Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

274 265. országos ülés 1903 május 8-án, pénteken. hogy a közigazgatósági hatóság keze vele szemben meg legyen kötve. B bajon az uj honossági törvénynyel lehetne segíteni olykép, hogy kimondatnék ott, hogy idegen zsidó magyarországi hitfel ékezetbe be nem léphet.« T. ház! Ezt nem én mondom, csak szóvá teszem itt a házban azt, a mit mások mondtak, mert ebből beigazolást nyert azon állitásom, melynek a parlamentben többször kifejezést adtam, s melyet velem szemben a sajtó mindig tagadásba vett, azt állítván, hogy ezt antiszemitizmusból teszem, és ezért veszem gyanúba a felvidéki rabbinusokat, hogy ők a bevándorlást közvetítik. Pedig feltétlenül áll az, a mit mondtam, hogy ezen rabbinusok a bevándorlás nyerészkedő ügynökei. Miként emiitettem, ugy Romániából mint Oroszországból és Galicziából jönnek be nagy számmal a zsidók, és pedig azért, mert ott nem a legjobb bánásmódban részesülnek. így, t. ház, legközelebb a Reichsrathban egy indítványt nyújtott be egy képviselő, a mely indítvány a következőleg szól (olvassa): »Herczog indítványa a zsidó népfajhoz tartozók közjogi állásáról a Reichsrathban képviselt királyságok és tartományokban. Az indítvány egyebek között javasolja, hogy zsidó származású egyének az osztrák állampolgárságot semmi körülmények közt el ne érhessék, és a kik annak birtokába vannak, azt elveszítsék, hogy zsidót fegyveres szolgálatra ne bocsássanak, hogy ellenben minden zsidó 20-ik évétől haláláig tiszta jövedelmének 5 százalékát hadmentességi dijként befizetni tartozzék. A zsidóknak a tartózkodást csak nagyobb városokban és külön kijelölt városrészekben engedjék meg. Ingatlanokat a ghetton belül szerezhessenek, s külön zsidó iskolákat látogathassanak és tiltassanak el a birói hMatal és az orvosi hMatás valamint az ügyvédség gyakorlatától és nyomtatványok kiadásától, úgyszintén a munkatársi teendőktől. Minthogy ez az indítvány nincs a kellő számú aláírással ellátva az elnök fölveti a kérdést az indítvány támogatása iránt. Az indítványt kellőleg támogatták.« Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezen minden emberi jogot és szabadságot sértő indítványt ott egyáltalában elfogadni nem fogják, hanem mindenesetre egy oly jelenség, a melynek ott az osztrák tartományokban bizonyos közvéleménye van és alkalmas a zsidóság szempontjából arra nézve, hogy egy olyan államból, a hol őket barátságosan nem látják és fogadják, sőt velük szemben még oly lépésre is reászánják magukat, hogy ilyen indítványokat terjeszszenek elő, mint az általam emiitett és a hogy egy ilyen államból a zsidóság átteszi a tartózkodási helyét hozzánk, különösen a zsidóságnak alsóbb rétege, a mi által a pauperizmus nagyon is emelkedni fog, pedig nálunk a szegénység már is oly nagy mérvű, hogy azt senki által megosztani nem akarhatjuk. (Igaz! Ugy van ! a néppárton.) Ezek, t. ház, olyan dolgok, a melyek képviselői állásomból kifolyólag kötelességemmé teszik, hogy a t. miniszterelnök ur figyelmét ezekre felhívjam és ezekből folyólag az igen t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézem (olvassa): Interpelláczíó a belügyminiszter úrhoz. 1. Mi gátolta a belügyi kormányzatot abban, hogy a kMándorlásról, és a külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról szóló szentesitett törvények mindezideig életbeléptetve nem lettek ? 2. Szándékozik-e ezen törvények életbeléptetése iránt szükséges intézkedéseket sürgősen megtenni ? 3. Mit tett vagy szándékozik tenni, esetleg a törvényhozásnak teendő előterjesztések utján, a kMándorlás bajainak megszüntetésére ? Ajánlom interpellácziómat az igen t. belügyminiszter ur figyelmébe. (Helyeslés a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur interpellácziójára leszek szerencsés azonnal válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a t. képviselő ur egy felfedezéssel állt elő, amelynek, megvallom, semmi ] nyomát sem találtam magamra nézve. Azt mondja tudniillik, hogy a most folyó viták alatt a miniszterek reáérnek dolgozni, mert őket a parlament el nem foglalja. (Ménk derültség.) Nohát, t. képviselőház, erre a felfedezésre a képviselő ur csakugyan pátenst kérhet, de én nem adok neki, (Elénk derültség.) mert azt valóban nem mondhatnám el a magam részéről, hogy a t. háznak a mostani tárgyalási metódusa nekem valami sok szabad és üres órát hagyna. (Derültség a jobboldalon.) A belügyminiszter, a ki véletlenül én vagyok, az hajtja végre ezeket a törvényeket, a mint a képviselő ur tudja. De azt már azután, hogy ő sürgetési okul hozza fel, hogy én most többet érek rá, mint azelőtt, ezt, engedelmet kérek, a magam részéről nem értem. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De én annak daczára, hogy nem adnak a t. képviselő urak több órát, mint azelőtt, nem mulasztom el megtenni, a mit belügyminiszteri minőségemben teljesíteni kötelességem. Hát igenis serényen folyik a munka a belügyminisztériumban ezen törvényjavaslatok végrehajtása ügyében. Hiszen nem olyan nagyon régen jöttek létre ezek a törvények, a mint méltóztatnak tudni. Én azonnal hozzáfogtam az utasításoknak, a melyek szükségesek, a kidolgozásához. A törvények tárgyalása alkalmával szerencsés voltam kifejteni, hogy a négy törvény : a kMándorlási, a bevándorlási, az I határrendőrségi és az útlevéltörvények — | mert hisz az ötödik, a három uj csendőrj kerület felállításáról szóló törvény mellékes — mondom, ez a négy törvény szervesen össze-