Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

265. országos ülés 1903 nyának filozófiája, hogy tehát e kiadásokat közösen velük, alkotmányosan állapitjuk meg, mert nekik most már alkotmányuk van. Ha nem lenne, most ÍB a királyMal, a közös fejedelemmel intéznők el. (Ugy van! Ugy van! Tetszés jobbról.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy az 1867-iki alkotást már az is elitéli, hogy nagy ellenségeskedés van közöttünk és Ausztria között, a mi azelőtt nem volt. Ez igen sajátságos állítás. Persze, hogy nem volt 1867 előtt a gazdasági érdekek terén eltérés és néha összeütközés közöttünk és az osztrák népek között, mert rólunk, nélkülünk történt 1867 előtt az intézkedés mindezekben a kérdésekben, és nem mutatkozhatott az, a mi, sajnos, némely helyen kifejlődött. Mutatkozott sajnos félreértés, tévedések, és sokszor szándékos ellentótkeresés alapján is, és talán nem annyira a mi hibánkból, mint sokszor az osztrák közvéleménynek és a sajtó némely, szerencsére kisebb részének hibájából, mely nem egyszer volt elfogult, és azért, fájdalom, az a harmónia, az az egymás megértésére való törekvés, a mi annyira kívánatos, nem mindig állott fenn és nem minden volt e részben ugy, a mint lenni kellene, de remélem, és erre kell törekedni, engem mindig ez a szellem vezetett, hogy helyre fog állni a kölcsönös lojális és méltányos felfogás és igy az a jó egyetértés is, a mely két egymásra utalt, a fejedelem azonossága által válbatlanul összefonott államok és felek között annyira szükséges, mihelyt kölcsönösen, méltányosan egymás iránt a gazdasági kérdésekre nézve kiegyezünk, azokban a kérdésekben, a melyekre nézve a kormányok már megegyeztek. Azt mondja t. képviselőtársam, és ez az utolsó reflexió az ő beszédének ezen részére, mert azután áttérek Eötvös t. képviselőtársam beszédére, és azzal kapcsolatosan fogok még az általa mondott két dologra reflektálni, — ő ellenzi a quótát azért is, mert a 20. §. és a 19. §. értelmében kellene a quótát megállapitani, és nem azon az alapon van megállapítva ma: a törvény tehát megsértetett. Állna az, a mit ő mond, hogyha csak a 19. és a 20. §. szabályozná a quóta kérdését az 1867. törvényczikkben, de ott van a 21. §. is, a mely azt mondja, hogy akkor, a mikor az országgyűlések nem tudnak egymással megegyezni, akkor a korona dönt. Ez a mai állapot. De ma nem ezt a stádiumát vitatom a kérdésnek, most a 19. és 20. §§. alapján a bizottság kiküldését kérem. Hiszen ez csak nem sérti a törvényt. A másik sem, a mint majd vissza fogok rá térni, mert hiszen Eötvös Károly t. képviselőtársam erről beszélt. Most egyszerűen a quótabizottság kiküldését kérem, mely quótabizottság kiküldését egyenesen a törvény rendeli. Azt mondja Eötvös Károly t. képviselőtársam, a kinek a beszédére most áttérek, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy ő három okmájus 8-án, pénteken. 261 ból tagadja meg ennek az indítványnak az elfogadását. Az egyik az, mert, nézete szerint, a parlamenti helyzet válságos, a másik az, mert czéltalan, a harmadik az, mert veszélyes ez az indítvány. Azért, mert a parlamenti helyzet válságos, gondolom, nem helyes logika azt mondani, hogy tegyük még válságosabbá (Igaz! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) az által, hogy a törvény rendelkezését megtagadjuk; nem logika, hogy azért, mert az indemnity megtagadása folytán itt nincsen teljes normális szituáczió, most tegyük még abnormálisabbá az Ausztria és Magyarország közötti vonatkozásban is és tagadjuk meg azt, a mit a törvény e részben rendel: hogy nekünk a közös költségek arányának meghatározását először deputáczió által kell megkísérelnünk. Azt gondolom, t. ház, Eötvös Károly t. barátomnak a logikája itt néhány lánczszemet kieresztett, mert én a magam részéről ezt logikusnak el nem ismerhetem. De ki csinálta ezt a válságos helyzetet, kérdem én! Biró Lajos: Bánffy ! Széll Kálmán miniszterelnök: A többség csinálta-e, a kormány csinálta-e? (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: A többség!), a mely rendes időben előterjesztette a költségvetést, a védtörvényt és mindazon törvényeket, melyeket az ország érdekében szükségesnek tart és nem képes előbbre jutni, nem képes az országgyűlést oda vinni, hogy ezen kérdések felett határozzon ? (Tjgy van! Ugy van! jobb felől. Zaj a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy czéltalan a bizottságoknak a kiküldése, mert azok eddig sem tudták teljesíteni hMatásukat. Már itt az én t. barátomat és az ő éles eszét — a mit igen csodálok — nem a logika hagyta el, hanem elhagyta az igazság és a tényeknek az ismerete. A mit a t. képviselőtársam mond, az teljesen tévedés. Azt mondja, hogy nem tudták eddig feladataikat teljesíteni. Ez nem áll. Ez állt a bizottságoknak 1899-ben, 1898-ban, 1897-ben, 1896-ban való működésére, de az utolsó négy esztendő óta, mióta én itt állok, — és ez az Ausztria és Magyarország közt tisztázandó kérdésekben való eljárásomnak egyik eredménye —• a bizottságok megegyeztek, mert 1899-ben, 1900-ban, 1901-ben megegyezett a két bizottság, egyetértő javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. ugy, a hogy a törvény előírja. Hogy az országgyűlések nem tárgyaltak, nem akartak tárgyalni, nem tudtak megegyezni, ez nem a bizottságok hibája, és igy a bizottságokra nem lehet mondani, hogy nem teljesítették kötelességüket, mert azok igenis betű szerint teljesítették kötelességüket. (Zaj a szélsöbaloldalon.) TJgy folytatja t. képviselőtársam, hogy ez veszélyes azért, mert mi minden jogot most már a fejedelemre akarunk ruházni. Egyetlenegy jogát az országnak, a melyet a törvény ed-