Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

2(55. országos ülés 1903 alkalmazása, semmi egyéb. Ilyen sajnos eseteket látott előre a törvény, mint utolsó végmegoldást, ha t. i. nem tud megegyezni a két országgyűlés. Sajnos, hogy nem tudtak sohasem megegyezni az ottani, éveken át fennállott sajnos parlamenti viszonyok miatt, most talán kettőnké miatt, mert a quótabizottságok jelentésének tárgyalása lehetetlen volt. Ne tessék elfelejteni, hogy ezen quótának, habár nem legális, bizonyos pszichologikus és benső összeköttetése fennáll a kiegyezéssel. Tudná-e azt nekem bárki javasolni a túloldalról, hogy én azt proponáljam a háznak, vagy azt az álláspontot foglaljam el, hogy mi ma már állapítsuk meg 10 évre a magasabb quótát, a nélkül, hogy a gazdasági kérdés és az összes többi kérdések, a melyek nekünk jók, financziális és gazdasági hasznokat hoznak, meg ne legyenek állapítva és ne legyenek rendezve? Azt nem tudnák tanácsolni, nohát pedig, ha nem tanácsolhatnák, akkor, engedelmet kéi-ek, ne vessék szemünkre, hogy mi az ország érdekében, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) az ország jól felfogott financziális és gazdasági érdekében, annak érdekében, hogy tulterheltetést — mert ez esetben az lenne — vagyis egyoldalú terhelést nem engedhetünk meg, nem forszíroztuk a múlt esztendőben, a mint hogy nem is forszírozhattuk volna, a tények és a tényállások tekintetbevételével; de ma is abban a helyzetben vagyunk, hogy talán nem forszírozzuk, mert a többi kérdéseket mind nem lehet elintézni. (Nagy zaj a szélsi baloldalon.) Vannak néha helyzetek, a melyek kMételes eljárást parancsolnak, vagy vonnak maguk után. Ezekkel számolni kell. Ilyen abnormális és kMételes helyzet az, hogy Ausztria és Magyarország között öt év óta nem jött létre a gazdasági kiegyezés. Ez az oka a quóta-kérdés elhúzódásának és hogy a két országgyűlés nem egyezményileg döntötte el. Azt mondja Eötvös Károly t. képviselő ur, átruházzuk most ezt a jogot is a királyra. Hát nem ruházzuk át, csak kénytelenek vagyunk igénybe venni ezt az expedienst, mert egyszerűen ott van a 21. szakasz ; a t. képviselő ur ugy beszél, mint hogyha az 1867. évi XII. t.-cz. 21-ik szakasza nem exisztálna. íme már most kifejtettem, hogy a 12. szakasz, amely a király döntését mint egyszükségbeli megoldást megállapítja, nem mondja, hogy annak csak egyszer lehet megtörténnie, nem is mondhatja; sajnos, hogy ennyiszer megtörtént, annak esetét alkalmazzuk, egyebet semmit. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Döntsön most is a király, vonja vissza a katonai javaslatokat. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Az elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy semmit sem elleneznek ők, csak egyet: a katonai kérdést. És erre nézve most, miután eszembe jut, vissza kell térnem még arra, mert azonos, a mit Kossuth május 8-án, pénteken. 263 Ferencz t. képviselő ur is mondott. Egyszerűen 1 azt mondja: Ellenezzük mi a nemzeti akaratot és ellene szegezzük a mi akaratunkat. Engedelmet kérek, önöknek tetszett (Nagy zaj és ellentmondás a szélsöbaloldalon.) az önök akaratát elnevezni és dekretálni nemzeti akaratnak. Ez tévedés és üres hMalkodás, ezt én el nem ismerem, mert a nemzet akarata másutt nem nyilvánul törvényes és alkotmányos fogalmak szerint, mint itt a képviselőházban. (Élénk tetszés a jobboldalon. Nagy zaj és ellentmondás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Az önök akarata nem a nemzet akarata, az a nemzeti kisebbség akarata. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloloalon: Nem kérdezték meg a nemzetet! Halljuk! Halljuk! jobbról.) Önök, egyszerűen megfordítom, a mi akaratunkkal szemben, a mely forma szerint, törvény szerint, jog szerint, alkotmány szerint a nemzet akarata, a nem-akarást akarják ellene helyezni és nem akarnak valamit, azért, mert önök nem akarnak valamit. . , (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Miért nem kérdezték meg a nemzetet? Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl.). ...az előtt mi meg nem hajolhatunk, mert a nemakarásnak az önök részéről csak az a jogi következése lehet, hogy ellenezzék önöktől telhető módon igenis azt, a mit mi jogszerűen akarunk, de meg nem akaszthatják jogosan és törvényesen a nemzeti akarat megnyilvánulását: azt, hogy a képviselőház a megnyilatkozó többségével határozzon végre. Kubik Béla: Eltitkolták a nemzet előtt annak idején! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Hogy tovább germanizáljanak! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök : Azt mondja Eötvös Károly t. képviselő ur is, hogy addig, a míg . . . (Folytonos zaj a szélsöbalolaalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Pozsgay Miklós: Félrevezetik a nemzetet ! (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök ismételten csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . addig, a mig a nemzeti hadsereget, nemzeti alapokon meg nem alkotjuk, addig önök egy ujonczot sem adnak. Engedelmet kérek, ne játszszunk a szavakkal. A nemzeti hadseregnek nemzeti alapokon való megalkotása a különálló magyar hadsereg felállítását jelenti; ez, a mint ezt április 30-án bővebben kifejtettem, — az 1867 : XII. törvényczikkben nincsen benn; a kik megalkották, nem így értették, ezt bőven kifejtettem, erre nem fogok visszatérni; kifejtettem a jogtörténelem alapján, kifejtettem az 1867 : XII., 1867: IX. törvényekből, közjogi tételekből, törvényeinkből,- Andrássynak, Deáknak beszédeiből, hogy az 1867.: XII. törvényczikk 11. §-a az önálló, külön magyar hadsereget nem ismeri. Magának Kossuth Lajosnak is 1848-ban tett (Kitörő nagy zaj, ellentmondás