Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

262 265. országos ülés 1903 májas 8-án, pénteken. dig rá nem ruházott, nem akarjuk ő Felségének átadni. Ezt a jogot az 1867: XII. törvény ruházta rá a fejedelemre, ezt az arbitrárius hatalmat. Azt mondja a törvény: »Ha a két bizottság nem tud megegyezni, vagy ha megegyeznék is, de a két országgyűlés nem tud megegyezni, akkor ő Felsége dönti el a kérdést.«(FelM(ütások a szélsőbaloldalon: De csak egyszer!) A törvény nem beszél sem rendszerességről, sem kMételről; a törvény azt mondja, hogyha nem tudnak egymással kiegyezni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak egyszer!) akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő Felsége fogja eldönteni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De csak egyszer!) Dehogy csak egyszer, nem jól tudják a törvényt! Az egy év nincsen benne, az egy év az osztrák törvényben van. Méltóztassanak először a törvényt elolvasni, azután megérteni és akkor ellenvetést csinálni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Azt mondja Eötvös t. képviselőtársam, hogy az országgyűléseknek meghallgatása nélkül nem határozhat a király. Ez sincs a törvényben, A törvényben az van, hogy ha nem tud megegyezni a két országgyűlés, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő Felsége fogja eldönteni. Hát az előterjesztett adatok alapján döntött eddig is a Felség, (Zaj a szélsőbaloldalon.) döntött pedig azon előterjesztett adatok alapján, « melyeket a kormány tett, de nem döntött azon számarány ellen, a melyben a két quóta-deputáczió egymással kiegyezett. Tehát nem ugy áll a kérdés, hogy ő Felsége ezt az- arbitrárius jogát gyakorolja valahogy a levegőből, adatok nélkül, alap nélkül; nem, ezt 6 Felsége nem ugyan jogilag, de azzal a Ivorális háttérrel döntötte el, azon szellemben határozott, a mely teremtetett azáltal, hogy a két bizottság megegyezett egymással. (Ellentmondás a szélsőbaloldalon.jEgészen más volt a helyzet 1899 előtt. Akkor kellett dönteni ő Felségének, a minthogy döntött is, a nélkül, hogy a két országgyűlésnek a két regnikoláris deputácziója megegyezett volna. És ha meg nem egyezett volna, 1899-ben szintén nehezebb lett volna a döntés ilyen megegyezés hiányában. 1899 óta pedig azon az alapon dönt, a mely alapon megegyezett a két quótadeputáczió, tehát a két országgyűlésnek emanácziója, küldöttsége. Ugy tartotta jónak, nem máskép, mint a hogy ő Felsége döntött; ő Felsége döntése, a kormányelőterjesztése alapján, nem tért el attól, mint a hogy a két bizottság jónak tartotta és egyetértőleg az országgyűlésnek ajánlotta; e közt pedig óriási különbség van, ne méltóztassék azt elfelejteni. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Azt mondja Eötvös Károly t. barátom: hol volt arra eset, hogy anyagi kérdésben a döntésta királyra bízták?— ezt nem volt szabad tenni eddigi törvényeink szerint. A régi törvények nem ismerték a közösügyeket ilyen értelemben körülírva. Ismerték ugyan a pragmatika szankczióból folyó közösügyeket, de nem ezt J az eljárást köztünk és Ausztria közt. Az 1867: XII. t.-czikk ruházta ezt a jogot ő Felségére. Anyagi kérdést ruházott reá, mert egyenesen azt mondja, hogy ez a kérdés alku utján döntendő el, hogyha pedig a két országgyűlés nem tud megegyezni, akkor a döntést a koronára bizza. Tudja azt t. képviselőtársam, — ha elfeledte volna, emlékezetébe hozom — hogy ezzel a kérdéssel karöltve, nem legális junktim alapján, de a mint egyszer kifejeztem magamat, egy bizonyos benső junktim alapján áll egy másik kérdés, t. i. egy nagy anyagi károsodásunk megszüntetése, az átutalási eljárás. Emlékeztetem a házat, hogy mikor a magyar kormány a maga felelőssége alatt ő Felségének propozicziót tett a quótadöntés tekintetében, tette azt már akkor, mikor Ausztria részéről, igaz, a 14-ik §. alapján, de a maguk alkotmánya szerint, az átutalási eljárás el lett határozva és érvénybe lépett. Négy esztendő óta, a mióta az uj quóta meg van állapítva és mióta a magasabb quótát fizetjük, a mely magasabb quóta pedig a számadatok alapján is egy kis frakta eltéréssel kijött, épugy, mint a régi számadások alapján az előbbi quóta, azóta az átutalási eljárás financziális eredményének birtokában vagyunk és azóta az épugy, mint a quóta, egyenletesen, pari passu életbe van léptetve. (Ügy van! Ugy van! jobb/elöl.) így áll a k Tclés. 0 Felsége nem döntött Magyarország ellen és nem döntött Ausztria ellen, hanem döntött az előterjesztett adatok alapján ebben az anyagi kérdésben azon bizottságok egyetértő véleménye szellemében és az arány szerint, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és döntött ugy, hogy ugyanakkor, mikor Magyarország quótája fel lett emelve 3 százalékkal, — egy kis frakta hiján, mert 2'87 rész erejéig igazolják a magasabb quótát a számadatok — ugyanakkor az átutalási eljárás folytán Magyarországnak az a nagy kára, a mely milliókra ment, megszűnt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondja Eötvös Károly képviselő ur, hogy könny elmüséggtl határos módon kezeljük ezeket a dolgokat. Azt állítom, hogy nem bizonyította be tételét semmMel sem; nem szabad ezt azzal a kifejezéssel illetni, jogosan nem is lehet, a mint a képviselő ur azt jellemezte. Mi egyszerűen a törvény értelmében járunk el. Hát üzelem-e az, hogy az Ausztriában fennállott abnormális helyzet miatt, a melyet annyiszor kigúnyoltak, a melynek megszüntetését annyiszor vetették szemünkre, melynek hasonmását most önök ide átültetik és itt megismétlik, nem lehetett eddig ezen kérdéseket az országgyűlésen létrejött egyezség által elintézni. Ennek folytán a törvény 21-ik §-ában előirt eset állott be, hogy a korona döntéséhez kellett appellálni. Ez nem üzelem, ez nem könnyelmű eljáräB, ez egy; szerűen a törvény betűjének, a törvény szellemének