Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

260 265. országos ülés 1903 mennyire nem tartja indokoltnak általában véve, hogy azt bizalmi kérdés szempontjából tárgyalja. Nem tartottam sohasem helyesnek, sem indokoltnak. De kizárt dolognak, egyenesen lehetetlennek és a törvény szelleme megsértésének tartottam azonban, —mert a budget megállapításának joga nemcsak jog, de kötelesség is, —• hogy a törvényes kormányt megakadályozzák és badgetnélküli állapotot erőszakolnak. A törvény létrejövetelét tessék ellenezni teljes eró'vel, de megakasztani : ez nem egyéb, mint a kisebbség uralmának dekretálása. Ezt pedig, a mint igen sokszor kifejtettem, a parlamentarizmus megdöntésének tartom. (Felkiáltások. Zaj a szélsöbaloldalon. Hogyan lehet elvégezni 14 nap alatt?) Tizennégy nap alatt egy indemnitási törvényjavaslat ellen a bizalmatlansági alapon megokolni az ellenzék álláspontját, nagyon lehet, különösen mikor az az indemnitási törvény nem egyéb, mint ismétlése annak a törvénynek, a melyet már hat hétig vitattunk novemberben és deczemberben. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Ázt mondja Kossuth Ferencz t. barátom és arról szól Eötvös Károly is, hogy azért nem akarja elfogadni a katonai javaslatokat és az indemnitási törvényt is, és azért van az a harcz, és azért okolják meg ezt az inditványt is hosszasabban, mert száműzetik a magyar nyelv és fekete-sárga zászló alá nem adnak magyar fiút katonának. Hát kérem, most száműzetik a magyar nyelv? Hát történik most valami, a mi ebben, a kérdésben a status quo-t megváltoztatná? En bebizonyítottam az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-a alapján, hogy ez alkotmányos alapon és czélszerüségi okokból lett megállapítva és most az a gyakorlat tartatik fenn. Tehát nem száműzetik semmi, a magyar nyelv jogai megmaradnak abban a keretben, a melyben a törvény megállapítja és melyben 1867-től fogva eddig voltak. És a zászló? Hát nem én voltam az, a ki a kormány nevében és a honvédelmi miniszterrel együtt kijelentettük, hogy igenis, a mai állapotot nem tartjuk a dualisztikus alapnak megfelelőnek és azon változtatni akarunk? (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ne méltóztassék tehát ezt a két argumentumot felhozni. (Elénk liélyeslés jobb felél.) Azt mondja Kossuth Ferencz t. barátom, a közös költség már magában véve ellenkezik az 1867 : XII. törvényczilikel. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Mánka Oszkár (felállva): Gabányi itt közbeszólott, hogy a miniszterelnök ur füllent. Ilyeneket mondani már még sem járja, (Zajos felkiáltások jobb fel öl: Eendre! Rendre! Elnök csenget.) Gr. Hadik-Barkóczy Endre: Mondja meg, mit mondott! Eddig ez volt a szokás! Elnök: Kérem, én a gyorsírói feljegyzést fogom kérni. (Nagy zaj.) Ha látni fogom a május 8-án, pénteken. gyorsírói feljegyzést, majd ahhoz képest intézkedem. (Felkiáltások jobbfelől: Mondja meg, mit mondott ') Széll Kálmán miniszterelnök: Akármit mondott az az ur, nem merte hangosan mondani! Menjünk tovább! (Elénk tetszés jobbfelől. Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: A honvédelmi minisztertől tanulta!) Azt mondja Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy ellenzi ezt a javaslatot, mert a közös költségek már magukban véve ellentétben állanak az önállósággal. Ez, kérem, in thesi sem áll, a mi államjogi és alkotmányjogi tételeinkre alkalmazva sem áll. Ha én Kossuth Ferencz t. barátommal — pedig mind a ketten egymástól önálló egyéniség vagyunk — valami dologra nézve közösséget statuálunk és azon közösségre nézve egymás között megállapítjuk, hogy annak költségeit közösen, szigorúan meghatározott keretek között fogjuk viselni, vájjon akkor mi feladtuk önállóságunkat ? Megszünt-e a mi egyéni indMidualitásunk ? (Elé)ik tetszés jobb felöl.) Sem Magyarországnak állami önállósága meg nem szűnt, sem Ausztriának állami önállósága meg nem szűnt, (Ugy van! Ugy van! jobbról.) hanem a pragmatika szankczió kölcsönös és közös védelmi kötelezettségéből folyólag elismerte, hogy bizonyos ügyeket közösek ül tekint és bizonyos ügyek költségeit közösekül tekintvén, ezt ideről-időre megállapítja, ez pedig Magyarország alkotmányos függetlenségét abszolúte nem tangálja. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Hiszen az övékét mi épugy állapítjuk meg, mint ők a mienket. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy falsum volt az 1867-iki törvényben az, hogy a védelem kötelezettsége közös és hogy közösen kell azt gyakorolni. Hosszasan e témával nem foglalkozom, de már néhány szóval bebizonyítottam, hogy Deák Ferencz igenis felállította a védelmi kötelezettséget a pragmatika szankczióból folyólag; és ebben kölcsönösség van. De azt is Deák Ferencz fejtette ki, hogy daczára annak, hogy ott una ac simul áll, — a mi kölcsönösséget jelent, — hatásosan azt nem lehet gyakorolni, csak közösen, és azért statuáltatott a közösség 1867-ben. Azt mondja Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy addig csak a fejedelem és Magyarország között voltak ezek a dolgok közösek. Igaz, mert addig abszolút állam volt Ausztria, abszolút kormánya volt, de a mióta 1867-ben az akkori abszolút fejedelem jogát megosztotta az osztrák császár az osztrák néppel és annak alkotmányt adott, azokat a kiadásokat, a melyeket most közösen viselünk, nem intézhetjük többé magával az osztrák császárral, hanem az osztrák népekkel kell intéznünk, (Igaz! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) és ez az 1867. évi XII. törvényczikk e tételének és határozmá-