Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

282 266. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. hozzá a törvény végrehajtásához, mikor ő maga nem tesz eleget a törvénynek, mikor ő megengedte magának azt, hogy törvényen kMüli állapotba menjünk bele ? Nincs a világon parlament, a hol olyan helyzet állhatna elő, mint nálunk, hogy a kormány még akkor is megmarad helyén, mikor a kormányzásra szükséges eszközök hiányzanak. Nem tudom tehát, hogy mi lenne akkor az a kérdés nálunk, a mely kabinet-kérdéssé válhat. Ugy tudom, hogy Francziaországban a legkisebb kérdésnél, ha például napirend-javaslatát nem fogadják el a kormánynak, már levonják a konzekvencziát. Nálunk még akkor is megmarad a kormány, ha nincsenek meg a kormányzásra szükséges eszközök, mert arra hMatkozik, hogy a király bizalmából állja meg a helyét. A miniszterelnök ur eddigi, az ex-lex előtti működésével bebizonyította ugyan az országnak, hogy lett volna képessége arra, hogy szanálja a közállapotokat, ellenben mélyen csalódtunk benne, mert ő, a ki annak idején ellenállott annak az ex-lex-állapotnak és a Bánffy-féle bukás alkalmából ő vezette ki az országot az ex-lex-állapotból, most elfogadja azt és mint Bánffy követője most ugyanazt követi el, a mit akkor annyiszor és oly élénken kárhoztatott. (Egy hang balfelöl: Makacsaikul!) Pedig a helyzet nem egyforma, mert Bánffy helyzete sokkal nehezebb volt, mint a miniszterelnök uré, A miniszterelnök ur már hónapokkal ezelőtt tudta ezt a helyzetet, előreláthatta azt, mig Bánffy meg volt lepve ezen helyzettel, mert Bánffy ellen végletekig menő személyes harczot folytattunk, tehát politikai okai nem voltak arra vonatkozólag, hogy az ex-lexbe kelljen mennie, mig a miniszterelnök ur deczember óta tudja a helyzetet, hiszen deczember 14-én már az ellenzéktől függött a helyzet; mert ha az ellenzék akkor ellenáll az indemnitásnak, a mai helyzet már akkor előállott volna. Széll Kálmán miniszterelnök: Tehát az ellenzék parancsol! Ezt pedig nem lehet elfogadni sohasem! Tessék csak Szentes városában megkérdezni az embereket, hogy ebbe belenyugosznak-e ? Molnár Jenő: Ott máskép beszélnek! Széll Kálmán miniszterelnök: ügy-e, ott a kisebbség belenyugszik a többség akaratába? Molnár Jenő: Ott nem kell csűrni-csavarni, sem formulákat csinálni, mert ott egyenesen járnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Most önök akarnak formulát csinálni, de nem tudnak! Molnár Jenő; Azt mondta a miniszterelnök ur tegnap, hogy teljesen megengedhető, hogy az ellenzék teljes erővel küzdjön, de ne vigye a harczot annyira, hogy az országot ex-lex-állapotba kergesse. Méltóztassék csak visszaemlékezni, hogy az indemnitási törvényt csak 14 nappal ezelőtt terjesztette a ház elé. Hát hogy képzeli a miniszterelnök ur a teljes erőkifejtést? Talán ugy, hogy heten-nyolczan álljunk fel és aztán 30-án jelentsük ki, hogy tovább nem harczolunk? Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen nem azért, hanem a katonai törvényekért harczolnak már négy hónapja. Nessi Pál: Azért harczolunk négy esztendeig is! Molnár Jenő: A teljes erőt mi ugy értjük, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználunk olyan törvény ellen, a melyet az országra nézve üdvösnek nem tartunk és nem fogjuk megkérdezni a kormánytól, hogy meddig harczoljunk, mert bizony a t. túloldal akár mindjárt is hajlandó volna szavazni. Mit akarnak most megválasztani ? A quótadeputácziót, a mely eddig sohasem teljesítette kötelességét, mert kötelessége az lett volna, hogy az országgyűlés elé terjeszsze a kormány utján megállapodásait. 0 Felsége akkor dönt, ha a quóta-deputáczió és a két országgyűlés megállapodásra nem tud jutni. A múltkor a t. miniszterelnök ur maga bevallotta, hogy a quótadeputáczió egyik kötelességének nem felelt meg, mert a két országgyűlés megállapodásait, vagy meg nem egyezését nem tudta konstatálni. Széll Kálmán miniszterelnök: A quótadeputácziónak ahhoz semmi köze! Molnár Jenő: Ide kell, hogy terjeszsze jelentését a kormány közvetítésével az országgyűlés elé! Széll Kálmán miniszterelnök: Az megtörtént! Molnár Jenő: Ezen az alapon döntött a király! Széll Kálmán miniszterelnök: A quótadeputáczió jelentéseit itt kell szankczionálni, hiszen ez egészen más dolog! Molnár Jenő: Tárgyalni és konstatálni kell azt, hogy nem tudtak megállapodásra jutni. Mit is mondott a miniszterelnök ur tavaly (olvassa) : »Ekkor történt az, hogy az osztrákok lényegesen közeledtek, ugy, hogy a spáczium már nem volt nagy, és mikor a spáczium nem volt nagy, a magyar bizottság, azt a nagy czélt tekintve, hogy a maga részéről is közrehasson arra, hogy ha a két parlament nem, legalább is a két bizottság egyezzék meg egymással, a mi nagy dolog.« Széll Kálmán miniszterelnök: Nohát! Molnár Jenő : Be tetszett tehát ezzel ismerni, hogy a két parlament nem foglalkozott a dologgal ! Széll Kálmán miniszterelnök : Ezt mondom én is, de önök az ellenkezőt állítják. Molnár Jenő: A t. miniszterelnök ur meg akarja velünk ezt a quóta-bizottságot választatni és nem nézi a mai helyzetet, mert tulajdonképen ma a helyzet nem az, a mi tavaly volt, a mikor ezt előterjesztette. Azt mondta a miniszterelnök, hogy tavaly vita nélkül fogadtuk el a quóta-bizottság megválasztására vonatkozó előterjesztést. Csakhogy ne felejtse el a t. mi-