Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

266. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. 285 Molnár Jenő: . . . neki kell előrelátnia, keresztül tud-e vinni valami javaslatot, igen vagy nem. Nohát az a miniszterelnök, a ki a politikai előrelátás ily csekély mértékével sem rendelkezik, nem^tarthatja meg helyét, annak el kell távoznia. És tiszti nevetség az az allokuczió, melyet a t. miniszterelnök ur a maga alkotmányosságáról a miniszteri székbői hirdet. Beőthy Ákos: Az már igaz! Molnár Jenő: Hol van az az alkotmánytisztelet, mikor ilyen szorult helyzetben mindenről szól, csak arról nem, mily úton-módon fog kibontakozni a bonyodalomból? B. Kaas Ivor: Bánffy kijelentette, hogy megy, lemond, hogy ne legyen ex-lex-állapot! Molnár Jenő: Megengedem,hogy ha a miniszterelnök háta mögött levő párt ezt tudta volna, ha a nemzeti párt ezt előrelátta volna, nem követte volna a miniszterelnök urat. De a miniszterelnök ur mindig azt mondta: csak várjatok, én vagyok a vezér, én tudom, mikor kell fordítani a dolgon. És addig vártak, mig az ex-lex előtt két héttel tudták meg a helyzetet egészen, a mikor már nem lehetett azon segíteni. Csakugyan a miniszterelnök úrral együtt fognak felfordulni a szénásszekérrel. Ez a következtetésem különben csak előnyére van a pártnak, mert hiszen feltételezek annyi hazafiságot a t. túloldalon, hogy, ha ezt előrelátta volna, nem adta volna magát oda csak azért, hogy Széll Kálmán miniszterelnök maradjon és a kormány megmaradjon. Most egyedül ez a czéljuk, mert ha nem ez volna, akkor igazán nem tudom, miért ragaszkodnak olyan nagyon az álláspontjukhoz. Gabányi Miklós: Nem is marad az miniszterelnök, csak holnap reggelig; én tudom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mikor a zabot kiosztják! Molnár Jenő: Az előbb, midőn Nessi Pál t, képviselőtársam a törvénytelenül beszedetni kért adókról beszélvén, azt mondotta, hogy ezentúl elvárja, hogy a miniszterelnök ur minden egyes intézkedéséről jelentést tegyen: azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy ő a jelentést beadta és mi ki sem akarjuk nyomatni, Nohát ez egészen más dolog, A miniszterelnök ur a számszékkel általános jelentést adatott be a jövőre vonatkozólag. Nem taxatíve sorolja fel, hogy mely esetekben kéri az ideiglenes utalványozást, hanem egyszersmindenkorra, mig az ex-lex tart, és minden néven nevezendő kiadásokra előre megadja neki a felmentést. Nessi Pál pedig azt mondja, hogy minden egyes konkrét intézkedést tessék bejelenteni, azt tárgyaljuk, és hogyha ugy fogjuk látni, hogy nem ütközik a törvénybe, el fogjuk fogadni, és hogyha törvénybe ütközik, nem fogadjuk el. Tehát ez a kifogás, t. miniszterelnök ur, nem állhat meg. Mosta quóta-bizottság eljárását teszem bírálat tárgyává. (Halljuk! Halljuk!) Három kulcs szerint számítja ki rendszerint a quóta-bizottság a quótát. (Halljuk! Halljuk !) Nevezetesen az egyik kulcs a direkt és indirekt adók bevételeiből számítja ki a teherviselési képességet, levonva természetesen az átfutó és azon adónemeket, melyek a másik országban nincsenek behozva. Ez az egyik. A másik az lett volna, a melyet boldogult Horánszky Nándor ajánlott, nevezetesen a nemzet vagyonosodásának kiszámítása. A harmadik kulcs lett volna, a melyet Láng Lajos ajánlott, ezt azonban maga a quótabizottság sem fogadta el, olyan horribilis ajánlat volt. Nem is tárgyalta a Láng Lajos-féle propozicziót. Ezen kulcsok közül a Horánszky Nándoré volt az, a mely szerint reális alapon ki lehetett volna számítani a hozzájárulási arányt, de akkor azt mondták, hogy a statisztikai adatok még nem állanak rendelkezésre, tehát nem lehetett kiszámítani; megmaradtak tehát az első kiszámitásnál. Ezen számítás alapján, a mint előbb szerencsém volt említeni, kijött 1899-ben 33-84°;

o

, azután 33-73°/

0 és végül 33'63°,'

0

. Ebből a háromból alkotandó lett volna egy átlag, de nem ezt az átlagot vették, hanem csináltak 33'4%-t, kikerekítették fölfelé, nem lefelé, és ezt a quótát — mint a t. miniszterelnök ur tegnap megemlítette — ajánlta a királynak elfogadás végett. Ugyanakkor azt is mondta, hogy csak akkor ajánlotta, mikor már a két quóta-bizottság megegyezett a számban. Ha megegyezett, akkor nem kellett volna királyi döntés, akkor a ház elé kellett volna terjeszteni ; ha pedig nem volt megegyezés, akkor miért ajánlt magasabbat, akkor maradt volna meg a 33-nál és akkor ugy döntött volna a király. De mMel a miniszterelnök 34'4°/

0-ot ajánlott, ő Felsége tartotta magát ezen ajánlathoz és igy döntötte el a quótát. A miniszerelnök óriási hibát követett el, mert hogy ha a quótadeputácziók nem egyeztek meg, akkor miért tett ajánlatot, mikor a másik fél részéről nem lett ajánlat téve; a másik fél részéről ugyanis, a mint maga is elismeri, 42°/o ajánltatott, a miről persze nem is lehetett beszélni. Abban tehát egy óriási hibát követett el a miniszterelnök ur, hogy egy fix numerust ajánlott a királynak elfogadásra. (Halljuk! Halljuk!) Nézzük, hogy hogyan nyilatkozott maga a miniszterelnök ur az akkori quóta-deputáczóról. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondja, hogy ő maga is olyan abszurdumnak találta a 42 °/o-ot, hogy arról beszélni sem lehetett, és ugyanazért, a mikor látta, hogy az osztrák deputáczió valamit enged, akkor kezdett ő is ajánlani többet és többet. Hiszen az osztrák deputáczió nem engedett egy fél százalékot sem, tehát nem volt oka a miniszterelnök urnak magát, mint szokták mondani, megjavítani, hanem maradt volna egy határozott numerusnál, és a király ugy döntött volna, mint eddig. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kossuth Ferencz t. képviselőtársam tegnap azt mondta, hogy nem álljuk útját annak, hogy