Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

258 265. országos ülés 1903 május 8-án, pénteken. deputáczió munkálataiban találtam valamit régen, nem is fogom szóról-szóra idézni, de találtam egy igazságot. És ez az igazság azt mondja, hogy a nemzet anyagi és erkölcsi létét nemcsak rossz törvényekkel lehet megrontani, hanem a jó törvények rossz végrehajtásával is. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Azért a nemzetnek törekednie kell nemcsak arra, hogy a törvényhozás joga az ó' kezében maradjon, hanem arra is, hogy a törvények végrehajtásának joga az ő kezében maradjon. Több mint száz esztendeje, hogy őseink ezt az igazságot nem észrevették, mert észrevették ezer évvel ezelőtt, de hogy ezt irásba foglalták. És ezen igazság ellen, a mely pedig a kormányzat bölcseségének alapelve kellene, hogy legyen, a t. miniszterelnök ur kormányzata kezdetétől fogva mindig vétett. Azon javaslat is, a mely április 21-én előterjesztetett, egy jó vagy rossz törvénynek, de törvénynek, az 1867 : XII. törvényczikknek rossz_ végrehajtása. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És beszélnek arány-megállapitásról egy bizonyos törvény értelmében, a mely arány megállapíttatik ugyan, de nem annak a törvénynek az értelmében, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hanem királyi önkénynyel, a nemzet ellen állapittatik meg. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A mit a törvényhozás terén talán jól, talán rosszul, de megfontoltan csinált valamikor a nemzet képviselete, £.zt önök az alkalmazás és végrehajtás terén elrontják. így megy ez összes törvényeinken végig. A mi törvényeink a véderőről meg vannak hozva, azon törvények 20— 30 — 35 esztendő óta az alkalmazás és végrehajtás terén mindig rosszul, mert mindig a nemzet ellen hajtattak végre, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s a törvények végrehajtásának és alkalmazásának jogát kMették a nemzet kezéből. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ötvenkétezer, királyilag kinevezett ember által gondoskodik ma az országról a királyi hatalom; a magyar nemzet társadalma kezében van még talán néhány száz szolgabíró választásának joga, semmi több, és az is a Kaffkaféle hadjáratok rettentő homályában apad meg. Nincs a magyar nemzet kezében most már egy intézmény sem, a hol a nemzeti akarat szabadon megnyilvánulhat és az ellenállás szabadon képződhetnék, nincs most már más, mint ez a képviselőház. S a képviselőháznak e természetét megmásítani, ezt a jogát elgyakorolni mi nem engedjük. (Zajos tetszés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Szerencsére, nem az egész törvényhozás, de a nemzet képviseletének egy része felébredt most már arra a tudatra, kötelességének arra az érzetére, a mely felett most már többé elaludni, mig a nemzet jogai nem érvényesülnek, nem szabad, nem lehet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azért hiába rendezik önök az u. n. törvényhatósági feliratokat, bizalmi nyilatkozatokat és efféléket, azok az intézmények, a honnan önök azokat veszik, többé nem a nagy magyar nemzeti ellenállásnak történelmi intézményei. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha azok volnának, ma is meghajlanánk akaratuk előtt. Ezek azok az okok, a melyek miatt én, t. miniszterelnök ur, ezt a határozati javaslatot nem fogadom el és aránybizottságot én nem választok, (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Pozsgay Miklós képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Pozsgay Miklós: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy a t. ház türelmével visszaélek, de az előbb, a midőn Eötvös Károly t. képviselőtársam a miniszterelnök ur szavait hozta elő, hogy mikor ő mondotta neki, hogy gr. Andrássy Gyula meg a miniszterelnök ur közt az volt a különbség... Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is én mondottam azt! Eötvös sem ugy mondta! Pozsgay Miklós: ...hogy »mikor Andrássy G-jula miniszterelnök volt, volt egy Deák Ferencz, a ki a háta mögött ült, de én, sajnos, csak olyan miniszterelnök vagyok, kinek a háta mögött nincs Deák Ferencz.« Erre egy képviselőtársam közbeszólt, hogy Vészi ur ott van, én pedig azt mondtam, hogy ott van Andrássy Gyula ur. A miniszterelnök ur erre azt mondotta, hogy »különb emberek, mint Pozsgay.« (Ellenmondás a jobboldalon: Nem ő mondta!) Én a miniszterelnök ur szájából hallottam. Vészi József: Én mondottam ilyeBmit, de nem azt. Azt mondtam: az is különb, mint Pozsgay! Pozsgay Miklós: Hát, Vészi t. képviselőtársam, ilyen kinyilatkoztatásokat nem fogadok el öntől ; mert ha a, miniszterelnök ur mondotta volna, erre azt mondottam volna a miniszterelnök urnak, hogy én nem vindikálok magamnak annyit, hogy én bármelyik képviselőtársamnál többnek látszassam . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Nem is szóltam! Pozsgay Miklós: ... de mikor Vészi ur azt mondja, hogy ő különb embernek tudja magát, mint én, ezt visszautasítom, mert itt a képviselőházban vagyok olyan képviselő, mint Vészi ur, tudok is annyit, mint Vészi ur. Ezt akartam megmondani. (Helyeslés a balközépen.) Vészi József: Személyes kérdésben igazán csak egész rövid nyilatkozat megtehetésére kérem a t. ház engedelmét. (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly t. képviselőtársam azzal az elmés és valóban nagyon hatásos kérdéssel ostromolta Széll Kálmán miniszterelnök urat, hogy ha gróf Andrássy Gyula azzal vigasztalódhatott, hogy mögötte Deák Ferencz ül, akkor melyik az a Deák Ferencz, a ki Széll Kálmán miniszterelnök mögött ül ? Erre néhány még elmésebb túloldali t. képviselőtársam kórusban mondotta, hogy »Vészi.« Ugron Gábor: Visszavonják! (Derültség.) Vészi József: Én meg fogom győzni Ugron Gábor t. képviselőtársamat, hogy nincsen okuk visszavonni. Megengedem, t. képviselőház, hogy