Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
280 266. országos ülés Í903 május 9-én, szombaton. tó'ségü rendelet kiadása alkalmával a rendeletek egy példányát tegye a ház asztalára, hogy ellenőrzési jogunkat fokozottabb mértékben gyakorolhassuk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ehhez jogot ad nekünk a törvény és ezt kötelességünkké teszi az a felelőség, a melylyel tartozunk választóinknak és tartozunk az országnak abban a tekintetben, hogy a törvények végrehajtását ellenőrizzük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalodalon.) Csak ezt akartam előterjeszteni, különben elvárom a t, pénzügyminiszter úrtól, hogy mihamarább intézkedni fog az iránt, hogy a közönség felvilágosittassék és hogy a rendelet, a mely törvénytelen, a ház asztalára letétessék, hogy ekkép hozzászólhassunk és ellenőrző jogunkat gyakorolhassuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Már több izben voltam bátor kifejteni a t, képviselőház előtt, és, azt hiszem, indokoltan, hogy mennyire helytelen dolognak tartom, ha közérdekű kérdésekben nem interpelláczió alakjában szólalnak fel a t. képviselő urak, hanem napirend előtt hoznak ide oly kérdéseket, a melyekre nézve az interpelláczió ugy formáját, mint érdemét tekintve, az egyedüli helyes eszköz, (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) a melylyel értesítést, vagy felvilágosítást kívánhat valamely ügyben a képviselő. Természetes ez azért, mert először is az a miniszter, a kinek a felszólalás szól, nem tudhatja előre, hogy napirend előtt az ő reszortjába tartozó kérdés kerül szóba, és nem jön el, mig ha interpelláczió történik valamely sürgős kérdésben, esetleg azonnal válaszolhat a miniszter. Másodszor pedig az ilyen kérdések nem lehetnek helyesen a napirend előtt való megbeszélés tárgyai, hanem interpelláczió alakjában tárgyalhatók a leghelyesebben. A mikor a házszabályokat megcsináltuk, annak idején, régen, emlékszem, részt vettem én is benne, — mint akkoriban körülbelül mindenben, — akkoriban a napirend előtti felszólalás azért vétetett be, mert lehetnek dolgok, a melyek interpelláczió keretébe nem foglalhatók és a melyek a napirend előtt hozhatók szóba alkalmas módon. De mindaz, a mi interpelláczióba foglalható, az a napirend előtti felszólalás keretébe nem tartozik. Ezzel most csak azt akarom bizonyítani, hogy nem helyeslem azt az eljárást, a melyet a t. képviselő urak szisztematicze régóta követnek. Mert más az, ha valami sürgős, nem épen napirenden lévő dolog miatt akarnak felszólalni. Arra áll a napirend előtti felszólalás helyessége. Nessi Pál: Uögtönös intézkedést kívánunk! Széll Kálmán miniszterelnök: Az ilyent interpelláczió alakjában helyes előterjeszteni. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Azok a képviselő urak, a kik ma beírták a könyvbe interpelláczióikat, a melyeknek jegyzékét felolvasni hallottuk, épugy közérdekű kérdésekben, sőt esetleg fontosabb és sürgősebb ügyekben szólalnak ma fel, mint a t, képviselő ur. Nessi Pál: De ha nem válaszolnak! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tartozom válaszolni a napirendelőtti felszólalásra. Csak előzékenységből felelek, mert ez nem interpelláczió ; nem is tartozom válaszolni. Ez nem is válasz, csak felszólalás. Nessi Pál: Nem azt mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: A mi a t. képviselő urnak a dolog érdemére tartozó nyilatkozatát illeti, arra vonatkozólag legyen szabad a t. pénzügyminiszter ur távollétében is kijelentenem, hogy a t. képviselő ur téved, ha azt hiszi, hogy az a rendelet, a melynek kibocsátásáról szólt, adóbeszedés vagy adóbehajtás természetével bir. Igenis adót végrehajtás utján nem szedünk, de sehol a világon nincs az megírva, hogy az adókMetési előmunkálatokat ne lehessen folytatni. Hiszen a törvények azért, hogy nincs budget, nem vesztik el érvényüket. Itt van a különbség a t. képviselő ur felfogása és az én felfogásom között, pedig, azt hiszem, az én felfogásom a helyes, a t. képviselő ur felfogása pedig téves, mert a törvények nem szünetelnek. Semmiféle törvény sem szünetel, nem szünetel a büntető-törvénykönyv sem . . , Nessi Pál: Nem is mondtam ! Széll Kálmán miniszterelnök: Az adótörvények sem szünetelnek, csak a meg nem szavazott adót. a ki nem vetett adót nem lehet végrehajtás utján beszedni. De az adókMetési munkálatokat lehet teljesíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) A rendelet tehát egészen törvényes, és a jelentésemben is megmondtam, hogy az adótörvények fenmaradnak, de végrehajtás utján nem fogunk adót szedni; de ha valaki önként akar adót fizetni, hogy azt ne lehessen elfogadni, az olyan áMspont, melyben egy szemernyi igazság sincs. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez csak olyan állítás, mint a másik kettő, melyet a képviselő ur tett. Azt mondja a képviselő ur, hogy Kossuth Ferencz tegnap kifejtette, hogy az ő álláspontjuk az egyedül legális. Kossuth Ferencz képviselő ur nem azt mondta, hogy az ő álláspontja egyedül legális, hanem csak azt mondta, hogy felfogásuk a törvényekben gyökerezik. De a képviselő ur tovább megy és azt mondja, hogy az ő álláspontjuk az egyedül legális. Hogyan lehet ezt állítani, mikor a kisebbség erőszakkal nem engedi, hogy a képviselőház határozzon, vagyis, hogy az országgyűlés törvényesen döntsön az indemnitás felett, a mi nemcsak joga, de kötelessége? Tehát épen megfordítva áll: a kisebbség álláspontja nem legális. A képviselő ur felfogását nem irigylem. (Helyeslés a jobboldalon.)
