Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

266. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. 291 jünk meg a tőzsdének, mint autonóm testületnek saját hatáskörében tett azon intézkedéseMel, a melyekkel a tőzsdétől a hívatlan elemeket távol tartja. Ebben konkludál Neumann Ármin t. képviselőtársam, teljesen pragmatikus logikával vezetve le e tényt. Mandel Pál t. képviselőtársam elénk állítja azt a jóhiszemű kereskedőt, gazdát, malomtulajdonost, a kinek szüksége van a kész árura a jövőben, vagy a ki azt eladni kénytelen. Bemutatja, milyen nagy jóhiszeműséggel történik az ügyletek kötése, mennyire nélkülözhetetlen az ugy a gazdára, mint a kereskedőre nézve. De mind a ketten kihagyták okoskodásuk keretéből épen azokat az ügyleteket, a melyekről mi szólunk. Mert hiszen azt mi is elismerjük, hogy a határidőüzletet teljesen eliminálni nem lehet; de méltóztassék csak a határidőüzletnek azt a specziális faját megvizsgálni, a mely ellen a törvényhozási intézkedések ugy Németországban, mint Ausztriában irányulnak. És ha azt méltóztatik találni, hogy hasonló okok forognak fenn nálunk is, akkor hasonló intézkedéseket kell nálunk is tenni. Nézzük meg hát, a határidőüzletnek mely faja az, a mely ezt az imminens veszélyt rejti magában a magyar termelőre, a magyar közgazdaságra nézve. Legnagyobb részben, mondom, a búza és a szemes vetemények azok, a melyekre nézve ily határidőüzleteket szokás kötni. Ezekre nézve általánosságban tény az, hogy egyrészt a termés mennyisége bizonyos határon túl nem fokozható, másrészt a szükséglet növelése szintén csak kis mértékben történhetik. Mert az átlagosan mezőgazdaságilag használt terület minden országban bizonyos nagyobb időn belül körülbelül állandóan egyforma. Nagyon jó és nagyon rossz éveket leszámítva, a termelési mennyiség nagyjában változatlan, másrészt a fogyasztók összessége is nagyjában bizonyos egyformaságot mutat; mert azt nem lehet irányadóul tekinteni, hogy bizonyos években nagyon rossz termés volt egyik-másik országban és oda más országból visznek gabonát — ez kMétel lévén, nem lehet alapja általános intézkedésnek — de átlagban a fogyasztók száma meglehetősen egyforma. Ez kétségtelen tény. Már most, ha nem tudom az áru termelését nagy mértékben fokozni és csak nagyon kis mértékben tudom fokozni a szükségletet, — és ezt tulajdonképen nem felfelé, hanem lefelé szokás fokozni, a mennyiben a szegénység visszatartja az emberek egy részét attól, hogy nagyobb mértékben kenyérszükségletre búzát vásároljon, — akkor nagyon nagy súly fordítandó arra, hogy ennek az országunkra, mint par excellence földmMelő országra nézve első rangú fontosságú árunak árai ne befolyásoltassanak olyan tényezők által, a melyek nem legálisak, nehogy a termelő Magyarország zömének az érdekei nem legális befolyással káros módon megsértessenek. Hisz a fogyasztó közönség is legnagyobb részben magunk vagyunk, mert a termelt mennyiségnek alig kis százalékát szállítják kifelé. 8 ha már most a tőzsdén megnézzük a határidőüzlet befolyását, azt látjuk, hogy az a termelés és szükséglet egymáshoz való viszonyából átjátszsza az áralakulást a kereslet és kínálat terére ugy, hogy a búzánál nem a valóságos árumennyiség és valóságos szükséglet alakítja az árat, hanem a kereslet és kínálat. Helyesen ugy kellene lenni, hogy a kereslet és kínálat fedje a termelést és szükségletet, de épen abban rejlik a határidőüzlet hátrányos volta, hogy ezt a kettőt elválasztja egymástól. Az áralakulás ugyanis a termelés és szükséglet teréről átjátszódik arra a térre, a melyet már nem a gazda és nem a fogyasztó közönség dominál, hanem dominál a tőzsde, dominál az a pár ember, a ki a tőzsdén ilyen ügyletekkei foglalkozik. Ezek azután mesterséges keresletet és mesterséges kínálatot teremtenek. A határidőüzlet főkaraktere, hogy buzaegységet, áruegységet termel, a melyet papirosbuzának szokás nevezni, a melynek valóságos létező árualapja nincsen. És ez a típus adatik tovább, ez a típus szerepel és ezt a típust lehet szaporítani. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ha a kötések számát a kvantum tekintetében összeadjuk, akkor az eredmény az lesz, hogy sokkal több búzára történik kötés, mint a mennyi búza termeltetik, vagyis a kötések alapjául szolgáló buzakvantum mesterségesen szaporittatik. Én ma eladhatok annyi búzát, a mennyi csak tetszik. Ahhoz reális érték, volóságos áru nem kell. És itt jövök arra, hogy én ily módon a valóságot messze felülhaladó kínálatot tudok előállítani, s ezzel az árat leverni. 8 az eredmény az, hogy. ha mesterségesen emelhető a kínálat, akkor mesterségesen sülyeszthető az ár, igy annak kezében van a termelt áruczikk ára, a ki ezt a kínálatot mesterségesen nagy mértékben emelni képes. (Ugy van! balfelöl.) Ha én a piaczra tudok dobni egy nagymennyiségű búzát, akkor én annak a búzának az árát dominálom. Ehhez nem kell semmi más, csak az én hitelem, hogy én azt a differencziát, a mely esetleg beáll, fedezni tudjam. A búza ára ki van szolgáltatva annak a tőkének, vagy mondjuk annak a bizalomnak, a melylyel az az illető, a ki játszani akar a tőzsdén, rendelkezik. Ma azt sürgönyöztetik, vagy sürgönyzik, hogy Rothschild elad ennyit és ennyit. Azt kérdezem azoktól, a kik a tőzsdén otthonosak, a kik ismerik a dolgot, hogy milyen befolyása van ennek? Vagy mondjuk megfordítva, hogy Rothschild vesz. Mindenki azt fogja őszintén mondani, hogy az első bizonyos árnyomást, a másik bizonyos áremelkedést fog előidézni. Nem azért, mert az áru megszaporodott ezáltal, vagy a szükséglet emelkedett volna, hanem egy nagyfokú bizalom van abban 37*