Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

290 S66. országos ülés 1903 tartományok kormányának elnökévé nevezte ki. 0 javasolta Károly királynak azt a tervet, hogy parlament nélkül uralkodjék, s a király törekvését az abszolutizmus megalapítására erélyesen támogatta.« (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Miből olvas?) Méltóztassék csak türelemmel lenni, majd meglátjuk, melyik helyzet hasonlít az akkorihoz! Ballagi Géza: Én csak a forrást kutatom! Micsoda könyv? Molnár Jenő (olvassa): »1632-ben Írország helytartójává neveztetvén ki, a királyi tekintélyt e szigeten feltétlen uralomra juttatta és mikor a skót felkelés kitört, az ir parlament által nagy szubszidiumot szavaztatott meg a skót felkelés elfojtására.® Beőthy Ákos: Nagy szubszidium! Molnár Jenő (olvassa): »Jutalmul a király« — méltóztassák csak meghallgatni, hogy mit kapott jutalmul — »gróffá és Írország lordhelytartójává nevezte ki. A rövid parlament feloszlatása után a királyi hadsereg egy részének vezetését is átvette, de midőn a hosszú parlament megnyílt, az alsóház azonnal főbenjáró port indított ellene, mMel a királyt alattvalói ellen háborúra és az ország alaptörvényeinek megdöntésére izgatta.* Ugron Gábor: 350 esztendő alatt piramist lehetne rakni a főkből! Molnár Jenő (olvassa): »Strafford nagy ügyességgel védelmezte magát, s felmentése a felsőházban bizonyosnak látszott, midőn az alsóház egy elavult Bili of attaindert alkalmazott reá, melynek alapján azután halálra ítélték. A londoni polgárság által terrorizált felsőház hét szótöbbséggel megerősítette az alsóház ítéletét. A király, ki előbb becsületszavát adta volt a lordnak, hogy hajaszála sem fog görbülni, sokáig vonakodott kedvelt miniszterét feláldozni, és csak akkor engedett és erősítette meg a halálos ítéletet, midőn Strafford maga kérte, hogy a királyság ügyének megmentéseért áldozza fel az ő személyét.« Vészi József: Meglepő a párhuzam! Széll Kálmán miniszterelnök: Itt is fog engedni és engem lefejeztetni! (Zajos derültség a jobboldalon.) Molnár Jenő: A miniszterelnök ur ime látja, hogy . , . (Folytonos zaj a jobboldalon.) . . . már 200 évvel ezelőtt tettek szolgálatot a királyoknak, és már akkor olyan hálásak voltak a királyok, hogy lefejeztették őket. Hát figyelmeztetem a miniszterelnök urat, hogy önnek is jobb lesz, ha a nemzet pártjára áll, mert különben — aránylag olyan jutalmakat fog kapni érdemeiért, mint akkor Stafford, a kit a vérpadra hurczoltak. (Elénk derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Akkor azt mondta a nép: »Mi megbocsátunk nagyságodnak! Isten áldása kisérje nagyságodat!* Tehát a nép akkor is vele volt, ellenben a király lefejeztette. (Derültség a jobboldalon.) május 9-én, szombaton. Nem fogadom el a miniszterelnök ur határozati javaslatát. (Helyeslés és tetszés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: T. képviselőház! Minthogy még többen vannak e tárgyhoz szólásra feljegyezve és mMel már elérkezett a képviselőház által a kérvények tárgyalására megállapított idő: javasolom a t. háznak, hogy, e tanácskozás megszakításával, térjünk át most — a ház határozata értelmében — a kérvények V. sor jegyzékének, és pedig a 165—167. folyószám alatti kérvények tárgyalásának folytatására. (Általános helyeslés. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Öt perez szünetet kérünk! Halljuk! a jobboldalon.) Rátkay László jegyző: Simonyi Semadam Sándor! Simonyi Semadam Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A gabona-határidőüzletről már több ízben hallottunk e házban proés kontra vitázni. Hallottuk e vita folyamán Neumann Ármin ós Mandel Pál képviselőtársaim beszédeit, a kik elég ügyesen domborították ki a gabona-határidőüzletnek azon oldalát, a melyből sikerült azt a konzekvencziát levonniuk, hogy a gabona-határidőüzlet tulajdonképen szükséges. Én csupán Neumann Ármin és Mandel Pál t. képviselőtársaim beszédével óhajtok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) mert ők azok, a kik a hatáiidőüzletnek jóságát vitatták; gróf Tisza István és Hieronymi Károly t. képviselőtársaim inkább hangulatkeltés czéljából szóltak az ügyhöz, mintsem a dolog érdemével foglalkoztak. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Neumann Ármin t, képviselőtársam nagyon szépen és pragmatikusan vezette le azt a tételt, hogy nem lehet az állam gazdasági életében nélkülözni azon kötéseket, a melyek akár gabonának, akár pedig más árunak időre való vételével jönnek létre. Az kétségtelen tény, hogy a határidőüzleteket általánosságban rosszalni nem lehet, Hiszen határidőre vesz a malom, a mikor reális szükségletei fedezésére gabonát vásárol; határidőüzletet köt a gazda, a midőn sertéshizlalás czéljából kukoriczát vásárol az őszre, valamint, megfordítva, határidőüzletet köt a gazda akkor is, a mikor eladja termését előre és általában a gazdasági élet egész vonalán végig mindenféle ágban elképzelhetők és valósággal effektuálhatók jövendőbeli szolgáltatásra kötött ügyletek. Ezek a határidőüzletek azonban igen elfajultak, a mi ellen a törvényhozás ugy Németországban, mint Ausztriában orvoslást keresett. Azok a határidőüzletek, a melyek károsak, par excellence a gabonában, a búzában jelentkeznek. Neumann Ármin t. képviselőtársam azon az állásponton áll, hogy, mMel nem lehet a differencziális játékügyletet a reális ügylettől eléggp élesen megkülönböztetni, annyira, hogy törvényhozásilag czinozurát statuálhatnánk: ne tegyünk semmiféle intézkedést; hanem eléged-