Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
26'6. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. 281 Nagyon komikus, vagy, bocsánatot kérek, egy kissé huIvoros hatást tett reám a beszéde végén tett kijelentése, és azt a szatiszfakcziót kell, hogy megadjam magamnak, hogy erre reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur azt követeli a kormánytól, hogy minden, ebben a — barbarus szóval és vulgáris néven — exlex-nek nevezett állapotban kibocsátott rendeletet tegyen le a ház asztalára. Arról vitatkozik a képviselőház most már napok óta, hogy az általam tett jelentést még kinyomatni sem akarja, most pedig azt követeli a kéjyviselő ur, hogy minden rendeletet ide terjeszszek be. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Melyik felfogásnak van igaza ? Melyik gusztus az igazi ? Melyik kívánság az igazi? (Tetszés a jobboldalon.) A képviselő uré vagy Polónyi képviselő uré ? Az-e, a mely velem szemben, mikor kötelesség szer üleg egy értesítést adtam a háznak arról, micsoda módon tartjuk fenn az államháztartás vezetését, még annak a kinyomását sem akarta megengedni, abban prejudicziumot látott, pedig prejudikálni nem akartam, ítéletet hozatni nem akartam, szavazást nem akartam, tárgyalást sem akartam, csak azt akartam, a mit 1898-ban nemine contradicente az obstruáló ellenzék elfogadott, hogy kinyomattassék. Végül ezt sem akartam, de nem azért, a mit Beőthy Ákos képviselő ur egyszer szememre vetett. mintha itt a vezetés hiánya volna. Micsoda vezetés hiánya van a kinyomatás kérdésében ? Az ellenzék felfogásában van a hiba, mert egyszer ezt mondják, máskor azt mondják. Én végre azt is kijelentettem, hogy a kinyomatás felett tessék később határozni. Most meg azt akarják, hogy a rendeleteket terjeszszük a ház elé. Ugy látszik, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én tartom magamat ahhoz, a mit tennem kötelesség; azt^hiszem, ez az igazán és egyedül helyes felfogás. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nessi Pál: Szavaim félreértése czimén kérek szót. A miniszterelnök ur ismételten figyelmeztet minket, hogy az ily kérdéseket interpelláczió alakjában hozzuk a ház elé. Hogy azonban mi nem az interpelláczióhoz folyamodunk, ennek egyszerű oka az, hogy minisztertársai nem teljesitik kötelességüket ugy, minta miniszterelnök ur maga. Ha minden minisztertársa ugy teljesítené kötelességét, mint a miniszterelnök ur, akkor e joggal gyakrabban élhetnénk; de mikor vannak három-négy hónap óta válaszolatlan interpellácziók, akkor semmi értelme sincs annak, hogy ilyen imminens, sürgős dologban, hol a gyors intézkedés szükségét látjuk fenforogni, az interpelláczió jogával éljünk. Ezért hozzuk a kérdéseket ilyen alakban a ház elé. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A mi a másik kérdést illeti, hogy az önkéntesen befizetett adót sincs joguk elfogadni: erre nézve kérem a t. miniszterelnök urat, mutasson csak egy tételes törvényt is, melynek alapján KÉPVB. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. joga van az önkéntesen befizetett adót elfogadni, s akkor meghajtom érvelése előtt, de addig nem. Az indemnitásról szóló törvényben is benne van, hogy ezek az adók és illetékek megajánltatnak és megszavaztatnak; tehát csak akkor van joga a kormánynak beszedni ezen adókat és illetékeket, ha azok megajánltattak és megszavaztattak, addig, mig ez meg nem történik, senkinek ez országban nincs joga adót vagy illetéket beszedni. A mi azt a harmadik kérdést illeti, hogy én kértem, hogy a ház asztalára tétessenek le a rendeletek: ezt először is nem Polónyi Géza, hanem a magam nevében tettem. Polónyi Gézának lebet felfogása más, az én felfogásom is lehet más. Széll Kálmán miniszterelnök: Az ellenzék osztotta, hiszen vitatja. Nessi Pál: Mi itt független emberek vagyunk, a kik önállóan gondolkozunk. Hisz az a különbség a t. túloldal és a mi pártunk közt, hogy mi mind függetlenül és önállóan gondolkozunk, (Ellenmondás jobbfelöl.) és nem rendeljük alá véleményünket, csak nagy elvi kérdésekben, a többség véleményének. Széll Kálmán miniszterelnök: Tényleg mégis alárendelték, mert vitatják napokon át. Nessi Pál: A másik az, hogy r nagy különbség van a két rendelet között. Én t. i. eló'rebocsátottam azt, hogy az én álláspontom szerint a miniszterelnök urnak a kormányzásra már jogosultsága nincs, mert nincs felhatalmazása és kértem, hogy vonja le belőle a konzekvencziát, a mely abban áll, hogy mondjon le . . . (Derültség jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék megkérdezni a házat! Nessi Pál: . . . mert^ nincs felhatalmazása a további kormányzásra. Én csak azért kértem a rendeleteket letenni a ház asztalára, hogy mi ellenőrzési jogunkkal annál jobban élhessünk. Ezen kérelmemhez most is ragaszkodom, mert ez szükséges, különben mindenféle rendeletek kimehetnek, melyekről tudomást nem szerezhetünk és igy a kormányzást nem ellenőrizhetjük. Ezt akartam csak a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Következik a miniszterelnök határozati javaslatának tárgyalása a közösügyi költségekhez való hozzájárulási arány megállapítása czéljából országos bizottság kiküldése iránt. Rátkay László jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. ház! A miniszterelnök ur beterjesztett egy határozati javaslatot, a melyben azt kéri, hogy válaszszuk meg a quótadeputácziót és ezt azzal indokolja, hogy csakis a törvény végrehajtását kéri ezzel. T. ház! Még a magánéletben is, ha két szerződő fél áll szemben egymással, az egyik fél csak ugy kérheti a másiktól a szerződés teljesítését, ha maga is teljesiti azt. Mi alapon kéri azonban a t. miniszterelnök ur, hogy járuljunk 36
