Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

265. országos ülés 1903 május 8-án, pénteken. 275 függ, ezt a négy törvényt egyidejűleg szándékozom életbe léptetni. Hiszen az egyik törvény utolsó szakasza ugy szól, hogy a törvény életbeléptetésének idejét a törvényhozás a minisztériumra bizza. Hát reám van bizva, nekem pedig a négy törvény együttes életbeléptetése igen sok munkát ad. Hiszen a képviselő urak emlékeznek rá, hogy a törvény nem egy szakaszában az mondatik, hogy erre vagy arra vonatkozólag a miniszter fog intézkedni. Az az intézkedés pedig nem abból áll ám csak, hogy én utasítom a közegeket, hogy ezen törvényt végrehajtsák, hanem meg kell magyarázni, a törvényben adott felhatalmazás alapján kiadott, törvényt kiegészitő rendeletekkel kell kisérni, azokat az ügyeket, a melyek reám vannak bizva, ki kell dolgozni és rendeletekben kell szabályozni. Például csak egy törvénynek a rendeletei itt vannak a kezemben, ha a t. képviselő ur meg akarja nézni, szívesen szolgálok vele, ilyen terjedelmes a többi is. A kMándorlási kérdést nekem szabályoznom kell bizonyos vállalati utón, szabályoznom kell hajózási vállalati utón és igen alapvető intézkedéseket kell tennem egyébként is. Azt legyen szMes tudomásul venni a képviselő ur, hogy az egész végrehajtási proczesszus folyik, én azt megindítottam, az megy a maga utján; és azon leszek, hogy minél hamarabb be legyenek fejezve azok az előmunkálatok, a melyeket a törvények életbeléptetése szükségessé tesz. Addig is adminisztratív utón igyekszem és fogok igyekezni tenni abban az irányban, a melyre figyelmemet szMes volt felhívni, azon nagyszámú, mondjuk sajnálatosan nagyszámú kMándorlókra nézve, de a mit tehetek a magam részéről ebben a tekintetben, ez csak az, hogy addig is ellenőrzést gyakorlok ugy a bevándorlási, mint a kMándorlási kérdésekben, azonban ugy az egyik, mint a másik kérdésben radikális segítség — már t. i. annyira, a mennyire a törvény keretében lehetséges — csak a törvény életbeléptetése által fog nyújtatni, azt pedig én siettetni fogom. Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy akármilyen viták folyjanak itt ebben a házban, azért egy félórával sem késik ezen rendeletek megalkotása és életbeléptetése. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a választ tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Buzáth Ferencz: A miniszterelnök ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy az interpelláló képviselő ur a választ tudomásul vette, kijelentem, hogy a ház tudomásul veszi a választ. (Helyeslés.) Következik Molnár Ákos képviselő ur interpellácziója. (Zaj.) Méltóztassék meghallgatni, a képviselő urnak nagyon sürgős előterjesztése van! Molnár Ákos: T. ház! Nem valami nagy országos horderejű dolog az, a melyről most interpellálok, nagy politikai jelentőséggel sem bir, de mMel interpelláczióm tárgya a belügyi kormányzat hatáskörébe tartozó dolgokat ölel fel és mMel a belügyi kormányzat terén, a mint örömmel elismerem, bizonyos tekintetben puriükácziót tapasztalunk, mindnyájunknak kötelességünk, az ebbe a körbe tartozó adatokkal a belügyminiszter ur ilyen törekvéseit elősegíteni. En Bihar vármegyében, Székelyhidon, a kerületemben tapasztaltam olyan dolgot, a mely Magyarországon, épen a mióta interpellácziómat bejegyeztem, több képviselőtársamtól vett adatok alapján, azt mondhatnám, egész általánossággal bir. A székelyhídi körorvos hMatali kötelességét abszolúte nem teljesiti. Ugyanis Székelyhidon, Bihar vármegyében kanyaró járvány van és magam meggyőződtem róla, hogy a mig a többi hatósági közegek ezen járványból kifolyó kötelességeiknek megfelelni igyekeznek, addig ezt ez a körorvos nem teszi. Kubik Béla: Elég botrányos dolog! Molnár Ákos: Igazán jól mondta Kubik Béla t. képviselőtársam, hogy ez ebben az esetben — egy járvány esetében — valóban botrányos dolog, mert hiszen elsősorban a körorvos lenne hMatva arra, hogy ilyen időben a törvény és szabályrendeletek által előirt kötelezettségeinek eleget tegyen. E helyett, t. ház, — hogy a tényállást röviden előadjam — megtörtént a következő eset, a melynek előadását közvetlen forrásból hallottam. (Halljul! Halljuk! a baloldalon.) Egy nálam dolgozó szegény ácsember, a ki napszámba jár, panasz tárgyává tette, mint a kerület képviselője előtt, hogy egy 19 hónapos gyermeke, a kit csak nagynehezen tudott fölnevelni 19 hónapos koráig — mert hiszen jól tudjuk azt, hogy a szegény embernél ez a legnehezebb időszak, mMel nincs, a ki ekkor a gyermekre vigyázzon, ugyanis minden kenyérkereső munkába megy, hogy kenyeret adhasson az otthonmaradottaknak és e védtelen csecsemőnek — mondom — ez a 19 hónapos gyermek meghalt itt Magyarországon, a müveit czMilizácziő korszakában orvosi segély nélkül. Meghalt pedig nem az apának vagy a szülőknek mulasztása következtében. Tudom, hogy az utóbbi is sok esetben fordul elő . . . Kubik Béla: Elég hiba! Ostorozni is kell! Molnár Ákos: . . . de nekünk le kell számolnunk egyszer ezen orvosi mulasztásokkal, a melyekből kifolyólag - - én megvallom — hogy, bár nem is vagyok híve mindenben az államosításnak, de a körorvosi állás államosítására épen ebből az okból már elérkezettnek tartom az időt. (Helyeslés a baloldalon.) Ha az állategészségügyünket államosítani tudtuk, akkor az orvosi intézmény államosítása is, a mely az emberek életét van hMatva oltalmazni és így nagyon fontos, szintén államosítandó volna, különösen pedig a körorvosi állás, a mire ezúttal is bátor vagyok a törvényhozás figyelmét felhívni. 35*