni — akkor azokban az árukban, a melyekben ez a kvalitás nem olyan kérdéses, hanem egységes, még nagyobb a valószínűség, hogy a határidőüzletnek olyan módon való eliminálása nem fogja azt előidézni, a mitől az nrak félnek, hogy olyan nagy ingadozások állnak majd elő, mert ha árpát érdemes ezen ingadozások mellett termelni, akkor a búzát is érdemes termelni és nem lesz szükség a határidőüzleteknek arra a fajára, a mely ellen mi küzdünk és a melyet önök védelmeznek. Ha meg méltóztatnak nézni azt, hogy milyen államok kezelik előszeretettel a tőzsdét és a határidőüzleteket, s melyek nem, akkor az eredmény az lesz, hogy azon államok azok, a melyek a kereskedőknek érdekeit kötelesek első sorban figyelembe venni és csak másodsorban