Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

286 266. országos ülés 1903 ez a törvény végrehajtassák, csak azért, hogy példát statuáljunk a másik pártnak, hogy mi mindent elkövetünk arra, hogy az ország ebből a helyzetből, a melybe nem a mi hibái.kból, hanem a másik párt hibájából keveredett, kimeneküljön. De hiába mutatunk mi példát a t. túloldalnak és a t. kormánynak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem követheti, mert a miniszterelnök ur, mikor szól, mindig feltételesen mondja; »nem engedhetek«, és azt mondja: csak ily módon »állkatok« ezen a helyen. Soha sem mondja, hogy »állok«, vagy »engedek«. Tehát mégis egy harmadik hatalomnak kell itt lennie, a mely nem enged és nem engedi, hogy a miniszterelnök engedjen. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a miniszterelnök ur Bécsben feltárná a helyzetet és azt mondaná, hogy ó' megpróbálta a saját pártjával elfogadtatni ezt a törvényjavaslatot, ám nem tudja a házzal elfogadtatni, s azért kénytelen a helyét otthagyni; ha felvilágosítaná a koronát erről a helyzetről: akkor, azt hiszem, a nemzetnek kívánságai teljesíttetnének, ha nem is egészben, de mindenesetre nem állanának azon a csökönyös ponton sem a korona, sem a kormány. Nekem hiába mondja a miniszterelnök ur, hogy a nemzet érdekében látja kívánatosaknak ezeket a terheket, az ujonczemelést; mert mikor a miniszterelnök ur beterjesztette a törvényjavaslatot, szokása ellenére hetekig és hónapokig hallgatott. Máskor, ha egy törvényjavaslatot terjesztett be, azonnal előállott, ajánlta és dicsérte annak előnyeit. Most a katonai javaslatoknál két hónapig méltóztatott hallgatni; mert mindig azt hitte, hogy vagy ez a párt fog engedni, vagy a korona fog engedni, s nem akarta magát egyik részre sem angazsirozni. Mikor aztán látta, hogy a helyzet igy alakul: nagyon természetes, hogy ugy döntötte el a koczkát, hogy igenis megtartja a miniszterelnöki széket és támaszául fog szolgálni ő Felségének ezekben a javaslatokban a nemzet akarata ellenére. így természetes, hogy a házban azt a hangulatot kellett csinálnia, hogy ez neki »szent meggyőződése«, hogy a nemzet érdekében van a javaslat, és kifelé is csak ezt kellett terjesztenie. Mert azt csak nem mondhatja, hogy a király akarja, és a királynak személyét és akaratát kell a nemzet akaratával szembeállítania. Előállt tehát a miniszterelnök ur és azt mondta, hogy szent meggyőződése, hogy ez a nemzet érdekében van, nem tágitbat, nem állhat el. Még akkor is, mikor azt mondja, hogy nem állhat el, még akkor is ott van az a láthatatlan hatalom, a melynek érdekében beszél és a melynek nevében intézkedik a miniszterelnök ur. De hiszen csak nem képzeli a miniszterelnök ur, hogy ezt az állapotot a végtelenségig fentarthatja! Valami kibontakozásnak csak kell lenni! Ha a miniszterelnök ur nem tudja a komájas U-éti, szombaton. rónával megértetni a nemzetnek ezt a kívánságát és nem tudja elfogadtatni, mert látjuk, hogy nem tudja elfogadtatni, s másrészt azt is látjuk itt a parlamenti tanácskozásokból, hogy az ellenzék nem enged, nem engedhet ebben a kérdésben • (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor módját kell keresnie a kibontakozásnak. Nem engedhet az ellenzék, mert megszűnt már az a »teljes erővel való ellenállás«, a melyet a miniszterelnök ur ért; ezek az idők már elmultak. 35 esztendő óta »teljes erővel* ellenállott az ellenzék, ugy, hogy 8 vagy 9 szónokot küldött a vitába, s azzal vége volt. De most elérkezett annak ideje, t. miniszterelnök ur, hogy e párt ugy álljon ellent, hogy a nemzetnek abból sikere és eredménye is legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem a magunk érdekében dolgozunk itt, hanem önzetlenül. Beláthatják ezt; be kell látnia a koronának is, hogy ez a párt nem pártczélokért küzd, hanem az országért és a nemzet érdekéért. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem lehet megértetni velünk azt, hogy a mi a nemzet érdeke, miért ne lehetne a korona érdeke is? Hiszen egy erős nemzet csak támasza lehet a koronának. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A nemzetnek a maga sorsa felett önmagának kell intézkednie, és ha azt látja, hogy e katonai terheket, akár a vérbeli áldozatokat, akár az anyagi áldozatokat, nem birja el, akkor nagyon természetesen nem szabad e dolgot erőszakolni. Mert mi érezzük legjobban ezt a terhet. Azok, a kik a magasban vannak, a magas hegyről nem látnak a ködtől a völgybe, hogy ott mi _történik. Azok előtt más világ van, Beőthy Ákos: Nagyon szép! Molnár Jenő: Azok, a kik a kormány polczán vannak, mint a miniszterelnök ur, a kik nem szállnak a nép közé, a kik nem ismerik a nép fájdalmát, sem örömét, a kik soha sem érintkeznek a néppel, ezt nem értik meg. Hiszen azt hiszem, a t. miniszterelnök ur soha életében eleven magyar parasztot nem is látott. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert azt gondolom, Szentgotthárdon nem alföldi magyarok, hanem nemzetiségek vannak. Széll Kálmán miniszterelnök: Azok nagyon tisztességes, jó, derék, magyar emberek. Molnár Jenő : Magyar honpolgárok! Széll Kálmán miniszterelnök: És magyar emberek is! Rátkay László: Akkor ellenzik is a katonai javaslatokat. Széll Kálmán miniszterelnök: Ha németül beszélnek is, — nem mindnyájan, csak egy részük, — azért époly jó magyarok, mint a szentesiek. Beőthy Akós: Felesleges kirohanás! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem felesleges, nem is kirohanás, csak védelmezem azokat, a kiket távollétükben támadnak. , Beőthy Ákos: Nem támadták őket!