Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

265. országos ülés 1903 május 8-án, pénteken. 257 közel félesztendő óta, — akkor a közszükségek ki nem elégitésének hátrányaiért egyedül ezt az oldalt és a nemzetet tenni felelőssé: erről mondom azt, hogy politikailag sem igazságos, történelmileg sem igazságos, nemzetileg sem igazságos. (Igaz! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Ez vetés a törvényhozói kötelességek ellen. Pedig, ha olyan kMáló férfiak, a kiket szerencséjük, munkájuk és jellemük feltűnővé és láthatóvá tesz a nemzet előtt, a minő azon t. képviselőtársam, a kinek leveléről beszélek, — mondom — ha ily férfiak követik el ezt a mulasztást: mit várjunk akkor a többiektől, a kiknek nevük, jelentőségük, munkásságuk, jellemük és szerencséjük talán nem olyan fényes? {Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbahldalon.) Ezt én rossz példának tartom. (Ugy van! a szélsőbahldalon.) Egyszer a t. miniszterelnök ur egyik elődjével nagyon komoly viszonyok közt, nagyon komoly időben és nagyon komoly kérdésben tanácskoztam és hMatkoztam rá, hogy gróf Andrássy Gyula hasonló viszonyok között 1868ban, 1869-ben, 1870-ben hogy járt el. Azt mondta nekem a t. miniszterelnök ur elődje a hosszas vita végén : » Könnyű volt gróf Andrássy Gyulának . . .« — a volt miniszterelnökről beszélt, — ». . . mert háta mögött ott állott Deák Ferencz. De ki az én Deák Ferenczem ?« Ki az_ ön Deák Ferencze, t. miniszterelnök ur? /'Elénk tetszés a baloldalon. Felkiáltások: Vészi József! Derültség a baloldalon.) Vészi József: Az is különb Pozsgaynáí! (Zaj a baloldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: Kinek a súlyára hMatkozik ön, t. miniszterelnök ur? Kinek a tanácsával él ön ? Ha rossz élczet akarnék mondani, azt mondanám, hogy önnek nincs Deák Ferencze egy, hanem van kétszáz, de egyikben sincs köszönet. (Elénk tetszés a baloldalon.) És, t. miniszterelnök ur, nem ön az első miniszterelnök, a kMel volt alkalmam többkevesebb nyilvánossággal érintkezni, s a kinek volt alkalmam megmondani, hogy ne várja meg azt az időt, — ne várja meg, — mig idegen érdekek és önkényből származó felfogások védelmében végkép elkopik, elpusztul. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: Bizony ez kár! Eötvös Károly: Kisértse meg azt, hogy a nemzet jogainak és érdekeinek védelmében legyen kénytelen elhagyni azt a helyet. (Tetszés a szélsőbahldalon.) Miért áldozzunk mi fel minden közférfmt idegen érdeknek, idegen törekvésnek? Miért ne becsüljük meg mi közöttünk azokat, a kik megérdemelnék a megbecsülést? Pedig én, — talán sok társammal ellenkező véleményben, — a t. miniszterelnök ur megmentését a nemzet érdekében szükségesnek tartom. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsőbahldalon.) De már nem sok időnk van arra, hogy lehetséges lesz az a megmentés. Miért EÉrvn. NAPLÓ. 1901 —1906. xv. KÖTET. hagyjunk ily kMáló férfiút elpusztulni Bécsnek és Ausztriának védelmében? (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Emlékezzék ön az elődjeire, a múlt század elejétől végéig. Nagyobb hatalommal rendelkeztek a Reviczky Ádámok, a gr. Pálffy Fidélek, Majiáthok, stb., mint a t. miniszterelnök ur: és emlékezik valaki az ő nevükre, és az ő emlékükre nézve nem az kedvező-e, hogy nem emlékszik rájuk senki? (Elénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Nem tette azok nevét és működésük emlékét a nemzet a maga szMének tárházába, hogy majd a következő nemzedékek világosságot s meleget, nyerjenek a maguk hazafias működésére, azokra való megemlékezésben. Nem tette, t. miniszterelnök ur, miért? Mert ki hagyták magukat idegen érdekek által sajtoltatni. (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) És a mikor már az idegen érdekek képviselete látta, hogy a magyar nemzet ellen őket semmire sem használhatja, kilökte őket az ajtón. (Málénk tetszés a szélsőbahldalon.) Thaly Kálmán: Igen, ez az osztrák hála! Eötvös Károly: Miért várja be a t. miniszterelnök ur ezt az időpontot, a mely pedig gyorsan bekövetkezik, talán maga nem is sejti, milyen gyorsan ! Miként buktak meg a mi államférfiaink ? Halljak ! (Halljak! a szélsőbahldalon.) Egy irtóztató, őrült felfogás uralkodik itt: mikor már rosszul mennek a kormányzat és a törvényhozás dolgai, azt mondják, hogy ezeketa kellemetlenségeket ám ez a minisztérium még végezze maga, majd azután, ha tiszta lesz a tér, akkor jönnek mások. Hát kinek tisztítja ön, t, miniszterelnök ur, a teret ? (Elénk derültség és tetszés a szélsőbahldalon.) Megfontolta-e, mi következik utána, ós ki következik utána ? Vájjon ezek a nagy nemzeti érdekek, a melyek a hadsereg ügyével összeköttetésben vannak, de az aránynak kérdésével is összeköttetésben vannak, ezek a nagy nemzeti érdekek nem birhatnák-e a t. miniszterelnök urat arra, hogy ott, a hol kell, a nemzetnek legyen tanácsosa, védője, ügynöke, férfia ? (Tetszés és taps a szélsőbahldalon.) Ha akkor következik be a bukás, legalább a közérzés terén tett nagy szolgálataiért meg fogja nyerni a nemzettől is az elismerést, mig igy a nemzettől sem fogja megnyerni, amonnan sem fogja megnyerni soha. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbahldalon.) A nemzet azt fogja mondani, hogy gyenge volt, amonnan önnek nem fognak mondani semmit, hanem szóba sem állanak vele. (Derültség a szélsőbaloldalon.) T. miniszterelnök ur, az 1790-diki országgyűlés küldött ki egy regnikoláris deputácziót, a mi közdolgaiuk megjavítására javaslatok készítése végett. Bizonyára ismeri azokat az óriási fóliánsokat, a melyeket ez a bizottság 1825-ig, 35 esztendőn keresztül összeállított. Elbírhatatlan sulyu könyvekben vannak azok megörökítve, irtóztató latin nyelven, szerencsére nem német nyelven. Ezen munkálatokban, az 1790-diki 33