Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

265. országos ülés 1903 májas 8-án, pénteken. 273 az iratait. A 374 kMándorló közül a legtöbbet a Tencsics-féle ügynökségnek sikerült elcsábitani«. Itt van egy másik hir. (olvassa): »A gróf Andrássy-féle vasbányákat és olvasztó-gyárakat egytöl-egyig a »Rima-murány - salgó - tarjáni vasmürész vény társaság« vette meg«. Itt azt írja ezen közleményben, hogy olyan óriási mérvben vándorolnak ki onnan, hogy ezen vasgyárak kénytelenek lesznek az üzemet beszüntetni. Annak igazolására, hogy a kMándorlást leginkább ezen ügynökök mozdítják elő, legyen szabad a tegnapi »Budapesti Hirlap« egy rövid közleményét felolvasnom (olvassa): »Csaknem nap-nap után érkeznek hirek a kMándorlás aggasztó mértékben való terjedéséről. Mint Szegedről jelentik, Dél-Magyarországon Perjámos, Lovrin, Kisősz és Nagy-Szent-Miklós községekből sok jómódú, sőt gazdag paraszt kelt útra Amerikába. A kMándorlás oka nem a szegénység, hanem a gyors meggazdagodás vágya, a melyet lelketlen izgatók keltettek fel DélMagyarország jómódú és megelégedett népében. Szatmár vármegyében az utóbbi időben alig múlt el nap, hogy 30—40 ember ne hagyta volna el szülőfaluját. Különösen a szatmári járásban nagy a kMándorlás. A csendőrség megállapította, hogy egy tengeri hajósvállalat ügynöke csábitja a népet a kMándorlásra, Hosszas kutatás után tegnapelőtt letartóztatták az ügynököt. Az illető, Ló'w Adolf, beismerte, hogy néhány hét alatt 400 embert szállított ki Amerikába. A rendőrség az ügynököt 600 korona pénzbüntetésre és kéthónapi börtönre itélte.« Itt van, t. ház, még egy hir, a mely arról tesz emlitést, hogy milyen változatos módon használják ki a kMándorlási ügynökök a Felvidék könnyen hMő népét. Polgári ruhába öltöztetik a tótokat, ugy ültetik vonatra, és a nagyobb állomások mellett gyalog mennek el, hogy a csendőrök figyelmét elvonják magukról. A német határon átadják a kMándorlókat a hajóstársaság ügynökének s rögtön visszatérnek ujabb szállítmányért. Egy hónap alatt kétszer is megteszik az utat oda-vissza. Az ügynökök minden kMándorlóért 120 koronát kapnak. Mindezekből az tűnik ki, hogy a kMándorlás most már igazán a legveszedelmesebb jelleget öltötte, mert eddig csak azok vándoroltak ki, a kik itt a mindennapi kenyeret megkeresni nem képesek, ma azonban a kMándorlás olyanokra is átterjedt, a kik vagyonnal birnak s igy biztosítva van, hogy itthon is tisztességesen megélhetnek. Elnök: Csendet kérek, méltóztassanak az interpellácziót meghallgatni. Buzáth Ferencz: Most már ezek is eltávoznak. Miként ezekből a közleményekből is kitűnik, az leginkább az oka. hogy ezek a kMándorlási ügynökök nagymérvű tevékenységet fejtenek ki. Kötelességemnek tartottam ezen körülKÉP\'H. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. menyekre a t. miniszterelnök ur figyelmét felhívni. Ha már e tárgyban interpellálok, a bevándorlási ügyet is szóvá teszem. A mily mértékben emelkedik a kMándorlás, t. ház, olyan mértékben emelkedik a bevándorlás is. Magánértesülóseim szerint Galicziából, Oroszországból és Komániából oly nagymérvű a bevándorlás, minőt eddig egyáltalában tapasztalni nem lehetett, sőt Mármarosmegyéből arról értesítenek engemet, hogy a bevándorlás, mely leginkább a Beszkideken át és a vereczkei szoroson történik, már Mármaros felső részében a hegyeken keresztül törve számosan becsempészik magukat. Ennek az a magyarázata, hogy törvényeinket megtudták a szomszéd államok zsidó polgárai, és mMel nagyon jól tudják, hogy azokban a bevándorlás és a Magyarországon való letelepedés bizonyos feltételekhez van kötve, ezért különösen a zsidónép alsó rétegei sietnek most már bejönni, ugy hogy a törvény életbeléptetése alkalmával ők már letelepedve legyenek. Miután a törvény ugy lett megalkotva, hogy visszaható ereje nincs, t. há.z, a felvidéki ortodox rabbinusok azok, kik a kMándorlást közvetítik, mert ezen rabbinusoknak ez egyik fő jövedelmi forrását képezi. E felfogásomnak már kifejezést is adtam, és nagyon örvendek, hogy nemrégiben Pestmegye közigazgatási bizottsági ülésén Beniczky főispán ur azt megerősítette, midőn a következő jelentést terjesztette elő, melyet fel fogok olvasni, ha szívesek lesznek meghallgatni. (Ralijuk! Halljuk! Olvassa): »Módositandónak találjuk a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1191/1888. számú rendeletét, és a zsidók hitközségi ügyeit egységes irányban kívánnánk szabályozni. Nincsenek ugyanis a közigazgatási hatóságok elé utalt ügyek között ez idő szerint bizonytalanabb határok között mozgó ügyek, mint ezek, a hol az érdekeltek különösen az illetékesség kérdésében majd arra hMatkoznak, hogy ők orthodoxok, majd meg azt állítják, hogy ők kongresszusi alapon vagy statusquo ante alapon állanak, esetleg neológok és mindegyike tiltakozik a közigazgatási hatóságok illetékessége ellen és a hatóságok az időközben elszórtan kibocsátott miniszteri rendelkezések halmazában alig, vagy egyáltalán nem képesek a helyes utat megtalálni. Általában az orthodoxok szervezkedését szabályozni kellene, mert a hol ezek szervezkedve vannak, ott van egyidejűleg gyűjtőpontja az idegen nemzetiségű lengyel zsidóknak. Ezek a támpontjai annak, hogy a bevándorolt zsidó rögtön kap foglalkozást, üzletet, existencziát és itt hazátlanul az idegen nemzetiségek külön állását istápolva, él és boldogul. Ma az idegen zsidó bejön és állítólag elmegy a hitfelekezeti irodába s ott, hogy a hatóságnál meg tudja mondani miből él, a hitfelekezet összead pro forma bizonyos pénzösszeget, és azt mutatja ki az idegen zsidó megélhetési alapjául, csak azért, 35