Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

264 265. országos ütés 1903 és felkiáltások a ssélsöbaloldalon : No már ilyet!) és Deák Ferencznek 1848-iki kijelentéseiből bizonyítottam az 1848-iki törvényekből, hogy már akkor is nyomai vannak annak, hogy a közösügyek bizonyos nemét elismerték. (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon.) Azon közösügyek jöttek 1867-ben és az 1867-iki alkotásokban kifejezésre és nyertek megoldást. A hadsereg kérdése is ekképen lett szabályozva. Áz egész hadsereget, a melynek kiegészítő része (Folytonos zaj a szélsöbálóldálon.) a magyar hadsereg, de a mely nem lehet nemzeti alapokon álló külön hadsereg, állapította meg az 1867-iki törvény a közös védelem szervéül. Mindezt kifejtettem bőven. Ha önök azt mondják . . . Kubik Béla: Ez a cziniznms! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . hogy a mig a nemzeti alapokon álló önálló külön magyar hadsereget meg nem csináljuk, nem szavaznak meg ujonczot: akkor ne hMatkozzék Eötvös Károly igen t. képviselőtársam élő törvényre, ne mondja, hogy azt az 1867: XII. t.-czikket nem hajtjuk végre, vagy hogy rosszul hajtjuk végre, mert ez nem áll; önök mást akarnak. Olyat, a mi abban a törvényben nincs benne. Ezzel a kívánsággal önök a törvény teréről lelépnek, annak keretein tulmennek. És ha ezt állítják feltételül és ha ehhez ragaszkodnak, ezzel azt dekretálják, hogy mig összes törvényeinket fel nem forgatjuk, mindaddig megakasztanak mindent: hát ez igen végzetes elhatározás, talán meg se gondolták, hogy ez hova sodorja önöket. És ne mondják azt, hogy nem akasztják meg a többi dolgokat. Igenis mind megakasztják. Mindent megakasztanak. A kormány azt tartja, hogy az ország érdekében áll és szükséges az előterjesztett ujonczlétszám megszavazása és azt mondjuk, hogy a mint ez meg van szavazva, a mit előterjesztettünk teljes jogunknál fogva, azon sorrend szerint, a mint szükségesnek és jónak láttuk, ezen törvény után jön a tisztviselők fizetésének rendezése, az inveszticziók és a többi törvényjavaslatok. (TJgy van! Ugy van! Élénk helyeslés jobbról.) Már most, ha önök azt a törvényt, amelynek sorrendben meg kell előzni a többit, megtagadják és megakasztják, akkor ne mondják, hogy a többit nem akasztják meg. (TJgy van! Ugy van! jobbról.) Mert ezáltal a többit is megakasztják és azok létrehozatalát lehetetlenné teszik. Nem lehet se tisztviselői íizetésrendezés, se_ inveszticzió. Ez, gondolom, eléggé világos. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbalon.) Kubik Béla: Nem mi szegtük meg! Önök szegték meg! A pénzügyminiszter megígérte, hogy még deczemberben beterjeszti! (Folytonos zaj. Elnök csenget) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja Eötvös Károly t. barátom, hogy ne a nemzet ellen, hanem a nemzet mellett foglaljunk állást. (Igaz ! május 8-án, pénteken. Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát én azt tartom, hogy mi a nemzet mellett foglalunk állást (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és nem a nemzet ellen. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Nem áll az, a mit t. képviselőtársam mond, hogy az 1791-iki nagy regnikoláris deputácziók kiküldéséből egy tanúságot vett ki, a mely az, hogy a jól értelmezett törvény is rossz, hogy ha rosszul lesz alkalmazva és mi most rosszul értelmezzük a törvényt. Hát mi ugy értelmezzük az 1867 : XH-ik törvényt, a mit az meg lett alkotva, betűje és szelleme szerint. Kijelentettem önöknek akkor, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képező hadsereg nem tűnhetik el; megmaradnak a nemzet jogai a hadi szervezet megállapításában, az ujonczállitäsban, az ujonczállitás feltételeinek megállapításában, az elhelyezésben. Ezek a jogai a nemzetnek megmaradnak és ne is tűnjenek el. Hiszen magyar ujonczot csak magyar ezredekbe, magyar csapatokba lehet és szabad beállítani. (Ugy van! Ugy van! jobbról. Zaj a szélsobaloldalon.) Igenis, magyar tiszteket akarunk nevelni, magyar tiszteket kell nevelni, a kik a többi ezredekben szolgálnak, azokat vissza akarjuk hozni, mint azt az 1868-iki leirat mondja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Igenis, mi a törvényt a maga szelleme és betűje szerint értelmezzük. Hát lehet-e azt joggal felhozni, hogy mi a törvényt nem helyesen értelmezzük? Felolvastam egyszer az 1867 : XII. t.-czikk 21-ik szakaszát, a mely a bizottság kiküldését egyenesen kötelességünkké teszi. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondja Eötvös Károly t. képviselőtársam végezetül, hogy ki hát az én Deák Ferenczem? (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Vészi! Bállagi! Zaj. Az elnök csenget. Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Ha hMatkozott egy miniszterelnöknek, valamelyik elődömnek a kijelentésére, — nem én voltam — hogy Andrássy Gyula grófnak könnyű volt annak idején, mert neki megvolt a Deák Eerencze, — nem én mondtam — most a t. képviselő ur hozzám intézi a kérdést, hát most már neki felelek. Hogy ki az én Deák Ferenczem ? Az én Deák Ferenczem az a Deák Ferencz, a kit én meghamisittatlan tradiczióiban és elveiben követek mindig; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) az a Deák Ferencz, kire én mindig hMatkozom, nemcsak akkor, (Folytonos zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk jobbról.) a mikor önöknek tetszik rá hMatkozni, hanem hMatkozom mindig, minden kérdésben az ő felfogására, az ő szellemére, a melyhez hütelen nem voltam soha, ez az én legjobb meggyőződésem, (Elénk helyeslés és tetszés. Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) ezt fogom követni mindig. És hogy ki az én második Deák Ferenczem? Ha önök ezt el nem fogadják az eredetinél, megmondtam a múltkor és e mellett maradok; az én tiszta meggyőződésem és legjobb lelkisme-